akárcsak
most először látlak
mikroszkóp alatt
lehántolt réteg
a távolság a fény
néha hazudik
véletlennek tűnsz
üveglapok között már
reped az emléked
tágul a halott metszet
lencsén homály az érzés
csak lepkeszárnymaradék
Vándor
Görnyedve mész az egyenes úton.
Az idő gyűlöl, a sár szeret.
A láthatár kitép a tájból.
Szemgödrömbe temetlek.
csendélet
hallgatsz hallgatok
a közös csendet
szótagoljuk ütemre
tördeljük a percet
szilánkokra repedt
szavak helyett
szorító ajkakkal
hallgatsz hallgatlak
Borítófotó: Pixabay
