Produktív és izgalmas volt az idei év a magyar zenei életben, de számomra ez inkább egy visszás változás; a Petőfi Rádió átalakítása és a vele járó mainstreamesedés volt a leghangsúlyosabb történés itthon. Az általa hagyott űrt egy médium sem tudta betölteni eddig, viszont az alternatív zenei piac elképesztő pezsgéssel válaszolt a szomorú tendenciára.
Ezt a pezsgést igyekszem az alábbiakban tárgyiasítani, kiválasztva olyan magyar együtteseket, melyek vagy idén alakultak és robbantak be gyorsan a szakmába, vagy idén tették le a névjegyüket igazán a populáris előadók között.
10. Shaibo
Tavaly év végén alakult a szemtelenül fiatal zenészekből álló csapat, idén pedig kiadtak egy ötszámos EP-t, és már egy csomó hangulatos klubkoncertet is maguk mögött tudhatnak. A jazzelemekből táplálkozó, bluesos, soulos popzenét játszó Shaibo nem könnyű fába vágta a fejszéjét ezzel az eklektikus projekttel, de ha végighallgatom a Coralliumot, csak a virtuozitás flow-ja kap el, ráadásul az egész zenekar egy megbonthatatlan egységet mutat a színpadon is. Az alternatív zenén belüli poposodást én valahogy így képzelném el, jövőre már a fesztiválszínpadokon fogunk találkozni Szigeti Zsófival és csapatával, ez fix.
9. Panel Surfers
A punk őserejét és az utóbbi években rongyosra játszott szörfzenét nem kicsit vagány dolog ötvözni a magyar undergroundon belül. A Tatabányáról Budapestre költöző Panel Surfers idén szó szerint berobbant a magyarországi zenei köztudatba, nemrég megjelent albumuk, a Redroom pedig feltette a koronát eddigi, ketaminsebességű pályafutásukra. A harmincperces lemez hiánypótló a külföldről inspirálódó magyar zenében, és ugyan a Panel Surfers soha nem lesz nagyszínpados produkció, a koszos, nedves, őszinte őrjöngésük mindenkit el fog kapni, aki szereti a kétszáz BPM-es fordulatszámot.
8. Window
Még csak pár hónapja alakultak, de máris olyan igényes számokkal rukkoltak elő, mint amit alább hallhattok. Kocsis Bencéék éles szemmel, trendérzékenyen látták meg a külföldi hiphopos neo soul pörgését, és összehoztak itthon is egy kiváló zenészekből álló formációt, amelynek a szellemisége is figyelemreméltó. Szinte nem koncerteznek úgy, hogy ne szerepelne velük egy-egy vendégzenész, a nyitottság pedig a műfajokhoz való hozzáállásukban is megmutatkozik.
7. Makrohang
A Makrohang néhány újabb kiváló fellépése ellenére sem idén tette le névjegyét a honi zenevilágban, de olyan súlyú produkciókat nyújtanak, hogy hibának érezném nem feltüntetni a nevüket egy ilyen összeállításban. Ezúton is jelezném azt az egyre erősödő igényt, miszerint szeretnénk végre tőlük új lemezt hallgatni. A háromfős instrumentális jazzt experimentális elemekkel vegyítő banda 2013-ban állt össze, 2014-ben pedig meg is nyerték a Talentométer tehetségkutatóját. Saját kislemezzel kereken két évvel ezelőtt jelentkeztek utoljára, pedig a szcéna egyik legtehetségesebb projektjéről van szó. Remélhetőleg adottak a körülmények, hogy a következő megint az ő évük legyen.
6. The Bluebay Foxes
A magyar Kings of Leonnak is csúfolhatnánk az idén alakult rókákat, de talán még több fantázia van a zenéjükben, mint az amerikai indie kimúlóban lévő oroszlánjában. A hangzásban persze nagyon sok közös pontot találhatunk, de a pár hónapja indult budapesti zenekartól nem feltétlenül várhatjuk, hogy spanyolviasszal a tarsolyukban szakítsák le a színpadokat, pláne egy olyan telített színtéren, mint az indie rock. Zöldfülűekhez képest a The Bluebay Foxes már most az egyik legprofibb banda a hazai piacon, és elég gyakran hívják őket olyan zenekarok elé, mint a Fran Palermo vagy az Ivan & The Parazol.
5. Szabi
A Budapesten működő eklektikus hiphop, funky, soul színteret a már említett Window mellett elsősorban a régebb óta működő Amoeba és SoulClap Budapest tartja életben, és micsoda véletlen, hogy épp Bognár Szabolcs ‘Szabi’ billentyűzik mindkét zenekarban! Idén októberben jött ki a dalszerző első konceptlemeze, a hét számból álló EP pedig egy figyelmesen összerakott érzékeny zenei utazás. Idén nagyot ment a hiphopbetétekkel ötvözött eklektikus neo soul színtér, Szabi projektjére pedig rövid időn belül külföldön is fel fognak figyelni, ha eddig még nem tették volna meg.
4. Tape Delay
Az idei Kikeltető nyertese még csak két élő fellépést tudhat a háta mögött, mégis az év egyik legfontosabb bemutatkozását produkálta. Háromszámos, Macao című debüt EP-jük már-már gyanúsan jól van összerakva, jó érzékkel nyúltak az itthon hiánycikknek számító synthwave-hez, ráadásul mindhárom számuk külön-külön is úgy hordozza magán a progresszivitás jegyeit, hogy közben rádióbarát dalok is lehetnének.
3. Platon Karataev
Szintén a Kikeltetőn tűnt fel először, ott a döntőig masírozott a Tolsztoj-karakterről elnevezett indie folk banda, a Platon Karataev. Még alig van pár koncert a hátuk mögött, legutóbbi fellépésükön viszont volt szerencsém részt venni, és nem is lepődtem meg azon, hogy az első sorokban állók már most kívülről fújták az Orange Nights vagy legnagyobb slágerük, az Elevator szövegét. Ja igen, egy ilyen fiatal bandának már van slágere. Az érzékeny, akusztikus verzékre elementáris erejű, ugrálós refréneket pakoló Platon sem a zenei innovációja miatt tart most ott, ahol, hiszen a Mumford & Sons vezetésével nyugaton évek óta zajlik az a hullám, amit a srácok meglovagolnak, viszont be kell látni, nagyon tudatos és legalább ennyire szerethető számokat gyártanak futószalagon.
2. Mörk
A filozofikus popot játszó Mörk az egyik legüdébb színfolt a kortárs magyar zenepalettán; a srácok számai egyszerre légkönnyűek és zavarba ejtően sokfélék. A műfajokkal ők sem szeretnek babrálni, a jazzhez ezer szállal kötődő improvizatív zenéjük lakáskoncerteken bontakozott ki 2014-től kezdve, idén pedig már az A38 tetőteraszán mutatták be első nagylemezüket, ami nem kevesebb, mint tizenhét számból áll. Hallgassatok Mörköt, és biztosan jobb kedvetek lesz, mint addig volt.
1. The Luckies
Tavaly év végén mutatkozott be, idén viszont akkorákat ugrott előre, mint legutoljára a Middlemist Red. A klasszikus beat rockot játszó, húsz év körüli átlagéletkorú bagázs az egyik legjobb koncertzenekarrá nőtte ki magát az elmúlt másfél évben, pedig egy olyan műfajban újat adni, mint amiben ők nyomulnak, nem egyszerű… Mikor végighallgatom a most decemberben megjelent új albumukat, rá kell jöjjek, hogy nem sikerült maradéktalanul, de még így is az idei év egyik legerősebb megjelenését tudhatják magukénak. A The Luckies ráadásul az a banda, amelynek tagjai a fesztiválok nagyszínpadain is ugyanolyan lazán fognak mozogni, mint a már teltházas klubkoncerteken.
A borítófotót sinco készítette.
