A paródia műfaja az utóbbi évek kortárs magyar irodalmában egyre inkább előtérbe került. Gondoljunk csak a Hévíz folyóirat idén megjelent A másik forradalom – Alternatív ötvenhat című antológiájának több szövegére vagy a Hévízben megjelenő Bödőcs-írásokra.
Eszünkbe juthat Fehér Renátó 2014. június 5-én, a budapesti Fugában tartott kötetbemutatója is, ahol a szerző ismerősei, köztük az Apokrif folyóirat köré tömörült alkotók egy felolvasás keretében figurázták ki a Garázsmenet verseit. Az ELTE Bölcsészettudományi Karának irodalmi lapja megalakulása óta közöl paródiákat. A 2009/3-as lapszám paródiamellékletében például saját szerzőik alkotásait vették górcső alá, 2010 tavaszán locsolóverseket is olvashattunk a folyóirat online változatán a lap rendszeres szerzőitől, 2011-ben pedig kortárs irodalmi paródiablokkal látták el a téli számot. E műfajnak tehát kiemelt helye van az Apokrif történetében, ám ugyanez nem mondható el a képregényről. Az Apokrif új száma ebből a szempontból rendhagyónak tekinthető, hiszen Csepella Olivér 10 oldalnyi anyagot ad közre merész és fantáziadús vállalkozásából, a Nyugat+Zombikból.
Az élőholtaktól hemzsegő kávéházból négyen próbálnak kiszabadulni – Katalin, a kávéház első felszolgálónője, Babits, akit a többiek csak főnökként emlegetnek, valamint Karinthy és Kosztolányi. A gond csak az, hogy nem találják barátjukat, Ady Endrét. Így két csapatra oszlanak, Babits és a hölgy a csendőrséget akarják értesíteni, míg az „összeszokott duó” (34.) Ady keresésére indul, aki bizonyára a borospincében rejtőzött el. E képregényrészlet színesíti a lapszámot, és remekül harmonizál az azt követő paródiaszövegekkel, amelyek egy tematikus blokkot alkotnak, ám a képregényrészlet előtt olvasható egy másik, tematikától független szépirodalmi blokk is. A képanyagot és a Nyugat első nemzedékébe tartozó alkotók stílusának paródiáit egy rövid, Apokrif+Nyugat+Zombi című szerkesztői megjegyzés választja el egymástól, a képregényrészlet viszont még ezelőtt áll, nem különül el jelölten az előtte lévő szépirodalmi szövegektől; Izsó Zita versei után rögtön a Nyugat+Zombikat, majd a szerkesztői megjegyzést és a paródiákat olvashatjuk. A tartalomjegyzék szerint a megjegyzés lenne a két szövegblokk elválasztója, ám ezt a funkciót sokkal inkább a képregényrészlet tölti be, ezért a Nyugat+Zombik lapszámon belüli elhelyezése meglehetősen következetlennek hat, hiszen sokkal inkább a tematikus blokkhoz tartozik. A korábbi Apokrif-számok is gazdag illusztrációval bírtak, a képanyag nem egyszer párbeszédbe lépett a szövegekkel, de jelen esetben nem csupán illusztrációról beszélünk, hiszen a képregényrészlet a lapszám koncepciójának fontos eleme.
Az Apokrif korábbi paródiamellékleteit olvasva nem mindig győződhetünk meg arról, hogy a szerzők értő módon nyúltak a paródia eszközeihez. A sikerültebb szövegek mellett voltak olyanok, amelyekben még a komikusan utánzott művek formai kerete sem maradt meg, a gúny, a humor és az irónia sokszor túlcsordult, és így meglehetősen direktté, eredetietlenné vált a megidézett művek és a paródiáik közötti kapcsolat. Azonban a 2016/4-es lapszámban többnyire egyenletes színvonalú szövegekkel találkozhatunk. A szerzők jó stílusérzékkel szólalnak meg az irodalmi klasszikusok hangján, és szinte minden szövegben van valami, ami megnevetteti az olvasót. A blokk legsikerültebb írásait Nyerges Gábor Ádám, Tamás Péter és Tarcsay Zoltán jegyzik. Nyerges többek között Ady Endre és Füst Milán költészetét teszi komikussá, Tamás Péter Cholnoky Viktor bőrébe bújva meséli el, hogy honnan is származik a híres zenész, Zombi Ozzy neve, Tarcsay szövege pedig Esti Kornél önreflexivitását teszi paródiája tárgyául.
De ne feledkezzünk meg a tematikától független szépirodalmi szövegekről sem. Kiváltképp Vass Norbert novelláját, valamint Izsó Zita verseit emelhetjük ki. Vass egy gyermekkori biciklibaleset tragikomikus élményét tárja az olvasók elé. A novellát a váratlan fordulatok mellett a jó humor és a következetes történetvezetés jellemzi, míg Izsó átgondolt, feszes versei sejtelmes atmoszférát teremtenek, amelyet még inkább felerősít az, hogy az első blokk zárópozíciójában vannak.
A Látótávolság című rovat az Apokrif állandó kritikarovata, de mivel a 2016/4-es szám javarészt szépirodalmi szövegekből áll, az itt olvasható három kritika nem illeszkedik szervesen a lapszámba. Ha nem csak ez a három értekezői írás jelent volna meg, hogyha a Látószög című, most elmaradt rovatban olvasható lenne pár bekezdés a képregényről is, akkor bizonyára arányosabb lett volna a lapszám szerkezete.
Az Apokrif jövőre fogja ünnepelni fennállásának tizedik évfordulóját. Az egyetemi kiadványból rövid idő alatt országos terjesztésű lappá alakult folyóirat ma már nem csak a pályakezdő fiatalok fóruma, hiszen a még ismeretlen, ifjú alkotóktól a kortárs irodalom legelismertebb alakjaiig sokan közölnek benne szövegeket. A nemrégiben könyvsorozatot is elindító folyóirat sűrűn tart rendezvényeket is, éppen ezért minden okunk megvan az izgalomra, hiszen ha a most lezáruló kilencedik évfolyam alatt ennyi minden történt a lappal, a jubileumi évforduló bizonyára még nagyobb eredményekkel teli fejezetet nyit meg az Apokrif történetében.
Apokrif Irodalmi Folyóirat, 2016/4. (Nyugat+Zombik-szám)
Hozzászólások
A hozzászólások le lettek zárva.