A Budapesti Történeti Múzeumban több mint 70 év után ismét a magyar képzőművészetben fellelhető gyermekábrázolások felé fordultak. Milyenek voltak és milyenek lettek a gyermekek az elmúlt évszázadok alatt? Erre a kérdésre ad sokszínű és kimerítő választ a Gyerek/kor/kép című kiállítás.
Talán mindenki találkozott már olyan fekete-fehér fotóval, amin tizenéves kissrácok rúgják a bőrt, vagy éppen a kislányok babáikat rendezgetik. Manapság pedig az utcán sétálva sokszor látunk okostelefonok videóiba elmélyedő, robotokkal játszó gyerekeket. Érdekes módon mindkét jelenségre van példa a festészetben is. A Gyerek/kor/kép című tárlat az előbbire hozza példaként a cigarettázó, ám csillogó szemmel Rontó Pál históriáját figyelő fiúk csoportját Margitay Tihamér festményéről. Utóbbit Jakatits Szabó Veronika Gyerekek a ház előtt billentyűzettel című képe idézi meg. Ehhez hasonló párhuzamokat és történeti ismertetőket bőven kínál a kiállítás.
Plafonig érő gyerekrajzokkal, firkákkal és feliratokkal fogadnak bennünket a kiállítótér előszobájában, melyek között idegen nyelvű sorokat is láthatunk, megszólítva ezzel a budai várnegyedbe ellátogató turistákat is. Az az érzésünk, mintha egy gyerekszobába lépnénk be, mely most a múzeum termeibe vezet.
A több témakörre osztott koncepció tagoltan és világosan építi fel ezt a részletgazdag tárlatot. A válogatás a falszövegek kíséretével az alapoktól kezdve magyarázza el az elmúlt bő 300 év családfogalmát. Visszanyúlva a családábrázolások klasszikus eredőjéig, az első blokkban Szent Család ábrázolásokat, illetve az ebből a képtípusból táplálkozó műveket láthatunk. Már az első benyomások is bizonyítják, hogy ebben a hagyományos környezetben nem csak klasszikus történeti festményekkel találkozunk. A fogadókép egy Vaszary János-mű, ami festői könnyedséggel, harmóniával idéz meg egy Szűz Mária a kis Jézussal képtémát, melyet a művész profán módon Anya gyermekével kompozícióba foglal. Hogy biztosak legyünk abban, hogy nem kronologikus felsorolásokat fogunk látni, Kőnig Frigyes festménye az apaszerepet jeleníti meg és a későbbiekben is hangsúlyos kortárs szekciót villantja fel.
És még egy erős vizuális inger mindjárt a kiállítás elejéről: amíg a festményeket nézzük, Dániel András grafikája végigkísér minket a teremsorok falain. A szürke macska és társa humorosan reflektál az egyes művekre. Izgalmas és szórakoztató felfedezni, hogy éppen milyen kapcsolatban állnak a kitalált szituációk a műalkotások témáival.
Századokkal ezelőtt – amikor a generációk élete és élettere összeért – a család fogalmába beletartozott a szélesebb rokonsági kör is. A 21. századra eljutottunk a mozaikcsaládok összetett bonyolultságáig, az egymástól térben külön élő, mégis közösséget alkotó tagok virtuális összetartozásáig. A sokszínű témaköröket úgy járja körül a kiállítás, hogy középpontjában mindig a legfiatalabbak, a gyermekek állnak. Ez az érzelmileg gazdag fókusz megannyi művész ihletője volt. Ennek egy nagyon kifejező példája Szőnyi István Anyaság című archaizáló kompozíciója, melyet a kiállítás arculatához is választottak. A köré csoportosított művek a gyermek gondozásának, fejlődésének, táplálásának hétköznapi helyzeteit prezentálják. A tapintás érzékelését bevonva, a bronz anyagának érzetét keltik egy hason fekvő baba plakettjével.
Mivel a művészettörténeti kánon zömmel férfi művészeket tart számon, így jellemzően férfiak ábrázolásából ismerjük az anya-gyermek relációt. Itt azonban találhatunk még más izgalmas típusokat is. Például Bernáth Aurél mint apa jelenik meg gyermekével, mely kompozíció mellé bibliai párhuzamként, illetve az érző férfi szerepét kidomborítva Basilides Sándor Engedjétek hozzám a gyermekeket című vászna került. Ide sorolható Ferenczy Károly is, akinek három gyermekéről – Valér, Béni és Noémi – készült képei szintén a család meghittségét közvetítik. A festmények mellett minden blokkban jelentős szoboranyag is megjelenik, a legkedvesebb Laborcz Ferenc sorozata, amelyben a gyermekek leghétköznapibb helyzetei elevenednek meg.
Természetesen híres uralkodócsaládok portréábrázolásával is találkozhatunk, láthatjuk Sissi királynét családja körében Gödöllőn, sőt a Habsburg-Lotharingiai ház családfáját is megismerhetjük. A kiállítás egy párhuzamos szála, hogy részletes képet kaphatunk a különböző korok divatjáról, viseleteiről is. Megismerhetjük a századelő hagyományát, hogy a kisfiúkat is szoknyába öltöztették, ugyanis akkor kevésbé volt fontos a gyermek nemének kifejezése öltözékük által. Néhány gyermekábrázolás szinte a farsangi mulatságokat juttatja eszünkbe jelmezszerű ruháival, melyek karton alapból megformált, kinagyított verzióit mi is magunkra ölthetjük. Az ennek köszönhetően festményszerű öltözetünket sík-, domború- és homorú tükörben is megcsodálhatjuk.
A sokat emlegetett és szívesen ábrázolt családi idill bemutatásán kívül különböző szociális és társadalmi lenyomatok, válás, családon belüli erőszak vizuális megjelenítései is helyet kaptak a koncepcióban. Erről főleg kortárs művek vallanak: Molnár Ágnes Éva Családi albuma vagy Eperjesi Ágnes munkája. Bár a felvetett témák érzékenyek, mégis aktuálisak, és beemelnek társadalmi ügyeket is a kontextusba.
Erdélyi Mór fotói a budapesti gyermeksorsokat mutatják be a századelőről. Több alkotáson megismerhetjük a kiszolgáltatottság állapotát, a háborús kegyetlenségeket és a szívszorító gyermekhalálozások eseteit is. Ezek mind élő képtémák, melyek a valóság árnyoldalait is szemléltetik.
Külön teremrészben, Egészélet szigetén címmel csoportosították a gödöllői művésztelepen készült mesés illusztrációkat, melyek között Undi Mariska enteriőr grafikáit, valamint Nagy Sándor és Kriesch Laura kislányukról, Pintyőkéről készített rajzait láthatjuk. A művésztelep tagjai különleges tisztelttel fordultak a gyermekvilág felé. Ugyanez az odaadás mondható el Csók Istvánról is, akinek kislányáról készült sorozatát litográfiák formájában idézhetjük fel. Züzü édesapjának rendszeres modellje volt, akin keresztül a hétköznapi tevékenységek is csodás értelmet nyertek.
A múzeumpedagógia megszervezése igazán frappánsra sikerült – kartonruhákba öltözhetünk, iskolapadokon rajzolhatunk, azon a kiállításrészen pedig, ahol a gyermeksorsok nehézségeit mutatják be, rendkívül leleményes módon gesztenyékkel és műanyagkupakokkal malmozhatunk. Az interakció fokozásához az oktatást bemutató részen a képfeliratokat a padlóra ragasztották, és piros vonalak segítségével kötötték össze őket a megfelelő festményekkel.
Összességében elmondható, hogy nagyon gazdag lett a kiállítás anyaga, melyet a bemutatni kívánt téma sokszínűsége is indokol. Sikerült mindezt változatos köntösben, érdekfeszítően és a napi jelenségekre reflektálva megoldani. Ettől válik az egész Gyerek/kor/kép tárlat nem csak szimpla bemutatóvá, hanem életszerű, ismeretterjesztő és felüdítő programmá.
A Gyerek Kor/Kép című kiállítás a Budapesti Történeti Múzeumban tekinthető meg (keddtől péntekig 10.00-16.00, szombaton és vasárnap 10.00-18.00 óra között) 2017. február 19-ig.
A fotókat Bakos Ágnes és Tihanyi Bence készítették.
