Több mint háromszáz munkát mutat be Árny a kövön címmel a Magyar Nemzeti Galéria szombattól látható Ország Lili-kiállítása, melyhez felépült a 90 éve született képzőművész által elképzelt labirintus is.
Ország Lili művészetének visszatérő elemei a jelek, szimbólumok. A szürrealizmus számára nem öncélú játék volt, hanem a megélt történelmi traumák tragikus kivetülése. Ország Lilit szinte az egyetlen magyarországi klasszikus szürrealista festőként tartják számon; nagy hatással volt rá De Chirico és Toyen, akiknek a munkáival a tárlat közönsége is találkozhat.
Az MNG tárlata Ország Lili művészetének eddigi legteljesebb bemutatása – mondta el a pénteki megnyitón Krucsainé Herter Anikó, az Emberi Erőforrások Minisztériumának helyettes államtitkára, hozzátéve: Ország Lili nem tartozik a könnyed képek alkotói közé; minden munkáját mély gondolati tartalom és feszítő élmények inspirálták.
Az Ungváron született művészt 1944-ben családjával a helyi gettóba zárták, majd feltették az Auschwitz-ba tartó halálvonatra, de Kassán sikerült megszökniük.
A tárlat szenzációja, hogy Ország Lili halála előtt festett, 48 festményből és 60 monotípiából álló Labirintus-sorozata több mint harminc év után most először látható ismét együtt. A kiállításon végigkövethető az út, ahogy Ország Lili a megsemmisítésre összegyűjtötteket körbezáró téglagyári falaktól a városfalakon át eljut a labirintusig.
Baán László, az MNG főigazgatója felidézte: egy nagyszerű kurátor több évtizedes álma valósult meg, hiszen Kolozsváry Marianna édesapja, Kolozsváry Ernő Ország Lili egyik első és legnagyobb gyűjtője, mecénása volt.
Kolozsváry Marianna elmondása szerint Ország Lili egész életében festőnek készült, gyerekkorában is a rajzolásban találta meg a békéjét, az 1944-ben átélt szorongás és félelem azonban örökre a lelkébe vésődtek.
Kolozsváry Marianna felidézte: szürrealista korszakának lezárultával, a szorongások képi újraélése helyett Ország Lili a transzcendenciában keresett feloldozást, és az ikonfestészet motívumaiból nyert inspirációt, később pedig a prágai temető sírkövei ihlették meg.
Az 1970-es évek elején városalaprajzokat kezdett festeni, majd egyre inkább a falak felületére koncentrált, különböző írások jeleit elhelyezve képein. Festészetében mindig foglalkoztatták az időtávlatok is, az ősi falakba épülő nyomtatott áramkörök már jelzik a jövőt képein.
Első korszakának főszereplői a falak, mutatott rá Földény F. László esszéíró, hozzátéve: Ország Lili a falakkal súlyos terhet is rakott festészetére, a piktúrától elmozdult a pszichológiához tartozó területekre. Tehetsége azonban nem engedte, hogy leragadjon a szürrealizmusnál: falaiból városok lettek, majd a városok labirintussá alakultak.
Az Árny a kövön címet viselő kiállítás 2017. március 26-ig látogatható a Magyar Nemzeti Galéria C épületében.
Forrás: MTI
