Pusztai Ferenc Magyarország egyik sikeres, A-kategóriás fesztiválokon díjazott producere, mégis elképesztő közvetlenséggel válaszol minden kérdésre.
A Pálfi György rendezésében készülő, Stanisław Lem regénye által inspirált új film apa és fia egymásra találásának története némi tudományos fantasztikummal megbolondítva. Beszélgetésünkkor büszkén számolt be az amerikai forgatásról, kiemelte a magyar stáb profizmusát, és mesélt kicsit a filmszakma más területeire tett kalandozásairól is. Az Úr hangja várhatóan 2017 őszén kerülhet mozikba.
KULTer.hu: Az Úr hangja egy nagyszabású produkció, több elismert nemzetközi fórumon is nyert fejlesztési támogatást, nemzetközi színészekkel és forgatási helyszíneken készült. Kárpótol ez az el nem készült Toldi filmért?
Semmiképpen nem gondolom kárpótlásnak, ez egy teljesen önálló életet élő, másik történet. Én – és talán mindenki, aki érintett volt benne – a lelkünk mélyén nem hisszük, hogy egy életre eltemették a Toldit. Bízom benne, hogy valamikor még az asztalra kerülhet, és lehet róla beszélni, hogy mégis elkészüljön. Éppen ezért Az Úr hangját senki nem kezeli úgy, mint egy kárpótlást, ez egy önmagában is érdekes, színvonalas és elkészülésre méltó projekt. Kárpótlás akkor van, ha valami visszafordíthatatlan dolgot kell helyretenni. Szerintem a mi esetünkben nem erről van szó, bízom abban, hogy a Toldi még el fog készülni, és hogy ez a másik projekt önmagában is, bármilyen konfliktustól függetlenül, bárhol megállná a helyét a világban.
KULTer.hu: Hol helyeznéd el a közeljövőben mozikba kerülő nagy költségvetésű magyar filmek (Budapest noir, Viszkis, Kincsem) között? Milyen közönséget szeretnének megszólítani vele?
Mindenképpen az igényesebb szórakoztatást kedvelő nézőknek szól, de azon belül egy nagyon cselekményes, élvezhető filmet készítünk. Nagyon színes vizuálisan és a történetmesélés tekintetében is. Van egy nem túl széles réteg, pár tízezer, a magyar szerzői filmekre fogékony és nyitott ember, nekik mindenképpen nagyon szórakoztató csemege lesz. De lévén, hogy a történet az Egyesült Államokban játszódik, a nyelve, a látványvilága és a cselekménye is kicsit túlmutat a megszokott magyar formákon, ezért szerintem a másik halmazban, a nem igazán magyar film pártiak között is találhatunk olyanokat, akiknek tetszeni fog.
KULTer.hu: A sajtóközleményben családi kriminek neveztétek – ezek szerint egy zsánerfilmre számítsunk, vagy jelen lesz Pálfi szokásos szerzői attitűdje?
Aki ismeri Pálfi Gyurit, pontosan tudja, hogy ő műfajok tekintetében egy rakoncátlan, kreatív alkotó, aki szerencsére nem akar szigorúan egy bizonyos műfajon belül maradni. Iszonyatosan izgalmasan elegyít zsánereket folyamatosan, mind a történetmesélés, mind a vizualitás tekintetében. Ez a film ugyanilyen Pálfi Gyuri-film lesz. Rengeteg műfajt tudnék rásütni.
KULTer.hu: Stanisław Lem elsősorban sci-fi szerzőként ismert, itt megjelenik majd a tudományos fantasztikum?
Lehet, hogy ez egy science fiction film lesz – vagy nem. Egy dráma lesz az apa-fiú történet miatt – vagy nem. Egy krimi lesz a nyomozás miatt, amit a fiú vezet végig a film során – vagy nem. Egy dokumentarista film lesz, mert sok dokumentumfilmes részlet fog szólni a múltról és erről a kutatásról – mégsem lesz dokumentumfilm. Nagyon sok valós alapja lesz a történetnek a fikció mellett, ezek végig keveredni fognak.
KULTer.hu: Érdekes, hogy amikor Pater Sparrow elkészítette az 1-et, ami szintén Lem-adaptáció, ő is dokumentumfilmes részleteket használt hozzá. Mi lehet ennek az oka?
Szerintem a tudományos-fantasztikus írók műveit nagyjából kétfelé lehet osztani. Az egyik halmaz egyértelműen fikció, és valószínűleg mindig is fikció marad. A másik halmazban viszont olyan történetek vannak, amikről esetlegesen a jövőben – ami nekünk ma már lehet jelen vagy akár a múlt – beigazolódik, hogy jogos állításokat fogalmaztak meg, csak akkor tűntek fantasztikusnak. De néhány éven vagy évtizeden belül kiderült, hogy létezni tudnak, meg tudnak valósulni. Vernétől vagy talán már Nostradamustól kezdve mindig jöttek elő olyan gondolkodók, akik papírra vetették a történeteiket, amikről azt mondták, hogy ez mese, és aztán mégis megtörtént. Azt hiszem, hogy Lem abba a körbe tartozik, akiknek a gondolatai, történetei később igazolódni tudtak a világban – Az Úr hangja is ilyen. Ez a film nem adaptáció, a Lem-könyv egy inspirációs mű volt a forgatókönyvírás tekintetében. Mára már rengeteg valóságalapja van annak, amit ő abban a regényben megírt, és annak idején még fantasztikusnak gondoltak.
KULTer.hu: Szinte minden filmedben feltűnsz, Az Úr hangjában is szerepelni fogsz?
Egyelőre úgy néz ki, hogy néhány kocka erejéig feltűnök majd.
KULTer.hu: Látványtervezőnek Asztalos Adrient kértétek fel, akivel már dolgoztatok együtt a Taxidermiában és a Pál Adriennben. Milyen vizuális világot kell elképzelni ehhez a történethez?
Nagyon fontos kritérium volt, hogy mivel a sztori az Egyesült Államokban játszódik, mindenképpen olyan helyszíneket találjunk vagy hozzunk létre, amikből a néző automatikusan érzi, hogy ez egy észak-amerikai történet. Az ottani világnak is megvan a nagyon jellegzetes építészeti kultúrája, amit egy rendszeresen mozgóképet fogyasztó néző felismer. Ezen belül pedig lényeges volt, hogy a Gyuri minden alkotására jellemző, rendkívül igényes, egyedi vizualitással tudjon rendelkezni a film. Adrien számára az volt a kihívás, hogy ezt a kettőt hogyan tudja működőképesen ötvözni.
KULTer.hu: Pálfi ismét állandó alkotótársaival dolgozik együtt, mások mellett Ruttkay Zsófia forgatókönyvíróval, Lemhényi Réka vágóval, és Pohárnok Gergely operatőrrel. Szerinted jó munkához fontos az összeszokott csapat?
Gyurinak szerintem az az autentikus, ha Gergő az operatőre, ezért próbálnak mindig egymással dolgozni. Nem könnyebb vagy nehezebb így, hanem vannak alkotók, akik bizonyos munkatársak mellett érzik úgy, hogy megfelelő módon tudnak kiteljesedni. Lehet, hogy Gyuri így biztosabb benne, hogy az általa megálmodott világ fog megvalósulni, hiszen ezekről az alkotótársakról tudja, hogy értik az ő álmait, és ahhoz teremtik meg a körülményeket. A bizalom az együtt töltött évek munkája során alakul ki, amikor az emberek együtt tapasztalják meg, hogy milyen lent és milyen fent. Ez nem csak szakmai, hanem emberi bizalom is.
KULTer.hu: Szigorú producernek tartod magad?
Nem gondolom magam szigorúnak. Magyarországon szerintem nagyon profi filmalkotói közeg van, melynek tagjai a szervizmunkáknak, az oktatási rendszernek és ki tudja még minek köszönhetően hosszú évek óta jól végzik a dolgukat. Így szerintem nem nagyon van szükség ostorcsattogtató, szigorú, magukat állandóan főnök szerepbe helyező producerekre. Magamról sem gondolom, hogy én lennék „A főnök”, hiszen a stábnak normális esetben több főnöke is van. A rendező, a gyártásvezető bizonyos helyzetekben ugyanúgy főnökök, mint a producer, továbbá lehet a line-producer is főnök, és megvannak a részlegeknek is a saját főnökeik. Persze van egy hierarchia, de igazából inkább egymás mellé rendelt szerepek ezek, ahol az előre kitűzött célokhoz megfelelő kompromisszumok megszületése és a közösen, egyetértésben meghozott döntések fontosak. Szerintem tök jól tud működni nagyon szigorú csúcsgórék nélkül is a stábnak ez a kis piramisa, ami néha pár tíz, néha pár száz vagy akár ezer emberből is állhat, attól függően, hogy mekkora volumenű a produkció.
KULTer.hu: Nemrég fejeződött be a forgatás utolsó, magyarországi szakasza. Volt különbség a kinti és az itthoni tapasztalatok között?
A magyar stáb egy álom, az egész szinte jutalomjáték volt. Nagyon jó hangulatban telt ez az utolsó blokkunk, ami annak is köszönhető, hogy az itteni kollégáink nagyon profik, és máshogy állnak a filmgyártáshoz. Kint voltak konfliktusaink, de Gyurinak és a kreatív csapatnak köszönhetően minden problémára tudtunk megoldást találni. Végül az került a dobozba, amit szerettünk volna, de azért érezhető volt a különbség. Azt láttuk, hogy nekünk azért itthon jobb. Nagyon örülünk, hogy vége van ennek a kalandnak, legalábbis a forgatás részének, és hamarosan újult energiákkal, ugyanolyan lelkesen kezdünk neki az utómunkának.
KULTer.hu: Mi volt a legemlékezetesebb forgatási élményed?
Sok van, nagyon színes volt ez egész. Kanadában tartózkodtunk sokáig, ahol teljesen más a kultúra, a rendszer, a stáb. Volt egy nagyon rövid New York-i forgatás, valamint egy részlegünk Chicagóban dolgozott, egy hetet egy amerikai ministábbal Las Vegasban és környékén, a nevadai sivatagban forgattunk. Olyan helyeken is filmeztünk, amikhez Magyarországon nem tudtunk volna hasonló képvilágot, díszletet megépíteni és megszerezni sem. Voltak csodálatos természeti helyeink, de lesz benne sok trükk is.
KULTer.hu: Jelenleg több produkción is dolgozol, Pálfi György mellett Zomborácz Virág új (Avas), és Lengyel Balázs első nagyjátékfilmje (Lajkó, cigány az űrben) is készül. Utóbbinak a forgatása már véget ért, előbbiről mit lehet tudni?
Az előbbinek már más a címe, és mostanában fog döntőbizottság elé kerülni az aktuális könyv. Még kérdőjeles, hogy elkészülhet-e, de bízom benne, hogy továbbmehetünk majd vele. Én nagyon szeretem, szerintem egy iszonyatosan szórakoztató történet, ami egy következő lépcsőfok lenne Virág pályáján. Nagyon vicces, szerintem az Utóéletet is túlszárnyalja, és kár lenne, ha nem készülhetne el. Van még egy Szőcs Petra-projektünk, ami tavaly az Inkubátor Programban nyert forgatókönyv fejlesztést a Nemzeti Filmalaptól. Ezen kívül van egy Kristóf György-filmünk, ami szintén a Filmalap támogatásával forgott le, és most az utómunkája zajlik. Ezzel együtt jövőre minimum három filmünk lesz kész, amiknek az utómunkáján és a forgalmazásán kell dolgoznunk az elkövetkező hónapokban.
Részesei vagyunk Schwechtje Mihály első filmjének is, ami több producer kollégával közösen egy filmszakmai összefogás keretében készül. Ez nyáron forgott le és már az utómunka fázisában van. Közben van még egy másik Pálfi Gyuri-filmünk, a Mindörökké, aminek a nagy részét már tavaly leforgattuk. Amikor Az Úr hangja kész lesz, akkor szeretnénk még hozzáforgatni egy-két hetet, és utána azt is befejezni. Illetve van egy Árpa Attila-projektünk, a Holtomiglan, amit nagyon szeretünk. Ez – tőlünk független okok miatt – per pillanat hibernálva van, de nagyon bízom benne, hogy a közeljövőben szintén életre kel majd. Gigor Attilával is gondolkozunk már a következő történeten, amit közösen fejleszthetünk a jövőben
KULTer.hu: A filmkészítés más területein is van tapasztalatod: a Friss Húson mutatkozott be Buborék című rendezésed, illetve vizsgafilmek készítésénél több szerepkörben is kipróbáltad magad. Lehet ezeknek folytatása?
Nem nagyon. Az egyetemen nagyon rendesek voltak a tanárok, mert kreatív producerként szerettem volna diplomázni – ami sikerült is –, de a speciális előéletem miatt beleegyeztek, hogy nekem ne csak az legyen a feladatom, hogy producereljek egy kisjátékfilmet. Inkább rendezzek, írjak és csináljak mindenfélét benne, hogy kipróbálhassam magam. Szerettem volna tudni, hogy mivel járnak ezek a munkafolyamatok. Producerként akkor tudom jobban támogatni mások munkáját és jobban részt vehetek a jó döntések meghozatalában, ha el tudom képzelni, meg tudom érteni, mi zajlik a fejükben. Mostanában készült el az MA-s diplomafilmem is, amit szintén rendeztem, s lehet, hogy jövőre megpróbáljuk benevezni a Friss Húsra, de ezzel nagyjából le is zártam a nem producerkedéssel kapcsolatos ámokfutásomat a filmszakmában.
KULTer.hu: A filmszakmán kívül más területen el tudnád magad képzelni?
Mindig is producer szerettem volna lenni, és a jövőben is így látom magam. El tudom máshol is képzelni magam, csak nem akarom. Mikor arról álmodozom, hogy sikeres vagyok, és mondjuk fel kell menni a színpadra átvenni egy díjat, akkor én mindig producerként állok ott…
KULTer.hu: Mi volt a legjobb film, amit az utóbbi időben láttál?
Az utóbbi időben a Toni Erdmann volt nekem elképesztően üdítő és felszabadító élmény, és borzasztó boldog voltam, hogy megnézhettem, ami ritkán fordul elő filmnél. Szeretem a filmeket, nagyon sok filmet nézek. Olyanokat is, amik nem boldogságot okoznak, hanem elgondolkodtatnak, akár szomorúvá is tesznek. Tudom őket továbbvinni magammal, és sokáig járnak a fejemben. Nagyon tetszett még ez a bokszolós finn film, az Olli Mäki legboldogabb napja. Ami a mainstream vonalat illeti, nagyon jókat nevettem, néha szinte sírtam a nevetéstől a moziban a Bridget Jones harmadik részén. Lehet, hogy ciki, de szerintem vasárnap délutánonként nagyon jól esik ilyen filmek elé is leülni. Lehet, másnap már nem emlékszem, hogy min nevettem olyan jót, de legalább kikapcsolok másfél órára. Tehát alapvetően mindenevő vagyok, de azért, ha választanom kell, inkább mindig az olyan filmeket szeretném nézni, mint a Toni Erdmann.
