hosszú hajú lányok
nézem őket a vonatablakból.
mindegyik mellé odaképzelem magam.
nem válogatnék, mindet egyformán szeretném.
a lányok ezt nem sejtik, tovább mennek,
és a következő kocsira szállnak fel.
mindig a következőre szállnak, gondolom,
és leülnek valaki mellé, és ez nem jelent semmit.
az ott nem erdő, csupán fák halmaza.
a bányában dolgoznak
a fejlámpa fényétől
kanárisárga vájatokban
az ősrobbanás előtti
utolsó másodpercekben
gondolkodj el azon,
hogy bármibe is kezdenél,
úgyis éjszaka lesz a földön,
és te is már csak álmodban
lapátolnád a szenet
egy odahazudott csillébe.
hogy most a fagyhalál
hogy most a fagyhalál jön,
és nem tüzel fel senki sem.
és nem lobognak fáklyák
a hegytetőkön végig.
és nem ég az arcunk,
és nem fűt a szerelem.
hogy most a fagyhalál jön,
és megöl halat, vadat,
mindent, amit szeretsz,
csak a tó jege marad,
ahol korcsolyáznunk kell,
míg halk rianással
fel nem támadunk.
Borítófotó: Wikimedia
