Négy boldogtalan nő, négy viszonzatlan szerelem egy sivár lakótelepi házban, a rendszerváltás árnyékában. Tomasz Wasilewski lengyel-svéd koprodukcióban készült új filmje történelmi látleletként és lélektani drámaként egyaránt megállja a helyét.
Lengyelország, 1990. A berlini fal leomlott, beköszöntött a régóta vágyott szabadság mámoros időszaka. Egy baráti vacsorába csöppenünk, résztvevői kiegyensúlyozottnak tűnő férfiak és nők. Farmer az ajándékdobozban, Fanta az erkélyen, az előszobában telefon csörög. A névtelen városka határában álló lakótelepi ház négy lakója, Agata, Iza, Renata, és Marzena ugyan nem élnek nagy lábon, de látszólag semmiben nem szenvednek hiányt. Mi kellhet még a boldogsághoz? Ahogy megismerjük őket, kiderül, hogy hiába a takaros otthon, a befolyás és a szépség, ha mindegyikőjük életéből hiányzik a szeretet. Tipizált történeteiken keresztül a rendszerváltást követő időszak társadalmi vívódásai elevenednek meg.
Agata (Julia Kijowska) egy boldogtalan házasságban tengődő fiatal anyuka, aki szinte idegenként van jelen saját életében. Próbál mintafeleségként viselkedni, de kudarcba fulladt kísérletei végül egy pap iránt táplált reménytelen szerelembe torkollanak. Iza (Magdalena Cielecka), a köztiszteletben álló iskolaigazgató is kétségbeesetten vágyik a szeretetre, egyik diákja apjával kezd viszonyt. A férfi nemrégiben özvegyült meg, így a felbátorodott nő minden praktikát bevetve próbálja magához láncolni őt, de önző szerelmének megnyilvánulásai visszásan sülnek el. Renata (Dorota Kolak) idős irodalomtanár, éppen most nyugdíjazták, és az üres lakásban töltött unalmas óráit a szomszédai után való kémkedéssel tölti. Különösen a fiatal és gyönyörű Marzena (Marta Nieradkiewicz) kelti fel érdeklődését, és egészen hajmeresztő szituációkba keveredik, hogy magára vonja figyelmét. Rajongásának tárgya azonban nem viszonozza a heves érzelmeket. Modellkarrierről ábrándozik, és amikor épp nem táncórákat vagy nyugdíjas aquafitnesst tart, évek óta Nyugat-Németországban dolgozó férjét várja haza epekedve.
Az Egyesült szerelmes államok történelemleckeként indul, felsorakoztatva minden olyan elemet, amiből pontosan beazonosíthatjuk a cselekmény idejét. A szobafalat Whitney Houston-poszter díszíti, a videókölcsönző polcai roskadoznak a VHS kazetták alatt, köztük egy házi készítésű, Nyugatról csempészett pornó is gazdát cserél. A végtelen panelerdő olyan, mintha csak a Gazdagréti lakótelepet látnánk, ahol a kis közösség mikrokozmoszán belül mindenki ismer mindenkit – mínusz a napsütés, az élénk színek és a nyüzsgés. Itt minden kopár, elhagyatott; mielőtt még bárkivel közelebbi ismeretségbe kerülnénk a lakók közül, a látkép már önmagában sem sok jót sejtet. A jellegzetes, kilencvenes évek eleji kelet-európai miliőben akár egy realista film is játszódhatna, de a képeket itt elidegenítő formai eszközök ellenpontozzák. A román sztároperatőr, Oleg Mutu (4 hónap, 3 hét, 2 nap; Az ártatlanság virágai) által megálmodott hideg, fakó színekből összeállított, már-már monokrómba hajló látványvilág néhol a Roy Andersson-filmek melankolikus hangulatát idézi fel – az abszurd humorról sem megfeledkezve. Látszólag eseménytelen hosszú beállítások, egyszer vonalzóval kimért szimmetria, máskor nyugtalanító dekomponáltság jellemezik a film vizualitását, egy percre sem feledtetve el a nézővel, hogy amit lát, az egy konstruált valóság.
A korrajzról hamar áthelyeződik a hangsúly az „átlagemberre”, akiről a tankönyvek nem szólnak. Tomasz Wasilewski lényegében a „pénz nem boldogít” elkoptatott frázisát önti képekbe, mégsincs olyan érzésünk, mintha már láttuk volna ezt a filmet. A helyenként komikus, de túlnyomórészt nyomasztó hangulatot árasztó elemekkel teletűzdelt történet komótosan hömpölyög előre, jórészt hétköznapi szituációkat felsorakoztatva. Szívszorító lélektani pontossággal tárja elénk ennek a négy magányos nőnek a jellemét, hiábavaló kísérleteiket az elérhetetlen meghódítására. Jobb híján a szexualitásban keresik a megváltást, egy jóképű idegennel vagy egy potenciális munkaadóval ágyba bújva. Finomkodás nélküli, instant kielégülést keresnek, és ezeket az érzelemmentes aktusokat a film rideg tárgyilagossággal, a maguk legkevésbé sem izgató valóságában ábrázolja. Amennyire érzelmileg kitárulkoznak és kiszolgáltatottá válnak ezek a nők, annyira meztelenednek le a kamera előtt is.
Sok férfi rendező megirigyelhetné azt az érzékenységet, amivel Wasilewski viszonyul szereplőihez, idealizáltságnak nyoma sincs bennük, minden rezdülésük csontig hatolóan hiteles. Nincs olyan nő, aki legalább egyikükben ne ismerne magára – még ha nem is szeretjük ezt bevallani. Történeteiket akár különálló szkeccsként is fel lehet fogni, egy-egy kisiklott életbe nyert bepillantásként, bár a kulcsmomentumokban összekapcsolódnak. Ezeket többször, mindig más-más szereplők szemszögéből élhetjük át, több perspektívából világítva rá az adott eseményre. A rendezői víziót kiváló színészi alakítások keltik életre: a négy főszereplő hölgy mellett, mellékszerepekben a lengyel film nálunk kevéssé ismert üdvöskéi, Andrzej Chyra (Az Ő nevében) és Lukasz Simlat (Fakabátok) is feltűnnek.
Tomasz Wasilewski harmadik nagyjátékfilmjével a tavaly februári Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon mutatkozott be, ahol a legjobb forgatókönyvnek járó Ezüst Medvét ítélték neki oda. Magyar mozikban szinte kuriózumnak számít a lengyel film, különösen az ünnepi giccsszezonban, pedig az Egyesült szerelmes államok is jól példázza, hogy van élet Andrzej Wajda, Agnieszka Holland, és Malgorzata Szumowska (a legismertebb nevek) szentháromságán túl. Annál is inkább, mert ez a film nem egy külföldi kisvárosról, határon túli idegenekről szól, hanem bárkiről, aki átélte a kilencvenes évek eleji bizonytalanságot. A hirtelen szabadsággal jött eufóriát, és a felismerést, hogy a hétköznapok ettől még ugyanolyan szürkék maradnak. Nincs boldog befejezés vagy mennybemenetel, de Wasilewski legalább kísérletet tesz a jobbára kibeszéletlen múlt feldolgozására.
Egyesült szerelmes államok (Zjednoczone stany miłości), 2016. Írta és rendezte: Tomasz Wasilewski. Szereplők: Julia Kijowska, Dorota Kolak, Marta Nieradkiewicz, Magdalena Cielecka, Lukasz Simlat, Andrzej Chyra. Forgalmazza: Vertigo Média Kft.
