A debreceni Hatvani István Szakkollégium és a Fiatal Írók Szövetségének szervezésében, a Fisz/Book rendezvénysorozat újraindulásához köthetően valósult meg az a kettős könyvbemutató, amely során Láng Orsolya Bordaköz és Horváth Imre Olivér Nem szimpátia című kötetét ismerhették meg az érdeklődők. Az este moderátora Farkas Evelin volt.
A beszélgetés a szerzők felolvasásával kezdődött, elsőként a filmek és képanimációk világában is otthonosan mozgó Láng Orsolyától hallhattuk az Adaptáció című verset, majd Horváth Imre Olivér olvasta fel Lancelot című művét. A szó elsőként a versek közötti különbségekre terelődött. A Bordaköz versei tájleírásokat tartalmaznak, egy személyesebb hangot ütnek meg, a cím azon túl egy lényeges szervre utal, míg a Nem szimpátia szerepversek gyűjteménye.
Láng Orsolya elmondása szerint rossz címadó, második kötetének az elnevezése is sokáig érett, főleg, hogy egyik versét sem tudta a kötet címadójaként elképzelni. A Bordaköz álmában jutott eszébe, ez szervesen kapcsolódik több műhöz is, hiszen sok versben van szó szívről, lélekről, különböző lelkiállapotokról. Horváth Imre Olivér debütáló verseskötetének számos címe volt már, egy példaként említette az Angolszász turkálót, amely frappánsan reflektál hazánk és Anglia kapcsolatára. A végleges, Nem szimpátia, játszva a nem kifejezés poliszémiájával, a feltételezett olvasó befogadói attitűdjét is meghatározza. A szerző javaslata szerint olvasás közben inkább „gondolkodj, mintsem érezz”.
Ezután a szerkesztői munkálatokról esett szó, a moderátor továbbra is a Nem szimpátia szerzőjét kérdezte, hiszen évek óta tartó ismeretségük alatt állítása szerint sokat finomodott a fiatal költő stílusa, épp ezért arra volt kíváncsi, hogy ez tudatos folyamat eredményének tekinthető-e. Horváth elmondása szerint a tervezettnél színesebb lett a kötet, például változtatott azon az elgondolásán is, hogy húsz beszélőt a viktoriánus kori Angliából, húszat pedig a mai Magyarországról szólaltasson meg.
Láng Orsolya első, Tejszobor című kötete 2015-ben jelent meg szintén a Fiatal Írók Szövetsége gondozásában, és a Bordaközzel ellentétben egy prózaibb vonalat képvisel. Farkas Evelin hozzá intézte a következő kérdést, ami arra vonatkozott, hogy volt-e olyan tanulsága az első kötetnek, amelyet hasznosíthatott a másodiknál. A szerző szerint nincs tanulság: a Tejszobor koherensebb, a Bordaköz versei nagyobb távot ölelnek fel időben, az anyag körülbelül tíz év hozadéka. Az animátorként is tevékenykedő költő saját illusztrációit használta fel első kötetében, ez a másodiknál már csak az egy negatív kalitkát ábrázoló borító esetében mutatkozik meg. A kérdésre, hogy volt-e olyan helyzet, amikor valamiről csak képben tudott beszélni, a válasza az volt, hogy mind az írás, mind a vizualitás platformján tulajdonképpen ugyanazt igyekszik elmondani.
Horváth elmondása szerint a kísértethistóriaszerű szövegeiben saját életérzésünk is jelen van, hiszen azon túl, hogy félelmeink, szorongásaink közösek a viktoriánus kori Anglia társadalmának tagjaiéval, egyfajta birodalmi tudat is hasonlóképpen foglalkoztat bennünket. Láng Orsolya versbeszélőjének a tájjal való viszonya menekülésként is értelmezhető, tanul a tájtól, ez a tanulás azonban nem didaktikus, hanem szerves kapcsolódás, hiszen még a leghűvösebb szövegben is van természetközeliség; sok mindent árulhat el rólunk az, ahogyan a természettel bánunk.
Ennél a pontnál ismét felolvasások következtek, elsőként Láng Orsolyától hallhattuk Szürkület a zsidó vértanúkon című versét hallhattuk, majd Horváth olvasta fel a Vérivás című művét, amelyben hét különböző karakter bemutatásán keresztül ismerhetjük meg egy kivándorló fiatal gondolatait. A beszélgetés témája időben a jelenhez közeledett, a moderátor Láng Orsolyát kérdezte magabiztosságról, költőiségről, aki elárulta, a Tejszobor recepciója jobban foglalkoztatta, jelenleg pedig a diplomamunkáját készíti. Horváth Imre Olivér ezt követően angliai élményeiről is beszámolt, majd ismét versek következtek, ám a szerzők ezúttal egymás köteteiből olvastak fel.
Az öregség tematikája, ami személyes tapasztalatokon alapul, mindkét kötetben megjelenik, az idős emberek szépségétől az életből való kilépés különböző folyamataiig. Az est végéhez közeledve a moderátor a jövőbeli tervekre terelte a szót: Horváth egyetlen tervben lévő (szerelmes) versről beszélt, amelyben a köteténél megszokott távolságtartó gesztus megmarad. Láng a felkészülés folyamatáról beszélt, arról a féléves periódusról, amely során megír, elolvas és kiad egy kötetet. Ez feszített tempó, pedig szükség lenne bizonyos időbeli távolságra, amely után kívülállóként olvashatja és ítélheti meg saját verseit.
A szerzők lezárásként ismét egymás verseit olvasták fel, a kötetek megvásárlásával és dedikálásával ért véget az esemény.
Horváth Imre Olivér Nem szimpátia és Láng Orsolya Bordaköz című kötetének bemutatója, Hatvani István Szakkollégium, Debrecen, 2017. február 23.
A fotókat Korpa Tamás készítette.
