A KULTerdő rendezvénysorozat idei második irodalmi estjén vehettünk részt február 21-én. A Nagyerdei Víztoronyban ezúttal kettős könyvbemutatót láthattunk: Juhász Tibor moderálásával Orcsik Roland Fantomkommandó című regénye és Sopotnik Zoltán Moszkvics című verseskötete került terítékre. Az elhangzott szövegek között Rózsa Sándor zenés improvizációját hallhattuk.
Az estét Sopotnik felolvasása indította, majd Orcsik regényéből kaptunk ízelítőt. A moderátor a két szerző munkásságának rövid bemutatásával kezdte a beszélgetést. Elmondta, hogy Sopotniknak a Moszkvics az ötödik verseskötete, az első 2003-ban jelent meg Krokodil címmel. Orcsiknak a Fantomkommandó az első regénye, pályaindító verseskötete, a Rozsdamaró azonban már 2002-ben megjelent. A két szerző életpályája ezer szállal kötődik egymáshoz, 2012 és 2013 között együtt szerkesztették a JAK-füzeteket – a hosszú évekre visszanyúló ismeretségük meg is látszódott a beszélgetés ironikus fordulatain, egymásnak címzett, stand-up comedy-be hajló megjegyzéseiken. Arra a (komoly) kérdésre például, hogy milyen volt a köztük lévő munkakapcsolat, azt felelték, a közös munka kínszenvedés volt mindkettőjük számára, utálták egymást, pláne, hogy mindig a másiknak kellett végeznie a munka dandárját. Hogy kinek szebb kiállású a Kalligramnál most megjelent kötete, arról ugyancsak határozottan megoszlottak a vélemények…
Ám volt olykor „rendes” kötetbemutatóra emlékeztető szakasza is az estnek. Megtudhattuk, nemcsak az életpályájukban, hanem a megjelent köteteikben is felfedezhetőek hasonlóságok. Közös vonás például a történelmi múlt jelenléte: Orcsik kötete a 90-es évek délszláv háborúját, míg Sopotniké a szocializmus kérdését (is) tárgyalja. Orcsik elmondása szerint nem szeretne több ilyen témájú könyvet írni, mert a háború már az utóbbi időben „divatszóvá” vált, és a „sorozatgyártással” már sokan visszaéltek. Szerinte erről a témáról nehéz új és releváns dolgokat mondani, mert a háborúról szóló szövegek és az arról történő beszéd nagy részét a „tömény giccs” kezdi eluralni. Felmerült a kérdés, a szerző hogyan helyezi el saját könyvét a háborús ábrázoláshagyományban, és hogyan olvassa saját kötetét, ha ez a téma ennyi csapdát rejt. Erre ő azt válaszolta, hogy nem olvasója, hanem írója regényének.
Az est folyamán megtudtuk, hogy Sopotnik eredetileg emlékkötet akart írni, hommage-verseket a szocializmusban élő elfeledett költők kanonizációjának/rekanonizációjának szándékával. A Moszkvicsban megjelenik például Bólya Péter, Nagy László, Hamvas Béla is (az egyetlen kivétel Borbély Szilárd, aki a rendszerváltás után kezdett publikálni). Holló Andrással például egy olyan szerzőre utalt a költő, akit a szocializmussal együtt elfelejtettünk, „nem kezeltük a helyén”. A két kötet között kapcsolódási pont a hagyományhoz való viszony problematizálása is.
„Ha tanú vagyok, az csak nehezíti feladatomat.” – idézte a moderátor György Péter szavait. Az idézet burkoltan azt a kérdést vetette fel, hogy vajon mennyire befolyásolták a szerzőket a személyes tapasztalataik. Orcsik ezt az érzékenységet az iróniával rejti el, mint mondta, igyekezett eltárgyiasítani az élményeket. Úgy írta meg a regényt, mintha az egy másik ember életéről szólna, így kevésbé építkezett saját tapasztalataiból, de a személyes élményeket sem tudta teljesen háttérbe szorítani. Emellett szerinte a legfontosabb, hogy a szöveg természetesként hasson. Épp ezért nem fejezetről fejezetre írta meg a könyvet, hanem négy hónap alatt készült el egy vázlatos változata a kötetnek, amit aztán négy év folyamatos javítómunka követett.
Sopotnikot nem gátolta, de nem is segítette a hagyomány, számára a kiforrott, saját nyelv megtalálása volt a lényeg, amely folyamatosan formálódott a szocializmussal és az abban élő alkotók életműveivel való foglalkozása közben. A végső változatig ő is rengeteget dolgozott a köteten. Legnagyobb módosítások a címeken történtek, amelyek eredetileg perjelekkel elválasztott szavakból álltak, utalni akart ezzel a szerző avantgárd kötődéseire is. Azonban a kötet megírása során változott a koncepció, végül elhagyta ezt a megoldást. Az alkotókra való utalás csak néhány helyen maradt meg mottók formájában, egy idő után szinte teljesen leváltak az adott életművekről, azok kontextusairól. Ezért felvetődött az ötlet, hogy a tartalomjegyzékben a szövegek eredeti címei is szerepeljenek, de végül elvetették ezt a tervet.
Zárásként Juhász Tibor arról faggatta a szerzőket, hogy mit jelent ma alkotni, mennyire befolyásolja az írás folyamatát az aktuálpolitikai helyzet. Sopotnik szerint az aktuálpolitika átszövi a szövegeket, állandó állásfoglalásra kényszerít. Orcsik szerint pedig „egyszerre lehetünk sztárok és elfeledett senkik”. A beszélgetést újabb felolvasás és zenei improvizáció követte.
Az est végén a moderátor a következő eseményre hívta fel az érdeklődők figyelmét. Március 7-én Németh Gábor Egy mormota nyara című kötetének bemutatása várható Herczeg Ákos moderálásával és Tóth Gergő zenei kíséretével.
KULTerdő: #Fantomkommandó, #Moszkvics, #zenei improvizáció, Debrecen, Nagyerdei Víztorony, H2O Galéria, 2017. február 21.
A fotókat Csala Dorottya készítette.
