Túl lassan mondott ima
Ágak a téli fényben, vastüdőben
lélegző hegyek, a fagyott eső súlya
mint egy túl lassan elmondott
ima, megüli a mellkast, rákövül
kérés, alázat, kegyelem – a
kárhozat pont ilyen, nem érdemelt
üdvösség, kéregtest a hegyeken.
Ágak a téli fényben, ez a bokor
üdvözülni tudna, iszalagot hajít
az útra, az olvadó test pont ilyen,
kibontja a tél újra és újra, belekövül,
ami felolvadt a bűnből, körékövül
a bűnbánat útja. Iszalagot hajít,
koszorút az útra. A megváltás
pont ilyen, kiolvadt száj mondja az
imát újra. Vastüdőben lélegző
hegyek, közétek megyek, megváltásom
pont ilyen, kárhozatom pont ilyen, veletek
lélegzem, rajtam az eső súlya. Ami
olvad a bűnből, körém fagy újra. Ami
rám fagy a bűnből, kiolvad újra.
Borítókép: Pexels
