Az ismert hollywoodi sztárok helyett inkább a La La Land zeneszerzőjének társaságát kereste Deák Kristóf rendező az Oscar-jelöltek számára rendezett díszebéden, Hollywoodban. Nem tervezi, hogy az Oscar-gála utáni hivatalos Kormányzói Bálon világsztárok köreibe keveredjen, inkább az általa nagyra tartott rendezőket, zeneszerzőket szeretné személyesen megismerni.
Hollywoodban már minden készen áll a ma esti gálára, leterítették a vörös szőnyeget, állnak a nagyméretű Oscar-szobrok és lefedték a Hollywood Boulevard-t, mert a két évvel ezelőtti időjáráshoz hasonlóan az idei díjátadónak a napjára is heves esőzést és felhőszakadást jósolnak a meteorológusok. Magyarország számára viszont megint egy ragyogó nap jött el, hiszen ma éjjel újabb magyar Oscar-esélyes filmnek drukkolhatunk. A Mindenki (Sing) című kisjátékfilm rendezője, Deák Kristóf a Bunyik Entertainment által szervezett díszvetítés után megosztotta velünk néhány gála előtti gondolatát.
Elképesztő mennyiségű rövidfilm készül világszerte, amióta az ehhez szükséges technika gyakorlatilag mindenki számára elérhető, de kevés kisfilm jut ilyen magasságokba. Az Oscar-jelöléshez Deák Kristóf szerint elengedhetetlen volt a jó csapat. „Találtam egy nagyon jó operatőrt, jelmeztervezőt, látványtervezőt, zeneszerzőt, vágót, fantasztikus színészeket… ebben voltam nagyon szerencsés” – fogalmazza meg a rendező sikerének a titkát. A film ötletét egy svéd lakótársának igaz történetéből merítette, még londoni éveiből. A fiú énektanárja azt kérte a gyermektől, hogy a kórusban csak tátogjon, mert nem elég jó a hangja. Deák ebből bontotta ki aztán a két kislány történetét, amihez a csavaros befejezést már ő toldotta hozzá a dramaturgia kedvéért.
A rendező a történetet a kilencvenes évek magyar valóságába helyezte Svédország helyett, ennek – bevallása szerint – az az oka, hogy a választott hely és idő az, amit jól ismer, akkor volt gyerek, körülbelül annyi idős, mint a filmben szereplő kislányok. „Nekem magától értetődött, hogy térben és időben ide helyezzem el a történetet. Ez a kortalan nosztalgiavilág segített, hogy ezt a sztorit elmesélhessük. Mindannyiunkkal történt olyan gyerekkorunkban, hogy valamiben egyszerűen nem voltunk elég jók és kaptunk egy nagy pofont, amiből valahogy fel kellett állnunk.” Rákérdezek, hogy a filmbe hogyan írta bele személyes élményeit. „Konkrétan ilyen élményem, mint amit a filmben lévő kislány átél, nem volt. Persze más volt, de nem tudok egyetlen dolgot mondani. Én elég jó tanuló voltam, általában minden elég jól ment, de éppen ezért, amikor történt velem valami, amiből kiderült, hogy mégsem vagyok annyira kiváló, az elég nagy pofon volt. Viszont ezek fontos személyiségformáló élmények.”
Aztán szóba jön a pedagógus személyiségének fontossága is, amit a film diszkréten mutat meg nekünk. „Van az egésznek egy másik vetülete is. A pedagógus oldala. Nem mindegy, hogy a tanár mennyire empatikusan áll a gyermekhez, úgy, hogy abból a gyermek valamiféle tanulságot tud levonni, amiből fel tud állni, le tudja magát porolni, tovább tud menni és jobb emberré válni, vagy pedig komplexusokat teremt a gyermekben, aki bután és értetlenül áll a szituációban, és nehezen vagy egyáltalán nem tudja feldolgozni a kudarcot.”
Neked mennyire lenne kudarc, ha nem tudnátok hazavinni az aranyszobrot? – szegeztem a kérdést a rendezőnek. „Az, hogy itt vagyunk, már óriási siker, de bármi lehet. Egyelőre úgy tűnik, nem vagyunk esélytelenek, de próbálok inkább másra koncentrálni, a kampányra, hogy minél több emberhez eljusson a munkánk, aztán majd meglátjuk.”
A Mindenki című kisjátékfilm végül saját kategóriájában el is nyerte az Oscar-díjat!
89. Oscar-díjátadó Gála, Los Angeles, Dolby Theatre, 2017. február 26.
A fotókat a szerző készítette.
