Szabó Magda Freskójából a kedvenc jelenetem, amikor Joó Mihály a tagbaszakadt, alföldi paraszt egy ládán kuporog poros udvarán, és bodzalével festi meg a papucsot, amit pár órával ezelőtt csuhéból font. Hajgató Sárában, a Botanika márka tervezőjében és Joó Mihályban van valami közös: mindketten ismerik a festőnövények titkát.
Sárával egy fázós téli délelőttön ismerkedtünk meg. Színes ékszermárkája, a Mimóza hozott össze bennünket, azóta figyelemmel követtem útját a magyar design platformján. Rendeltetésszerűen most is januári hóesésben látogattam el hozzá a CikkCakk studioba, amit három másik tervezővel hoztak létre a Palomában. Az ékszertervező új kreációja, a Botanika a Mimóza „vadhajtásaként” indult. Mára életerős kis „növénnyé”, önálló márkává cseperedett.
A Közel-Kelet buja díszítőelemei, rojtok, bojtok, csengettyűk, különleges gombok, kapcsok korábban is jelen voltak alkotásaiban. Ezek nagy részét kézzel készítették, természetes alapanyagokból, ősi, tradicionális eljárásokkal. Az ékszertervező egzotikus piacokon (Marokkó, Líbia, Egyiptom) szerzett be belőlük, hogy feldobja velük láncait, karkötőit. Talán, még ha nem is tudatosan, de így indult el az ökodesign felé.
„2012-ben találkoztam egy volt osztálytársammal. Ő akkor diplomázott a Kertészeti Egyetemen, festőnövényekből írta a szakdolgozatát. Nagyon kíváncsivá tett a téma, így elkértem és elolvastam. Ezzel párhuzamosan megismertem olyan embereket, akik kezdték újra felfedezni a növényi alapanyagú festékek előállításának évezredes eljárásait. Nagyon érdekelt mindez, önszorgalomból antikváriumokban is kutattam a témába vágó szakirodalom után.” – emlékezik vissza Sára a kezdetekre, miközben egy hatalmas faasztalnál készít színpróbát. Vízfestékkel csíkokat húz egy fehér lapra, és figyeli, ahogy összemosódnak. Mintha a vállfákon lógó kollekciói is ezeknek a színpróbáknak a különböző árnyalatait tükröznék. Természetes anyagokkal dolgozik, vászon, selyem, gyapjú, pamut – a festőnövények ugyanis csak ezeket fogják be.
A tervező munkájának vezérelve a környezettudatosság. „Az ökológiai szemléletű tervezés arra fókuszál, hogy elkerülje a káros folyamatokat, melléktermékeket, melyek a különböző gyártási szakaszok elengedhetetlen produktumai. Nálam egy-két darab készül mindenből. Természetes anyagokkal és növényi festékekkel dolgozom. A Botanika ruhái, kiegészítői jól kombinálható, egyszerű szabású, kényelmes, hordható örökdarabok. Nálam nem a fast fashion aktuális irányvonalai határozzák meg a kollekciót.”
Egyre többen kezdenek kiábrándulni a fogyasztói társadalomból. A szekrények minden leárazáskor megtelnek új és új ruhákkal, amiket aztán jobb esetben kétszer, ha sikerül felvennünk. Jövőre már új trend hódít. Ezek a ruhák mind mesterséges anyagokból készülnek. Mi lesz a megunt darabokkal? A segélyszervezetekre nem tukmálhatjuk rá a csini cuccokat, nekik meleg és praktikus holmik kellenek, hogy a rászorulók túléljék bennük a telet. „Hazánkban évente húsz millió tonna textilhulladék keletkezik, ennek a fele soha le nem bomló anyagokból áll.” – mondja a tervező, aki a népi mesterségek felé is nyitni kezdett. Megtanult szőni. Nyaranta ellátogat Erdélybe, hogy testközelből láthassa és tanulmányozza a több százéves díszítőművészet. Sára fiatal lányként Kambodzsában töltött pár évet egy civil szervezettel, ahol angol nyelvet és varrást tanított a helyi fiataloknak. Innen ered érzékenysége a kiszolgáltatottak felé. A fast fashion márkák jelentős része az elmaradott, szegény országok lakóit használja filléres munkaerőnek. „Megélhetést nyújtunk nekik.” – nyugtatják lelkiismeretüket a gyártók és vásárlók egyaránt. Ez csupán a látszat. A designer szeretné, ha minél többen ráébrednének arra, hogy milyen körülmények között készülnek a fogyasztói társadalom igényeit kielégítő termékek.
Sára szerint a Botanika egy másik alternatíva, szemlélet- és irányváltás is egyben.
A designer már nagyon várja a nyarat, ugyanis ilyenkor indul gyűjtőkörútra. A festőnövények az átlag szemnek csupán gyomnövénynek, az ő szeme viszont botanika könyveken és növényhatározókon edződött. Tudja, hogy az értékes növénykék gyomnak álcázzák magukat, közben pedig… Festőrezeda, festőbuzér, aranyvessző. „A festőbuzér gyökérzetét lehet színezésre használni. Ismerni kell a növény részeit. Mindegyiknek más-más részéből tudunk festéket kinyerni. Szárból, gyökérből, virágból. Nyáron begyűjtöm az alapanyagokat, egy részét leszárítom, a többit lefagyasztom. Ökoprinteket is készítek, növénydarabkák lenyomatait gőzölöm bele a textíliákba.” – meséli Sára.
Joó Mihály eljárásával a Botanika tervezője nincs megelégedve. „A bodzából lilás, bordós árnyalatot nyerhetünk. Sajnos azonban a bodza nem ad tartós színt, ahogyan a cékla, a lilaszeder és a vöröskáposzta sem. Ott maradnak a kezünkön, de ez a legtöbb, amire festékként képesek!”
Sára művészete egy lehetőség, hogy kipróbálhassuk az ökodesignt. Nem kényszeríti ránk a gyorsan múló trendeket, csupán közelebb hozza az ősi kultúrák és a természet kényelmes nyugalmát. Ez a Botanika.
A fotók forrása a Botanika Facebook-oldala.
