Christian Grey és Anastasia Steele második mozis összeborulása sokkal jobban passzol a kollektív Valentin-napi plüss szívbe fulladáshoz, mint az első, ugyanis ha nem is ötven, de minimum öt árnyalattal édesebbre sikerült. Christian szadizmusának és Ana vívódásának kibontása helyett ezúttal kapcsolatuk más jellegű fejlődését figyelhetjük meg.
Gazdi mogorva férfi volt, szerette a rendet. Számos kutyát dobott ki, amiért nem feleltek meg speciális igényeinek. Éppen háromlábú uszkárját rugdosta vissza a menhelyre, amikor egy kuka mellett megpillantott egy kissé csoffadt macskát. Maga sem tudta, miért, de hazavitte. Amikor némi fürdetés és fésülgetés után szemügyre vette, szinte sokkolta, hogy milyen gyönyörű. Mélyen, legbelül érezte, hogy vele nem bánhat majd úgy, mint a kutyáival, mégis apró fenyítésekkel próbálta szabályokhoz szoktatni. De hiába. Mirci így is Gazdi mellé hevert a kanapéra, rendszeresen a tiltott területek körül sündörgött és folyton dörgölőzni akart. Gazdi tűrt, hiszen Mirci teljesen elvarázsolta, de egyszer, amikor igazán rosszcsont volt, mégis durván felrúgta őt. Mirci elszökött, ám néhány tasakos táppal és pocaksimivel később már ismét Gazdi ölében dorombolt. Gazdi nem akarta, hogy Mirci megint elmenjen, imádta a puha, világosbarna szőrét, mókás fülecskéit, hatalmas kék szemét, úgyhogy eldöntötte, ezentúl mindent elnéz neki, és csak játékból paskolgatja néha.
Az eddig látottak felébresztik a gyanút, hogy nem az Alkonyat, hanem inkább a fenti kedves történet ihlette E. L. James regénytrilógiáját és a belőle már elkészült két adaptációt, különösen a másodikat. Nem is baj, hogy utóbbi az eredetinek megfelelő Ötven árnyalattal sötétebb (Fifty Shades Darker) helyett A sötét ötven árnyalata magyar címet kapta, mert a hű fordítás ezúttal félrevezető lett volna. Anastasia cica (Dakota Johnson) és Christian gazdi (Jamie Dornan) friss kalandjait ugyanis éppen a „dark” ellentétével, a „light” szóval jellemezhetnénk legjobban. Nem tudom, hogy a könyvek is ennyire súlytalanul ábrázolták-e a boldogságukra vetülő – a trailerben irtó vészjóslónak beállított – árnyakat, de az biztos, hogy a moziban egy sem akadt köztük, amit egy félórás séta az esőben vagy egy Titanic-pozitív hajókázás ne oszlatott volna el.
Legyen szó Ana démoni főnökének, Jack Hyde-nak (komolyan ez a neve) mesterkedéséről, a semmiből horrorisztikusan előugró egykori „alávetettről”, a Grey-t kísértő dickensi gyermekkorról vagy a vészmadárként vijjogó korosodó végzet asszonyáról, mind csak a nyál és az „erotika” késleltetését szolgálják. A legsúlyosabb probléma – miszerint a totál sérült Grey imád nőket verni és uralkodni rajtuk – már csak jelzésszerűen bukkan fel. A bántalmazás az első részben rekedt, a birtoklás meg nem gáz, hiszen egy törékeny cicus nem boldogulhat egyedül a fenyegető világban.
Értem, hogy még semmi nincs lezárva, de pont ezért olyan ez a film, mint egy sorozat töltelékepizódja. Kínlódva beletuszkoltak egy rakás álkonfliktust, hogy aztán az unott nézőt egy „megdöbbentő” cliffhangerrel bírják maradásra. Az izgalmak fokát mutatja, hogy az álarcosbál alatt elindult a fejemben Az operaház fantomja vonatkozó slágere, Dornan kamerába liffenő mellizmairól és Johnson lelocsolt kebleiről meg a Nagy durranás felejthetetlen szexjelenete ugrott be. A sötét ötven árnyalata egyébként jóval viccesebb, mint az első rész borzalmas paródiája (A fekete ötven árnyalata), ami egyik műnek sem bók. Banális párbeszédek („Neked kell az extra.” „De te jobban kellesz.”) követik egymást, a drámai csúcspontot pedig mintha az Életünk napjaiból kölcsönözték volna.
James Foley rendezése azonban érdemel egy plusz pontot, amiért olyan humoros momentumai is vannak, amelyeket tényleg annak szántak. Dakota Johnson ugyanis az abszurd helyzetekre tett megjegyzéseivel és természetességével képes némi Bridget Jones-os bájt vinni szerepébe. Egyébként is nagyrészt neki köszönhető, hogy a film tűrhető élmény, mert az első perctől annyira szeretni való, hogy azonnal elhisszük: ha tényleg macska lenne, a konyhaasztalra is bárki felengedné. Dornan ugyan jócskán lemarad mögötte, a kettejük közti kémiával továbbra sincs gond. A többiek korrektül asszisztálnak, de emlékezni csak szegény Kim Basinger telenovellába kívánkozó pillanataira fogunk. Na meg a magát hősiesen feláldozó helikopterre, amelynek látszólag értelmetlenül kellett elpusztulnia.
Az Ötven árnyalat-trilógia középső darabja alapján már nyilvánvaló, hogy az erőltetett bonyodalmak ellenére az abszolút happy end felé vágtatunk, hogy az „Austenen és Brontën felnőtt” álmodozó lány végleg az alternatív Mr. Darcy védelmező karjaiba omolhasson. Ennek visszás üzenetéről már sokan és hosszan értekeztek, kifejtve, hogy miért károsabb egy ilyen tündérmese, mint a Micsoda nő, a Sztárom a párom vagy a ténylegesen szadomazó témájú A titkárnő.
De egy pillanatra tegyük fel, hogy mindenki képes helyén kezelni ezt a sztorit, és odarakni a polcra a királyfivá változó béka mellé. A sötét ötven árnyalata sajnos így is csupán Gazdi és Mirci végső egymásra találásának érdektelen elnyújtása marad.
A sötét ötven árnyalata (Fifty Shades Darker), 2017. Rendezte: James Foley. Írta: Niall Leonard, E. L. James. Szereplők: Dakota Johnson, Jamie Dornan, Eric Johnson, Marcia Gay Harden, Rita Ora, Kim Basinger. Forgalmazza: UIP Duna Film.
