Kostyál Márk figyelemre méltó nagyjátékfilmes bemutatkozása egy izgalmas műfaji hibrid, azonban a vérgőzös, lassításokkal tarkított profi akciójelenetek és a westerneket idéző megoldások mellett a Kojot nagyon is aktuális társadalmi jelenségekre reflektál.
A magyar vidék kilátástalansága az utóbbi években gyakori témája a hazai filmeknek. Hajdu Szabolcs Délibábja egy hortobágyi rabszolgatelepet mutatott be mágikus realista szellemben, azonban a vidéki oligarcha figurája és a 21. századi rabszolgatartás jelensége a fiktív történet ellenére ismerősek lehettek a híradásokból. A Veszettek által ábrázolt közeg, azaz a Tarnád nevű vidéki kisváros szintén kitalált, de az ott zajló események (a szélsőséges politikai és társadalmi eszmék térnyerése, egy uniformizált galeri alakulása) ugyancsak valós történéseken (lásd még: Gyöngyöspata) alapultak. De például az Utóélet is a vidéki létállapotról tudósított, igaz, az előbbiektől eltérően inkább szatirikus hangvétellel.
Kostyál filmje a műfaji elemek felhasználása szempontjából a Délibábhoz, állításait tekintve pedig a Veszettekhez közelít, még közelebbi rokona azonban a román Bogdan Mirică Câini (Dogs) című filmje, melynek alaphelyzete sok hasonlóságot mutat a Kojotéval. A főhős, Bicsérdy Misi (Mészáros András) megörökli nagyapjától a Tűzkő nevű település határában fekvő birtokot, a papa végrendeletének szövege szerint azért, hogy unokájának „leszálljanak végre a tökei”. Misi úgy dönt, eleget tesz az öreg Bicsérdy utolsó kívánságának és párjával, Eszterrel (Dobra Mara) a fővárosból a Tűzkő határán fekvő házba költözik, ahol elég hamar megjelenik a helyi vállalkozó, Szojka Pál (Kovács Frigyes) a telek megvásárlásának nem titkolt szándékával. Szojka ugyanis amellett, hogy inszeminátorként dolgozik és a község vegyesboltját, tüzéptelepét, valamint kocsmáját üzemelteti, a földmutyiban is vastagon benne van. A bábként mozgatott polgármesterrel (Kovács Gyula) közösen svédeknek szeretnék kiárulni a Tűzkő határában fekvő telkeket, hogy az így szerzett pénzből üdülőfaluvá alakítsák át a települést. Misi azonban ragaszkodik az örökségéhez, így harcba száll a helyi Döbrögivel, és ezáltal a polgárőrséggel, a rendőrséggel, tehát mindazokkal, akik Szojkának dolgoznak. A helyzetet tovább bonyolítja Misi kedvese, aki egy komoly trauma feldolgozása mellett nehezen tud megbarátkozni az új helyzettel, ráadásul tanítónőként épp az öreg Szojka unokájának kezd el különórákat adni, a fiatal nőre pedig felfigyel a gyerek apja, Pali (Mátray László) is.
A Kojot első öt perce az elmúlt évek magyar filmjeinek egyik legerősebb nyitánya, az alkotók rögtön belecsapnak a közepébe: csontok törnek, állkapcsok zúzódnak, öklösök csattannak, emberek repülnek, vér folyik és por száll egy vidéki építkezésen. Csoboth Attila és Kostyál Márk operatőri munkája kiváló, Csillag Mano pedig lendületesen és jó ritmusban vágta meg az alapanyagot, így végre olyan akciójelenetek vannak egy magyar filmben, melyek ugyan erősen stilizáltak és sokszor már-már parodisztikusak, mégis hihetetlenül hatásosak és látványosak, minden ütés súlyát érezni lehet.
A filmben ábrázolt magyar vidék az első pillanattól kezdve nyomasztó hely, a Kojot minden jelenetében érezhető a kilátástalanság, az elkeseredettség és a düh. Kostyál és alkotótársai jó érzékkel tapintanak rá a vidéki életforma főbb elemeire (szocreál hangulatú kocsma vagy vegyesbolt, leginkább idősekből álló, zárt közösség, még az egyes mondatok hanglejtése is valóban olyan, mint egy falusi közegben), és az is érezhető, hogy komoly kutatómunka rejlik az oligarchaként működő vállalkozók bemutatása mögött. Létező jelenség, hogy a magyar vidék kisebb lélekszámú falvaiban egy-egy politikailag elkötelezett figura tartja kézben az egyetlen boltot, trafikot, tüzépet, a földüzletekkel kapcsolatos mutyiról nem is szólva. A Kojot tehát ebből a szempontból nagyon is hiteles darab, és egy pillanatra sem csillantja fel a remény szikráját: a magyar faluból vagy menekülni lehet, vagy belefásulni az életbe és kiszolgálni a hatalom ottani helytartóját.
Így a több mint kétórás játékidő alatt a film végig osztja a gyomrosokat, mely a kilátástalanság érzete mellett (ezt különösen nehéz jól ábrázolni, de Kostyálék viszont kiválóan ráéreztek, egy-egy elkalandozó beállítás – például ahogyan legyek telepednek meg egy tejeskannán – sokat hozzátesz a film hangulatához) a feszültségteremtésnek és fenntartásnak köszönhető. A Kojot westernes beütése ebből fakad: egy zárt, autokratikus uralom alatt megnyomorodott közegbe érkezik az igazságot képviselő hős, aki szembe mer szállni az elnyomással, és próbál rendet tenni egy olyan helyen, ahol a szabályok felborultak, a rendvédelmi szervek és a közösség szinte minden tagja egy ember befolyása alá tartozik. A klasszikus párbajhelyzet ugyan csak átformálva és kissé túlhajtva jelenik meg, ám néhány beállítás így is olyan, mintha csak egy westernből lenne átemelve, például azok a snittek, melyekben Misi dühödten halad a falu főutcáján és körülötte port kavar a szél.
Így a filmben a western és az akciófilm elemei keverednek, miközben a már említett társadalmi-politikai aktualitás mellett van egy hangsúlyos termékenységi vonatkozása is a történetnek. Misi és Eszter szeretnének gyereket, ám ez nem jön össze nekik. A film ezt Misi férfiatlanságával, határozatlanságával köti össze: a főhős eleinte konfliktuskerülő, nem szól vissza a vele alpári hangnemben beszélő ügyfélnek (bankárként dolgozik egyébként), illetve az őt a dugóban inzultáló motorost is menni hagyja, a Tűzkőn történő első támadásnál pedig azonnal a földre kerül. A papa hagyatékának tétje tehát Misi férfivá válása. A filmben ábrázolt helyszínen ez viszont csak úgy lehetséges, ha Misi is ösztönlénnyé válik és kiereszti mindazt a feszültséget, amely a nagyvárosi életforma és a konfliktuskerülő magatartás következtében lerakódott benne. A Kojot ebből a szempontból nagyon is pesszimista film: azt állítja, hogy az észérveket és a civilizált viselkedési normát egy megváltozott szabályrendszer felülírja, a vidéket fojtogató reménytelenség ellen csak üvöltve, erővel lehet küzdeni.
Misi fokozatosan felerősödő ösztönénje hihetetlenül rémisztő, az őt alakító Mészáros András kiváló munkát végez, érzékletesen bontja ki a passzív-agresszív figura testi és lelki elszabadulását. A színészek munkája egyébként Mészáros teljesítményén kívül is figyelemre méltó. Dobra Mara szinte zsigerből hozza a lelkileg megroppant, befásult Esztert, Kovács Frigyes tökéletes antagonista, közben mégis érthető saját demagóg motivációja (Tűzkőn évszázadok óta él az ő családja, és ezt a földet mindenáron meg kell védenie), Mátray László pedig ráérez arra, hogy a fiatal Szojka keménykedése egy felvett szerep, a férfi alárendeli magát az apja akaratának, a benne felgyülemlett frusztrációk innen erednek.
A Kojot tehát jól felépített karakterekkel dolgozik, és a színészvezetés is példás, azonban a film, minden előnye és a szinte tökéletes ritmus ellenére is hordoz magán elsőfilmes gyermekbetegségre utaló jegyeket. A legfőbb ezek közül a zsúfoltság: bár a maga két órájával a Filmalap által támogatott alkotások közül messze a leghosszabb, még így is kissé telített. Néhány történetszál elnagyolt és felesleges. Például a Misinek dolgozó Lajos nevű kőműves (Bocsárszky Attila végtelenül rokonszenves, annyira vidéki, amennyire csak lehet) lányának esküvőjén játszódó jelenet kevéssé megalapozott, kilóg a filmből, és mintha csak egy ürügy lenne arra, hogy egy újabb, ez esetben hihetetlenül szórakoztató és vicces falusi verekedés jelenet kerüljön a szüzsébe. Bár az alkotók igyekeznek fontossá tenni a történet szempontjából is ezt a jelenetsort, ezt talán rövidebben is el lehetett volna intézni.
Ezzel együtt a Kojot játékideje szinte észrevétlenül eltelik, köszönhetően a folyamatosan jelen lévő feszültségnek, a színészi teljesítménynek és a kidolgozott akciójeleneteknek. Kostyál filmje nagyon fontos állításokat tesz, és egy kiváló, ám sajnos fájóan alulértékelt és keveseket érdeklő midcult darabként vonul be a magyar filmtörténetbe, de megvan az a lehetőség is, hogy évek múlva kultstátuszba emelkedjen.
Kojot, 2016. Rendezte: Kostyál Márk. Írta: Lengyel Balázs, Lovas Balázs. Szereplők: Mészáros András, Kovács Frigyes, Dobra Mara, Mátray László, Bocsárszky Attila. Forgalmazza: HungariCom.
