valóság helyett
úgy ismerkedtünk hogy
hajnaltól reggelig pornót néztünk
és ezeket küldözgettük egymásnak
szavak nélkül közelítő vadak
a vadasparkban kerestem a leopárdot
felém ugrott farkasszemet néztünk
olyan volt mintha a te szemed lenne
olyan mint amikor valaki
saját magát látja meg a másik tekintetében
aztán elfordította a fejét
tudtam hogy nem látlak soha többé
Horizont
Két lábon járó időzített bombák,
nem tudni, mikor robbannak.
Dühből működnek.
Kamikazék, akik bombát kötöttek a testükre,
és zuhanórepülésben támadták a hadihajókat.
Ha felüljárók korlátjaira állok,
és felfele nézek, tériszonyom van,
lefele ezt nem érzem,
csak a vonzást.
Most még erősen kapaszkodok.
Lezuhantam,
mint Dániel az oroszlánok közé,
mégse hittem, hogy széttéphetnek.
Csak néztem őket, harcolni akartam,
Jákob az angyallal,
aki megküzdött, és erősnek találtatott.
Három oroszlánnal élek, angyalokkal,
kövekkel, láncokkal, fémek és falak között,
veled.
Lola
Két számmal nagyobb fehér pólóban,
fekete felirattal: punks not dead,
csőnadrágban, tornacipőben,
oldalt felborotvált fejjel
ültem két kínai nővel szemben,
akik nevet adtak nekem.
Percekig néztek, beszélgettek,
aztán azt mondták, Lola leszek.
A teremből kifele a Mindent anyámról
jutott először eszembe. Egy név,
ami egy AIDS-es transzvesztitáé,
aki persze gyönyörű volt,
most egy fél évig az enyém.
A harmadik
Egyszer Spanyolországban
végigültünk egy bikaviadalt.
Éreztem az állatok szagát,
először a bikákét,
azután a dögszagot.
Láttam, ahogy kihúzzák
a félig élő, félig halott testüket.
Négy bika halálát néztük meg.
Jóval kisebbek voltak,
mint ahogy képzeltem.
A harmadik karcsú volt és fekete.
Az utolsó döfésig minden úgy történt,
mint az első két menet alatt.
A hátából kiállt a színes karderdő,
mindenfelé pergő vérdarabok.
Az utolsó döféstől felordított,
dőlt belőle a vér.
Meg se rogyott,
végig állva maradt.
Borítófotó: William Blake, Nabukodonozor, vegyes technika, 1795
