szeizmológia
távoli alfahang szűrődik át
felbugyog megrezgeti a szobát
a falra akasztott aktcsoportokat
hajnalra koncentrikus párnanyomok
mellkasunkon a Nazca-fennsík kimetszett darabjai
puha és csomós a föld mint a főzelék
egy geológus mintát vesz belőlünk
mire felszívódik felkönyöklök
ha ikrek lennénk jobban szeretnél
xy
hátat fordítok
buszmegállókban várva a szélnek
menetrendeket mondogatok magamban
amik jelentőségüket vesztették
bátor dolog volt egyedül hagynod a szobádban
megfejtettem a bútorokat mint valami rejtvényt
te a véletlenekben hiszel én a kontemplációban
tudom kire gondolsz elalvás előtt
vasárnap
a kezek idegpályái karamboloztak
sírva választja szét a tojást
itt a sárgája ott szilánkos héjak
hullottak az emlékezet fehérjébe
míg aludt megöregedett a lakás
titokban kicserélték a függönyöket
a bunda zsebébe rejtett pénz eltűnt
a szoba bélését kifordították
csak szemközt a gyerekkor
borostyánnal benőtt tűzfala áll szilárdan
hosszasan beszélek hozzá hogy elfelejtsem
nem ismer rám
a-ból b-be
elalszom a kádban és azt képzelem
hogy szinkronban vesszük a levegőt
pár hete ereszt a dugó
míg fejben filmezek a víz halkan elszivárog
partra vetett hideg hátú cet
kelletlenül kiszállok
nem szeretem a csendes távozókat
a finoman eltűnőket a vízre is neheztelek
egyesek tartanak tőle hogy nedvesek lesznek
hő hatására miért szublimálsz
Borítófotó: Wikimedia
