indexre
két hete nem mozdultak ki a házból. behúzódtak a sarkokba, várták a bogarakat. úgy gondolták, hogy a belekben lakó élősködőkre jó hatással lennének, így rendszeresen jól táplált volt szívük, májuk, tüdejük. beköltöztették a konyhát, és egyre sötétebb lett a szoba. nem látták egymás horpadásait, csak a helyüket tapinthatták ki, és azt is csak sötétedésig.
hús
talpuk alatt lábszárig húzott földek. havonta cserélték a gatyamadzagot, kicsiny földjük pedig kitermelt magából minden holttestet. csak egyvalami volt kínosabb kettejüknél, a csönd, amikor egymás mellett ülve hallgattak. lábaik alatt szétcsúszott a tapintat, próbáltak beszélni egymáshoz, mint ember emberhez szokott, de már csak álmukban makogták a folytatást. mint aszott szerzetes, kit megkérdőjelez egy marék rózsafüzér.
pacalszűz
gyomrukban minden reggel hamarabb ébredtek a savak. begyógyszerezték magukat, és úgy gondolták, ezzel megoldanak mindent. sokat gondolkodtak – a lét hiánya talán a születéssel kezdődhet. szóltak az isteni hanglemezek. majd innen is kistoppoltak. egy szál testben, hadd lássa mindenki, milyen, ha valaki pucérra szomorodik. franciásan esett, a varjak pedig felköltöztek a fákra.
Borítófotó: Pixabay
