Pénteken a rossz idő elől menekülők egy hamisítatlan rock’n’roll buliban találhatták magukat a Kuplungban, az Amber Smith lemezbemutató koncertjének lehettek fültanúi. A New című új albumuk számait most hallhattuk először élőben, és a fellépés után valószínű, hogy nem utoljára.
Az estét a Minimyst nyitotta meg, akik egy kicsit kilógtak a sorból. Lassú, hangulatos és „moody” rockot játszottak a srácok, amire ha táncolni nem is, bólogatni jól tudtak az emberek. Az ének és a számok melódiái nem győztek meg egészen addig, amíg Telma Lincoln színpadra nem lépett, és hangjával új életet nem lehelt a banda hangzásvilágába. Telma és Mészáros orgánuma jól kiegészítik egymást, az énekes másfajta dinamikát vitt színpadra, amit hiányoltam eleinte atmoszférikus zenéjükből.
Egy gyors átállás után színpadra lépett az Amber Smith, és egyből a húrok közé csapott, felcsigázva a beszivárgó és egyre nagyobb közönséget. Az új album és a koncert első száma a Straight To Video volt, ami megmutatta a banda erősségét. Old school, gitár központú rock’n’roll, amit fülbemászó ének és szöveg kísér Poniklo Imre tálalásában. Tökéletes nyitószám, és az új lemez egyik legjobb darabja. A megszokott mellett új hangzásokkal is kísérleteznek a srácok a New-n, mint például a Straight To Videot követő Last Lines, ahol a szintetizátor is belép a hangkavalkádba. Az intron és a bridge-en kívül nincsen nagy szerepe, de érdekes volt hallani, hogyan illeszkedik az elektronika a stílusukba, és hogyan illik össze a régebbi dalokkal, például az előző albumuk slágerével, a lassú, gitárszólókkal teletűzdelt Barking Doggal. Ugyanis az új dalok mellett voltak visszatérő vendégek is a setlisten, mint amilyen a Square 1, aminek a gitártémája hosszú időre a fülembe ragadt, gyors és gördülékeny, minden egyes pengetés viszi előre a tömegben a hallgatót.
A „nosztalgiázás” után újra az új számok kerültek reflektorfénybe a No Truce vezetésével, ami visszavette az eddigi gyors tempót, és a gitár helyett Imre hangja került a középpontba, de itt sem maradtunk szóló nélkül. Újra teret kapo a szintetizátor, de közel sem olyan fontos része a számnak, mint az ezt követő Monkey-ban a szaxofon, ami még szexibbé tette az amúgy is laza dalt. Ugyan hiányzott az élő verzióból a női énekhang, de Imre meglepően magasan tud énekelni, e tudását pedig többször is megvillogtatta a koncert során. Ezúttal nemcsak az ő hangját hallhattuk, hanem a basszeros Toof is mikrofon mögé állt, hosszú idő után először a Number című számhoz, aminek erős Depeche Mode-utánérzete volt. Az egész zenekar a már említett „old school” vonalat képviseli mind hangzásban, mind élő fellépéseken. Egyértelműen látszik, hogy a srácok legalább annyira élvezik a zenét, mint a közönség, ami a régi kedvenceknél – például az Introsepctive és a Cape – vált egyértelművé, ahol a zenekar megríkatta a hangszereit és a koncert vége felé még egy utolsó hajrát diktált a közönségnek. Még le sem tudtak vonulni a színpadról, már vissza is tapsolták őket, és búcsúzóul megkaptuk az I Was The First mérges és energikus élő verzióját, amire még egy utolsót ugrálhattunk.
Az Amber Smith nagyon jó koncertet adott, ami annak is köszönhető, hogy sokkal jobban hangzanak a számaik élőben, mint a stúdiófelvételeiken. Ez valószínűleg a stílusból adódik, hiszen minél „nyersebb” a rock’n’roll, annál átütőbb, még ha a poposabb vonalat képviselik is a zenészek. Az új album, a New pedig hozza azt, amit megszokhattunk a srácoktól, annak ellenére, hogy kicsit rövidre sikeredett, hiszen összesen nyolc dalt tartalmaz a lemez. Mindenképpen érdemes a jövőben rajta tartani a szemünket az Amber Smith-koncerteken.
Minimyst- és Amber Smith-koncert, Kuplung, Budapest, 2017. május 5.
A fotókat Sinco készítette.
