bűntudat
szép sorba rakta a húsokat
ikerdarabokra vágta őket
tálba tette és azt a gép mellé vitte
óvatosan pakolta a darálóba
ami lassan szétnyomta
pici henger alakú vonalakra
a gép sírt visított vért könnyezett
majd kihányta a húst
ette a következőt
ő pakolta tovább
egyre bizonytalanabb kézzel
nézte ahogy az izmokat a fogak
bepréselték és továbbnyomták
véresek lettek az ujjai az arca is
ösztön
követem az ívelő harántokat
a kés siklik a kezemben
fentről lefelé
s ahogy két ujjal feszítem
a háj kettéfoszlik az izom elernyed
a darabokat lavórba dobom
kezem a késre feszül
veszem a következőt
a rostokon áthatol az él
érzem ahogy széthasad
felismerés
a belsőségek szaga beitta magát a ruhájába
már mindenki aludt de ő még nem fejezte be a dolgát
beáztatta a sonkát a bordákat egy horogra akasztva
trófeaként helyükre tette majd egy flakon bor mellett
bámulta őket mint a fárasztó munka gyümölcsét
még feszült az izom a csontokon az élet lassan
csordogált az erekből a hájon vékony vörös csíkok
jelentek meg a bőr még érezte ahogy a kés
végigsiklott rajta saját kezeire nézett
amiket a fáradtság már lezsibbasztott
most kezdte érezni a sós víz marását
düh borította el tekintete a vágószerszámokra
korlátozódott szíve türelmetlenül lüktetett
végtagjai egyre idegenebbek voltak
megérintette a testet amibe szúrt
már nem érezte sajátjának
Borítófotó: Wikimedia
