A Hajdúböszörményi Írótábornak (HÍR) múltja, lassan talán hagyománya, és emellett – mivel a résztvevők száma idén is meghaladta a száz főt – valódi tömegvonzása is van.
A tábor főszervezőjeként Papp-Für János megnyitóbeszédében köszöntötte a határon innen és túlról érkezetteket. Egyesek Bécsben, Pozsonyban szálltak buszra, vonatra, hogy eltölthessék ezt a mindig túl kevés időt itt az írótársakkal, szemináriumvezetőkkel. Majd színpadra szólította Hajdúböszörmény polgármesterét, Kiss Attilát is, aki majdnem akkora tehetséggondozói szolgálatot lát el, mint egyik-másik előadó. Úgy fogalmazott, Hajdúböszörményből nem világvárost szeretnének létrehozni, hanem egy élhető várost, ott tartózkodásom alatt megtapasztaltam ennek a szándéknak a közvetlen hatásait.
Az íróiskola-vezetők közül Áfra János, Kemény István, Magolcsay Nagy Gábor és Sopotnik Zoltán feleltek a költészetért, Babiczky Tibor, Berta Zsolt és Bíró Gergely pedig a próza iránt érdeklődőket segítette. A társművészeti szemináriumok vezetőiként Bezerédi Zoltánt (színjátszás), Molnár Krisztinát (irodalomterápia), Szabó Ilonát (grafika, illusztráció) és Szabó Imola Juliannát (könyvtest tervezés) köszönthettük – a táborozókhoz hasonlóan természetesen a művészek közt is volt, akit nem először. Azt, hogy én idén is jelen voltam, nagyban befolyásolták az imént felsorolt nevek.
A megnyitó után Berta Zsolt szerzői estje volt az első programpont, Bíró Gergely beszélgetett vele az eddig megjelent könyveiről, illetve arról is, hogy honnan merít inspirációt a karakteralkotáshoz – könyveiben sokszor találkozhatunk olyan figurákkal, akik a hétköznapi magyar társadalom valóságában ritkán jönnek velünk szembe. A beszélgetés aztán egy regényrészlet felolvasásával zárult.
Ezt követően megismerhettük a Hajdú Serházat, amely egy helyi sörfőző kisüzem. Sánta Krisztián, a vállalkozás tulajdonosa rövid ismertetőt tartott a sörfőzés történetéről (egészen a civilizáció hajnaláig visszamenőleg). Bemutatkozásukat Bezerédi Zoltán színművésznek, a tábor egyik szemináriumvezetőjének felolvasásai színezték, aki Bohumil Hrabal e témához kapcsolódó írásaiból idézett. A programok külső helyszíne a belvárosban elhelyezkedő Hajdúsági Múzeum belső udvara volt, ahol egy közös sátor alá ültünk be, hogy a beszélgetéseket és koncerteket együtt hallgassuk, itt kapott pultot a Serház is, ahol az alkalmazottak mindvégig készséggel álltak a fogyasztani vágyók rendelkezésére.
A helyszín nagyobbik része, a pázsittal borított kertség alternatív pihenőhely lett a hallgatóság számára, innen is bőven hallani lehetett az első nap zárókoncertjét, a Fanfara Complexa előadását, amely mindig hatalmas élményt jelent. A magyar népi ihletettség mellett zenéjük táplálkozik még a Kárpát-medencében és azon túl élők, mint például a moldvai, román, szerb és török hagyományokból is, hogy csak párat említsek. Az öttagú formáció produkciójára rátesz még egy lapáttal összeszokottságuk, amiből következik a profi játék és a kifogástalan hangulat. Megkockáztatom, hogy akinek a szívéhez nem áll közel a folkgyökerű muzsika, azok között is akad olyan, akinek megmozdul a lába az asztal alatt a Fanfara Complexára.
Beköszöntött a második nap reggele, az előző évekhez hasonlóan elkezdődtek a délelőtti műhelyfoglalkozások. Hetedmagam társaságában Sopotnik Zoltán műhelyén vettem részt, aki már előző nap előre jelezte, rossz szokásai közé tartozik, hogy feladatokat ad. A fenyegetésre azonban senki nem menekült el a teremből, a társaság kitartása pedig egész hétre szólt, és ez jobbnál jobb szövegeket eredményezett. Ezen a második íróiskolai alkalmon – még ha Sopotnik ódzkodott is az „íróiskola” megnevezéstől – már aktívan folyt az eszmecsere és az írás. Saját bevallása szerint ő itt elsősorban perspektívát, attitűdöt szeretett volna átadni nekünk, hogy hogyan érdemes a versíráshoz állni.
Szabó Imola Julianna szemináriumán a számítógépes grafikák kulisszái mögé tekinthettünk be. A kitűzött cél az volt, hogy mindenkinek legyen egy egyedi, saját tervezésű képeslapja, rajta egy pár soros gondolattal. Ez aztán nyomdába került, és a tábor végén kézbe is vehettük saját munkáinkat – nagyszerű volt látni, mire jutottunk mindnyájan.
A vacsora utáni programok nyitóeseménye folyóiratbemutató volt, melynek első felében Vass Tibor főszerkesztő ismertetett meg minket egész röviden a Spanyolnátha legutóbbi számával, majd a Székelyföld folyóirat történetén Fekete Vince és Lövétei Lázár László kalauzolt végig bennünket. 2014-ben jelent meg a kétszázadik lapszám, ennek apropóján a folyóirat korábbi szerzői közül kértek fel néhányat, hogy írjanak arról, mit jelent számukra a „Székelyföld”. A kettős értelmezési lehetőségéből pedig adódtak tévedések, ugyanis bár a felkérés a történelmi területre vonatkozott, Szálinger Balázs a folyóiratot illető gondolatait publikálta a lapban, sorait fel is olvasta. A másik felolvasó Kemény István volt. Kitértek még arra a szándékukra is, hogy népszerűsítsék a román irodalmat, majd Vass Tibor olvasta fel saját versét.
Az este meglepetése számomra a Szűcsinger nevű formáció volt, Szűcs Krisztiánnal és Szálinger Balázzsal. A meglepetést nem úgy értem, hogy bárminemű előítélettel álltam volna a duóhoz, hanem váratlan volt és üdítő. A nagyjából egy órát lefedő koncert szórakoztatott, és zeneileg is nagyon a helyén volt, a két szerző tudta, mit csinál – habár az egyik humorfaktor pont abból adódott, hogy ennek ellenkezőjét próbálták elhitetni. Többnyire Szálinger verseit zenésítették meg, a zenés blokkok közé pedig felolvasásokat ékeltek. Örömmel hallgattam végig.
Az utóbbi években igyekeztek a slam műfajának képviselőit is szerepeltetni a HÍR színpadjain, idén Somogyi Tibor és Szűcs Noémi adtak elő. Alapvetően nem áll hozzám közel a műfaj, és azt hiszem, a személyes ismeretség okán figyeltem oda jobban, de tudtam élvezni a harminc perces műsort. Jól felépített, mondhatni okos szövegeket hallottam – remélem, hogy tapasztalataimat kevéssé homályosítja az elfogultság… Busa Pista koncertje zárta a szerda estét, a hangulat ekkorra már jellemzően pezsgő volt, a rapper/hip-hop zenész és csapata (Matus Peti [hegedű], Oláh Anti [basszusgitár], Benedekfi Zoltán [hegedű]) pedig bőven le tudta kötni a még jelenlévő közönséget.
A csütörtök reggeli workshopok (ahol meghallgattuk az előző nap kimaradt munkákat, és elbeszélgettünk róluk) utáni kezdőprogram két kötetbemutató volt, Bene Zoltán Az érdemes, nemes Rózsasándor kalandjai című könyvéről Ványai Anitával beszélgetett. Terítéken volt a betyár alakja, megítélése, illetve figurájának felfrissíthetősége, továbbírhatósága. Az önmeghatározása szerinti betyárpikareszk a Liget Kiadó gondozásában jelent meg 2016-ban. Korpa Tamásnak szintén tavaly, a Kalligram Kiadónál jelent meg verseskötete, az Inszomniáról Papp-Szalai Sándorral beszélgetettek. Felmerült az új könyv első kötetével való összekapcsolhatósága, illetve a szerző tervei a harmadik könyvet illetően. A beszélgetés során felvetődött a fa mint motívum, ami már az Inszomnia záróverseinek képeiben is megjelenik, mintegy előremutatva a következő könyv felé, melyben központi szerepet kaphat. Korpa azt is elmondta, hogy egy Magritte-festmény keltette letaglózó élmény volt az, ami megihlette. A bemutató alatt ő is felolvasta verseit.
A Másik Oldal mint előzenekar lépett fel a Gerendás Péter, Gerendás Ruben és Fazekas Tamás triót megelőzően, az esti színházi előadás pedig már a szálláshelyen zajlott (amely a Debreceni Egyetem GYFK egy helyi kollégiuma volt), Bezerédi Zoltán Esterházy Péter A Kékszakállú herceg csodálatos élete című darabját adta elő, a közönségnél aratott siker visszhangját még másnap is hallgattam.
Péntek este Sopotnik Zoltán szerzői estje következett, Papp-Szalai Sándor beszélgetett vele, középpontban legutóbb megjelent könyve, a Moszkvics állt. Szóba került, hogy milyen jelentéseket hordoz a Moszkvics, amely egy egész kor ikonikus autója volt, és szimbólumként mi mondanivalója lehet azok számára, akik már nem találkozhattak eggyel sem. Míg önmagáról, előző könyveiről is szót ejtettek, Sopotnik a beszélgetés egyes pontjain felolvasott a kötetből. A napot a Kávészünet koncertje zárta, repertoárjuk költőklasszikusok zenét nem feltétlenül igénylő darabjainak megzenésítéséből állt, majd következett az elmaradhatatlan retro disco, hiszen mégiscsak ez volt a búcsúeste.
A szombati táborzáráson nem volt más hátra, mint az alkotások értékelése és a díjazás. A tábor egyik szponzora a Clear Water volt, az általuk meghirdetett haikupályázaton három díj talált gazdára, Szabó Eszter Helka, Locker Dávid és Petz György kaptak jutalmat. A társművészeti szemináriumokon Szabó Imola Juliannánál Novák György kapott díjat, Szabó Ilonánál pedig Szabados Zsófia. Áfra János versiskolájának díjazottjai Takács Boglárka (Szakmai Díj) és Kupihár Rebeka (Különdíj) lettek. Kemény Istvánnál Weeber Luca Borbálát és Gellénné Marjai Katalint díjazták, Magolcsay Nagy Gábornál Ráday Zsófia és Szegedi Eszter, Sopotnik Zoltán csoportjából Somorjai Réka és e sorok szerzője. A prózás csoportokban Babiczky Tibornál Gáspár Sára és Bihari Péter kapott jutalmat, Berta Zsoltnál Samodai Csenge Boróka és Kovács Eleonóra, Bíró Gergelynél pedig Petneházi Erzsébet, aki a Közönségdíjat is elnyerte. A HÍR Nagydíját líra kategóriában Szén Benjámin (Áfra János), prózában Kovács Zsófia (Babiczky Tibor) érdemelte ki.
Az előző évekhez hasonlóan, a díjazottak meghívottként szerepelhetnek a hetedik táborban, és én sem szeretnék gravitációjának ellenállni – csak bízni tudok abban, hogy a HÍR hagyományteremtéséből a következő évben is kivehetem a részem.
VI. Hajdúböszörményi Írótábor, Debreceni Egyetem GYFK kollégiuma, Hajdúsági Múzeum belső udvara, Hajdúböszörmény, 2017. július 11–15.
A fotókat Áfra János készítette.
