Papp Gréta versei

Fantomiker

Mióta meghalt, melegséget érzek a nyakam körül.
Kabátom az államig húzom, hogy ne bukjon le a fejem.
Már arcomhoz nőtt ez a melegség.
A kezem mindig hátul van, így nézek át rajta.
Tűrök, élvezi, hogy tervei összefonódnak félelmeimmel.
Mi lenne, ha megpróbálnám megvédeni magam.

Hegyvidék

Az Alföldet bámulom
fészket fon hajamból
a szél egy platán
kinyújtja karjait
szajkó hóvirág tavasz
sár lazít
teret enged hajtásnak repedésnek.

Kötés

Remegő kezének ritmusát átvenni,
hazudni, hogy nem fáj,
hogy a látvány elrettentőbb,
mint a tapasztalat,
elhitetni, aki sír, nem férfi:
összeszorított szemmel
szorongva szeretni bigott.

Borítófotó: ZalaMédia