Ed Sheeran, a The Smiths és a Joy Division elődje lehetett John Dowland zeneszerző azzal a melankolikus hangulattal, amely az Erzsébet-kori Angliának sajátja volt, és Dowlandnak szinte popsztárstátuszt biztosított.
Egyesek szerint John Dowland lehetett az első modern énekes-dalszerző. Ő tette népszerűvé a lantot, amivel dalait kísérte. Az egyszerű játék az addig uralkodó spanyol madrigálok összetett zenéjét váltotta. Habár idejétmúlt lenne egyenes vonalat húzni tőle a könnyűzenéig, az érzelgős önkifejezés és intenzív stílus a modern popzenét is ugyanúgy fémjelzik.
Az 1563-ban született lantos és zeneszerző botrányok között hagyta el I. Erzsébet, majd a dán IV. Christian udvarát. Ezek nem csorbították hírnevét, melyet a korban divatos, szinte kötelezően melankolikus hangulat megragadása szerzett neki. Az érzelgősségről olyan címek árulkodnak, mint a Burst Forth My Tears vagy a Rest A While You Cruel Cares. Dalait több sikeres kottafüzetben is megjelentette.
A melankolikus hangulatot angol művészek generációi örökölték meg Dowlandtól, így Edward Elgar is. A Joy Division és a The Smiths is a kamasz letargiát képviselték, ahogyan Ed Sheeran a mai tinik életérzését. Tom Waits és Leonard Cohen ezzel szemben annyiban hasonlítanak Dowlandhez, hogy mindhárom művész zenéje elválaszthatatlan a személyiségüktől.
A 16. századi zenész nem egyszer szolgált közvetlen ihletül is. A Dowland Project például jazzfeldolgozásban játssza lantdarabjait, de Benjamin Britten és Parry Grainger zeneszerzők is újragondolták őket. Sting még egy Tudor-pincében is elénekelte az In Darkness Let Me Dwell című dalt 2006-os Dowland-feldolgozásokat tartalmazó lemeze kedvéért. Akár természetesek, akár erőltetettek az összehasonlítások, az Erzsébet-kori énekes-zeneszerző szégyentelen önkifejezése mindenképpen időtállónak bizonyult.
Forrás: BBC, borító: Frans Hals, Buffoon playing a lute, 1623
