Ezerszer elhangzott közhely, hogy a sorozatok aranykorát éljük. Egyre több és több széria hoz jobb minőséget (és számottevőbb nézettséget), mint amit az eddig nagytestvérnek tartott játékfilmipar, ezáltal pedig egyre nagyobb büdzsé áll rendelkezésükre.
Az egyik ilyen sorozatgyártó a Netflix, ami online felületének köszönhetően sokkal kényelmesebb szórakozást nyújt, hiszen az ember akkor nézi rajta a sorozatokat, amikor csak akarja, ezzel pedig tökéletesen ülteti át a formátumot a 21. századba. Nem meglepő hát, hogy harmadik évadára erre a platformra került át a technika társadalomra való hatásával foglalkozó antológia sorozat, a Black Mirror is. Az új évad San Junipero című epizódja pedig szépen csendben korunk magasművészetének egyik drágaköve lett. Spoileres elemzés és kritika következik.
Mint minden Black Mirror-rész, a San Junipero is valahol a nem túl távoli jövőben játszódik. Jelen esetben a technológia lehetővé teszi, hogy a halál után az ember tudata egy számítógépben éljen tovább, ahol kapcsolatba léphet más halott vagy haldokló idős emberekkel. Itt találkozik egymással Yorkie és Kelly, akik szöges ellentétei egymásnak. Amíg San Juniperóban Kelly rendszeresen buliba jár, és nem keres komoly kapcsolatot, addig Yorkie egy kissé antiszociális, szorongó személyiség, aki első napját tölti a városban. De pont különbségeik miatt vonzódnak egymáshoz, mert mások, mint azok, akikkel eddig dolguk volt – az ellentétükre nagyban épít az alkotás. Ezeket a konfliktusokat is remekül írta meg Charlie Brooker, a sorozat szellemi atyja, a két színésznő, Gugu Mbatha-Raw és Mackanzie Davis játéka és kémiája pedig ugyanilyen kiválóan működik.
Fontos megjegyezni, hogy Yorkie tulajdonképpen nem élt igazi életet, hiszen huszonéves kora óta kómában van, ennek köszönheti a szorongását, és hogy mennyire máshogy gondolkodik az életről, mint Kelly, aki teljes életet élt le a családjával. Így lehet az, hogy annak ellenére, hogy San Juniperóban mindketten egykorúnak látszanak, Kelly sokkal érettebb társánál, aki többször gyakorlatilag kamaszként viselkedik. Először megy életében buliba, Kelly az első szerelme, illetve önzőn és tapasztalatlanul viselkedik barátnőjével halála után. Könyörögve kérleli, hogy maradjon vele San Juniperóban, nem tudja elképzelni azt a kötődést, amivel Kelly fűződik a férjéhez, és mint egy gyerek, a halált is cserbenhagyásként értelmezi, Kelly férjét hibáztatja érte.
A témafelvetéssel a San Junipero filozófiai művé válik, ugyanis a Nietzsche által a 19. században leírt Isten-halál folyamatát fejezi be: már nem csak ezen a földön „öltük meg Istent”, hanem egy alternatív túlvilágot is kreáltunk. Ez a világ ember által készített, hiszen az emberi tudatok adathalmazokká válnak, melyek feltöltődnek a felhőbe, ahol a lakosok egymással kapcsolatba léphetnek. Ez a túlvilág viszont emberi, és nem földöntúli örömöt nyújt. San Juniperóval az idősek és a holtak fiatalságukba röpülnek vissza, amely elméletben életük legjobb időszaka volt, valamint a nosztalgiafaktor plusz élvezetet nyújt számukra.
A nem fizikai, csak szellemi létet Owen Harris rendező az álomszerű színvilággal és hangulattal érzékelteti, de nem folyamatosan. Ahogy San Junipero látogatói, a néző is elfelejti, hogy amit lát, az nem a valóság. Az álomvilágot idéző zenei téma csak pár perccel a látogatók időlimitjének lejárta előtt kezd hallatszani, amikor ők is rájönnek, hogy ittlétüknek mindjárt vége. De mivel ez a túlvilág ember által kreált, ezért tökéletes sem lehet. San Junipero lakosai közül többen egész egyszerűen ráunnak a helyre, és óriási mélységekbe süllyednek, az úgynevezett Quagmire-be mennek, ami a legsötétebb, leglehangolóbb, drogokkal teli szórakozóhely.
A San Junipero nem csak itt foglalkozik az örök élet tétnélküliségével és züllöttségével. Kelly éppen azért nem akar eleinte San Junipero állandó lakosává válni, mert az ő életének már volt tétje, nem látná értelmét a bulivárosban lévő állandóságnak, bármekkora élvezetet is nyújt. Itt semminek sincs tétje. Amikor öngyilkosságot próbál elkövetni, sértetlenül áll fel. Azok után, amiken ő keresztülment, számára ez a legnagyobb gátlás: az örök tétnélküliségen kell túltennie magát. Ahogy egy ponton bevallja, nem is tudja felfogni ezt. Azonban szerelmes lesz Yorkie-ba, amit szintén képtelen letagadni. Döntéskényszerbe kerül a férjének tett ígéret és a boldog öröklét között. Az utolsó jelenet nyilvánvalóvá teszi, hogy utóbbit választja, ugyanis először fényes nappal láthatjuk elrobogni a párt, ami jelzi: San Junipero nem álom többé, hanem a teljes életükké és mennyországukká válik. A döntés megszületett, az ember a saját túlvilágát választja, Istenre már ebben sincs szüksége.
A San Junipero formátuma, szereplői és a jelen társadalmi problémaira való reflektálása miatt tökéletes 21. századi mű, azonban olyan filozófiai és erkölcsi kérdéseket vet fel, melyek az idők kezdete óta foglalkoztatják az emberiséget, ezáltal pedig a San Junipero bekerül a minden idők legjobb alkotásait tartalmazó örök felhőbe.
Fekete tükör (Black Mirror) – 3. évad, 4. rész: San Junipero, 2016. Rendezte: Owen Harris. Írta: Charlie Brooker. Szereplők: Gugu Mbatha-Raw, Mackanzie Davis, Denise Burse, Raymond McAnally és Gavin Stenhouse. Gyártja: Netflix.
