Steven Soderbergh, kiábrándulva a hollywoodi stúdiórendszerből, 2013-ban úgy döntött, a Mellékhatások után végleg felhagy a nagyjátékfilm-készítéssel. Szerencsére elég hamar meggondolta magát.
Soderbergh játékfilmes visszatéréséről, a Logan Luckyról egy évvel ezelőtt kezdtek szárnyra kapni az első hírek, aztán a film szép lassan az idei nyári szezon egyik nagy dobásává nőtte ki magát, mindezt úgy, hogy egyébként egy független filmről van szó. Az alkotók, teljes kreatív kontrollt gyakorolva a marketing folyamatoknál is, már az előzetesekkel sikeresen pozicionálták a filmet: a kedvcsináló promóciós anyagok vérbeli heist movie benyomását keltették, és érezhető volt, hogy a Logan-kalandot nem szabad filmtörténeti mérföldkőként áhítattal várni, sem pedig túlságosan komolyan venni.
Akárhogy is, a filmre összeterelt sztárgárda rögtön izgalmassá tette a projektet: Hilary Swank, Channing Tatum, Adam Driver, Daniel Craig és Seth MacFarlane jelenléte már külön-külön is eseményszámba menne egy mai filmnél. És valóban: a Logan Lucky nem tör műfajmegújító babérokra, nincs telepakolva bonyolult, művészinek szánt kameramozgásokkal, és nincs benne semmiféle egyéb képi stilizáció sem. Ez egy látszólag szögegyszerű film, látszólag hasonlóan egyszerű emberekről, amit a példásan megírt forgatókönyv és a színészi alakítások tartanak egyben.
A látszat azonban csal, hiszen az egyszerűség inkább a formára, a karakterek jellemét tekintve pedig a felszínre vonatkozik. Soderbergh és felettébb titokzatos forgatókönyvírója, Rebecca Blunt (aki több forrás szerint igazából nem is létezik, vannak, akik szerint maga a rendező írta a filmet, mások úgy vélik, Soderbergh felesége, Jules Asner volt a tettes) ugyanis állandó nyomozói munkára késztetik a befogadót. A Logan Lucky egy furmányos rablás történetét meséli el, nagyjából úgy, ahogyan azt Soderbergh már az Ocean’s-filmeknél tette. Ez a rokonság olyannyira tudatos, hogy a film egyik jelenetében egy kiszólás teszi nyilvánvalóvá: ez itt az Ocean’s 11 light. No, nem azért light, mert a Logan Lucky kevésbé izgalmas vagy agyafúrt, mint Danny Ocean csapatának kalandjai, hanem inkább azért, mert egyfelől ez a film kevesebb szereplőt mozgat, másrészt pedig a figurák nem high-class macsók vagy pimasz öltönyös ficsúrok.
A történet középpontjában álló Logan-tesók nyugat-virginiai suttyók, egyikük, Jimmy (Channing Tatum) jobb napokat látott futballista, aki sérülése miatt bányamunkásként tengődik, öccse, Clyde (Adam Driver) pedig iraki veterán, aki a háborúban elvesztette a fél karját, azóta pedig pultosként keresi kenyerét. Mikor Jimmy megelégeli a csórósággal együtt járó kisstílű életet, kitervel egy elsőre lehetetlennek tűnő rablást: egy Nascar-futam alatt szeretné kirámolni a pálya alatti széfet, amihez a félőrült széftörő, Joe Bang (Daniel Craig) segítségére is szüksége lesz.
A Logan Lucky hűen követi a heist movie-k narratív mintáit. A rablás előkészületeinél az alkotók nem nyújtanak kapaszkodót a nézőnek, minden részletre figyelni kell ahhoz, hogy miután lezajlott a cselekmény központi eseménye, össze lehessen rakni a kirakós darabkáit: vajon hogy a fenébe csinálták? Olyan apró jelekről van szó, mint hogy milyen tárgyak vannak egy autó csomagtartójában, vagy hogy a Nascar-pálya egyik alkalmazottja egy elejtett félmondattal adja meg az egész terv központi elemét. Nagyon kell tehát figyelni, ám még a nézői összpontosítás sem lesz feltétlenül elég ahhoz, hogy maradéktalanul érthetővé váljon Loganék furmányos akciójának minden apró részlete. Itt tényleg semmi sem az, aminek látszik, sőt, senki sem az, akinek látszik.
A Logan Lucky szereplői elsőre vérbeli suttyóknak tűnnek az öltözködésük, zsíros hajuk és hamisítatlan virginiai dialektusuk (utóbbi miatt kötelező eredeti hanggal nézni a filmet) alapján, ám a játékidő előrehaladtával a parádés színészi munkának és Soderbergh biztos kezű rendezésének köszönhetően egyre emberibb és árnyaltabb figurák körvonalazódnak, átélhető komplexusokkal és sérelmekkel. Soderbergh így fokozatosan transzformálja a karikatúrákat összetett jellemekkel rendelkező karakterekké, ezzel biztosítva a nézői azonosulás lehetőségét. Clyde háborús múltja, Jimmy széthullott családja vagy épp Joe Bang börtönbeli megaláztatásai árnyalják ezeket a figurákat, sőt, a Logan Lucky tud érzelmes is lenni egyes jelenetekben. Nem túlcsorduló hollywoodi giccsről, hanem átélhető érzelmek közvetítéséről van szó, például Jimmy és lánya, Sadie (Farrah Mackenzie kiváló gyerekszínész) közös jeleneteinél.
Ez a vonulat remekül ellenpontozza a jórészt jellemkomikumra és popkulturális utalásokra épülő fanyar humort. A Logan Lucky nagyon vicces, kezdve Joe Bang „sómentes só” eszmefuttatásától, Rihanna Umbrella című örökzöldjének alternatív jelentésein át a börtönlázadás casus bellijeként funkcionáló Trónok harca-jelenetig. A jellemkomikum pedig a színészi munkának és a forgatókönyvnek köszönhetően nem fordul át kellemetlen kreténkedésbe. Adam Driver a Némaság és a Paterson után idén már harmadjára bizonyít, Channing Tatum lassan Soderbergh emblematikus színészévé válik, Daniel Craig önfeledten őrült a szőkített hajú Joe Bangként, de még a ripacskodásra hajlamos Seth MacFarlane is telitalálat a minden hájjal megkent pénzéhes nascaros szerepére.
A Logan Lucky felettébb kellemes meglepetés, igazi régi vágású, enyhén parodisztikus heist movie, amelynek humorát azonban nem biztos, hogy mindenki maradéktalanul fogja értékelni, és a csavaros cselekmény sem lesz az instant filmélményekre vágyók ínyére. Épp ezek miatt kultgyanús munka Soderbergh visszatérése, melyet magas újranézési faktora miatt évek múlva is örömmel fogunk levenni a polcról. Akárcsak az Ocean’s Elevent.
Logan Lucky – A tuti balhé (Logan Lucky), 2017. Rendezte: Steven Soderbergh. Írta: Rebecca Blunt. Szereplők: Channing Tatum, Adam Driver, Daniel Craig, Katie Holmes, Farrah Mackenzie, Hilary Swank. Forgalmazza: Vertigo Média.