Szürke, mint a délutáni nap
A bőre száraz, a vére száraz,
szobája piszkosfehér.
Az ablakon túl lapos mező,
szobája levegője száraz, és a bőr
az arcán szürke, mint a délutáni nap.
Töpreng, mi legyen a holnapi ebéd.
A lépcsőházban évek óta
ugyanaz a konyhaszag.
A postaláda üres. A régi padok
tetején üvegcserép.
Kövér tuják, repedt járda,
szemcsés alkonyat.
Kerüli a srácokat, akik
hangosan szidják
egymás anyját és nevetnek.
Lapos vizében földízű halak
az ablak akár lőrés
úgy figyelsz meg ne lássanak
az évek mint hajlott hátú
kukorica mint őrtorony
ami árnyékot vet
a tóra
lapos vizében föld-
ízű halak
ahol a horizont
meg a nap rajzolja
az események határát
ott senki nem lehet
szabad
ezt mondja
és maga sem tudja
volt-e valaha is másképp
Néhány tipli a falba
A szomszédban éppen felújítanak,
nincsenek függönyök,
polcok, a zuhanyrózsa
kint hever a ház előtt, autójuk
tárva-nyitva. De úgy kelnek
és fekszenek, hogy
egyszer majd úgyis vége lesz
ennek is. Éjjel már nem
kerülgetnek dobozokat,
a költözést csak úgy emlegetik,
mint aminél nagyobb buli
nem is létezik.
Borítófotó: PDP
