Vállalható hagyomány

Hetven esztendeje vette kezdetét Debrecenben a Medgyessy Ferenc Képzőművészeti Kör és Szabadiskola tevékenysége. Tíz évvel ezelőtt visszatekintő tárlattal és baráti találkozóval tisztelgett az évforduló előtt a kör, a Debreceni Művelődési Központ és közönsége.

A jelenlegi tárlat e hagyományt hivatott folytatni, megidézve a múlt – a kezdetek és a virágkor – jeles állomásait az időszak meghatározó tanáregyéniségeinek munkái (stúdiumai és érett alkotásai) segítségével, de bemutatva, érzékeltetve – ha kissé „látleletszerűen” is – a ma is létező kör némiképp megváltozott, de az alapokhoz bensőleg hű tevékenységét, a jelenkor képzőművészeti képzéseihez (intézményeihez) fűződő kapcsolatrendszerét, viszonyulását. A jubileumi tárlat elsősorban a figyelemfelhívást szolgálja, hogy tudatosítsa a debreceniekben a kör döntő mértékű hatását a művészutánpótlás nevelésére, s ezzel a cívisváros kortárs művészeti életére.

Az 1947-ben létrehozott első debreceni Képzőművészeti Szabadiskola (1969-től Medgyessy Ferenc Képzőművészeti Kör és Szabadiskola) kezdettől legfőbb feladatának tekintette a régió (Hajdú-Bihar megye, Debrecen) vizuális kultúra területén tapasztalható hiányainak csökkentését/megszüntetését és a képzőművészet úgynevezett „szabadművelődés” keretei között történő oktatását, népszerűsítését. Fontos megjegyezni, hogy a köri tevékenység visszatekintő bemutatásának kiemelt helyi, művelődéstörténeti értéke is van. „A szabadművelődés a kulturális demokrácia első kísérleti megvalósítója volt hazánkban, így Debrecenben is. 1944 és 1948 között városunkban legalább 37 művelődéssel (is) foglalkozó egyesület működött: műkedvelő csoportok, művészeti baráti körök, olvasókörök, politikai-társadalmi csoportosulások és tudományos társaságok. Évente négy-öt tárlat rendezésével terjesztették, népszerűsítették a képzőművészeti kultúrát. Országos színvonalra emelkedett a Medgyessy Ferenc Képzőművészeti Kör és Stúdió, mely ma is a debreceni amatőr képzőművészek egyik legfontosabb szabadiskolája.” – írja Dr. Molnár-Tamus Viktória A szabadművelődés kulturális-művészeti hatása Debrecenben című tanulmányában.

A kör működésének hetven éve során a régióban egyedülálló módon valósította meg a képzőművészeti képzést szakköri, szabadiskolai keretek között. A kezdetben különböző helyszíneken folytatott tanfolyami, szakköri órákon túl a térségben évtizedeken át szervezett nyári alkotótelepein is sikeresen fogta össze a helyi amatőr mozgalmat – annak érvényes szemléleti bázist nyújtva –, s tagjai a későbbiekben javarészt hivatásos alkotóvá válva folytatták (és folytatják ma is) tevékenységüket a képző- és iparművészet valamely területén.

Elmondható, hogy a 20. századi és a jelenkori Debrecen vizuális tájékozódásának, képzőművészeti arculatának főbb vonásai, perspektívái épp ennek a körnek sajátos, „vizuális-népművelő” jellegű tevékenységéből, az ott képviselt – ha nem is mindig egységes – szemléletből következtek.

Az előzményekhez hozzátartozik, hogy a debreceni képzőművészek 1946. március 31-én alakították meg helyi csoportjukat, az országos szervezet képzőművészeti szakosztályának egyik vidéki egységeként. Bíró Eszternek, a kör történetével foglalkozó átfogó és fotódokumentációval bőségesen ellátott kiváló tanulmányából tudjuk meg, hogy „[a] debreceni képzőművészeti kör (szabadiskola) létrehozásának gondolata még a Magyar Művészek Szabadszervezete debreceni csoportjának egyik gyűlésén vetődött fel 1946-ban”, ahol is dr. Asztalos Sándor művészettörténész vetette fel, „hogy a képzőművészeti kulturáltság területén súlyos hiányok mutatkoznak, melyeket most a szabadművelés igyekszik a lehetőségekhez mérten megszüntetni”.

Az iskola ténylegesen 1947 tavaszán indult el: „Debrecen Szabadművelődési Felügyelői Hivatalának képzőművészeti szabadiskolája május 5-én megnyílik. Tantárgyak: alakrajz, grafikai eljárások, festéstechnikai eljárások, művészettörténet, művelődéstörténet, lakásberendezés, általános esztétika és szemináriumok. (…) Korra, nemre és előképzettségre való tekintet nélkül bárki jelentkezhet a szabadiskolába.” – fogalmazza meg Dr. Asztalos Sándor, ugyanakkor, mint írja „A kiemelkedő tehetségek útját az iskola, lehetőségeihez mérten, egyengeti. (…) A hallgatók látogatási bizonyítványt kapnak. Tandíj nincsen”. A Szabadiskola több fontos változás és módosulás után – amelyek közül talán az egyik legfontosabb az volt, hogy a tanfolyam jelleget állandó oktatási és képzési lehetőség váltotta fel – a Medgyessy Ferenc nevet 1969. február 7-én vette fel.

A Medgyessy Kör és a részeként működő, 1969-ben létrehozott Fiatalok Stúdiója (vagy később Képzőművészeti Stúdió) tagjai az évek során számos rangos díjat és elismerést nyertek el nemzetközi, országos és regionális tárlatokon, pályázatokon. A kör és a stúdió a 60-as évektől több alkalommal kapta meg a megtisztelő „Kiváló Képzőművészeti Kör” címet, sőt, 1975-ben negyedik alkalommal nyerte el az immár örökösen viselhető „Kiváló Együttes” címet. Éppen ezért nem feledkezhetünk meg a kör kapcsán a létrehívott igen változatos szakmai formációkról sem, melyek értékelésére, bemutatására a jelenlegi kiállítás sajnos nem nyújt lehetőséget, de a jövő értelmező, elemző munkájának fontos és tudományos igénnyel elvégzendő feladata lesz. A művésztelepeken túl a fent említett Képzőművészeti Stúdió, a Rajztanári Stúdió, a Szövőműhely, a Forma-esztétikai Műhely tevékenységére, a kialakított nemzetközi kapcsolatok eredményeire kell gondolnunk.

A körben az évtizedek során sok jeles alkotóművész, pedagógus fordult meg és hagyta hátra keze nyomát. Tanított itt többek között Tamás Ervin, Menyhárt József, Tóth Ervin, Debreczeny Tivadar, Veress Géza és Berky Nándor. Bíró Lajos (aki egyébként több mint 20 éven át vezette a képzőművészeti kört, szervezett nyári művésztelepeket, tartott konzultációkat) és Félegyházi László (aki szintén több mint 20 éven át volt meghatározó tanáregyénisége a körnek) az iskola máig kitapintható karaktere, jellege szempontjából meghatározó szereppel bírtak. Később tanított itt még (a teljesség igénye nélkül): Pálfi Dénes, Kapcsa János, Török Anikó, Szabó László, Bogdándy György, Fátyol Zoltán, D. Király Sándor, Lukács Gábor, Tamus István, Palotai Erzsébet, Subicz István vagy legutóbb Potyók Tamás. Talán elmondható, hogy a mai Debrecen képzőművészeti életében jelenlévő idősebb és fiatalabb alkotók „derékhada” (a megnyitó személyét is beleértve) –, de a hazai képzőművészeti élet több, szintén Debrecenből elszármazott jeles alkotója – elsőként a Medgyessy Körben kezdte el képezni magát.

Az alaphelyzet és igény, amely létrehívta e műhelyt, máig jelenlévő és meghatározó, mégis jól kitapinthatóak egyfajta benső átrendeződésnek a nyomai. A művészeti egyetemi, vagy a művészetközvetítéssel, rajztanári képzéssel kapcsolatos tanulmányokra készülő fiatalok a köri tevékenységben ma is jelen vannak (éppúgy, mint évtizedekkel ezelőtt), de az alkotás élménye, a „szabadidő értelmes eltöltésének igénye” – főként a középkorúaknál, idősebbeknél – mára hangsúlyozottabb szerepet kap. „Újdonság, hogy egyre több rajzolni szerető, hobbirajzoló jár a Medgyessy-körbe. Régebben többnyire felvételire készülő fiatalok voltak tagjai. Mostanában legalább annyi hobbirajzoló alkot és fejleszti magát a műhelyben, mint továbbtanulást tervező diák. A művészet ugyanis menekülési út számukra a világ elől, egyúttal tartalmas, értelmes elfoglaltság szabadidejükben.” – ismertette néhány évvel ezelőtt a kör tanára, Subiczné Palotai Erzsébet.

A jelen helyzet kapcsán azt is el kell mondani, hogy a felvételire való felkészítésen/felkészülésen túl a fiatalok középiskolai és egyetemi tanulmányaiban is különleges szerepet lát el a Medgyessy-műterem. A regionális kötődés okán a debreceni vagy térségi közép- és felsőfokú intézmények (pl. Medgyessy Ferenc, Kós Károly, Abigél Művészeti Szakgimnáziumok, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem, a Nyíregyházi Egyetem) diákjai évről évre feltűnnek az e műhelyben alkotók között, s lendületes, friss munkáikkal ösztönzőleg hatnak a tagság egészére. (Ezekből is láthatunk néhányat.)

A kiállításnak a stúdiumokhoz kapcsolódó rajzi, festészeti anyaga betekintést nyújt a körben folyó egykori és mai műhelymunkába, feltárja az alapokat; egy-egy feladat szigorúnak mondható kritériumait is láthatóvá téve világítja meg azokat a szakmai és szellemi problémákat, amelyek nyomvonalán kibontakozhat a mindenkori alkotói tevékenység. A bemutatott anyag a kiváló tanulmányokon keresztül (itt elsősorban Bíró Lajos, Bogdándy György, Kapcsa János, Fátyol Zoltán tanulmányrajzaira gondolok) megidézi a Medgyessy Kör fénykorának vizuális/szemléleti alapállását, érzékenységét és sajátos fogalmazásmódját, de – reményeink szerint – a mai működéshez kapcsolódó alkotások is meggyőzően képviselik a rajzi, festészeti nyelv viszonylag széles spektrumát, jellegükben nem eltávolodva a hetven éves műhely szemléletformáló hatásától.

Persze a művészet jellemző tulajdonsága – és ez a rajzra, grafikára, festészetre egyaránt igaz –, hogy végül maga az anyag, a felület, a szín, a tónus, a pont, a vonal, tehát a konkrétum, a megfogható és tapintható jelenség válik színtiszta, tömény „szellemhordozóvá”, vagyis úgynevezett szellemi tartalommá a művek esetében – a gondolati (vagy spekulatív) inspirációk helyett. (Ez is tanulsága kell, hogy legyen a képzőművészeti tanulmányoknak, de a stúdiumoknak is akár, melyek a látvány visszaadásán túl egyúttal a rajzi/festői/plasztikai elemeknek, a képzőművészeti nyelvnek az analízisei is. Mint tudjuk, a művészeti stúdiumokkal önmagát formálja az ember.)

A stúdiumok mellett (vagy a stúdiumokon túl) ez is azon területek közé tartozik, amelyet érintenie kell a művészet tanítása során az aktuális festőnek/tanárnak. (Vagy legalábbis azzal próbálkoznia illene…) Ez az a csaknem szakrálisnak nevezhető, mélyen emberi igény, minőség és terület, amely nélkül nem érthető a gyakran monomániásnak tűnő alkotói tevékenység. A költő (és mint tudjuk a képzőművész, zenész, s a festő is akár) a nyelvi szint mélyebb bugyraiba veti bele magát alkotás közben, a fogalmi-tárgyi világ mögötti (és annak színvonalát messze meghaladó/felülmúló) egyetemes valóság különböző szintjeiről hozza át csöppet sem egyértelmű, nehezen dekódolható (és mégis mindnyájunkra vonatkozó/vonatkoztatható) jeleit.

A jelen kiállítás egyrészt a szabadiskola különböző korszakaihoz tartozó meghatározó (és például gyűjteményekben praktikusan elérhető, hozzáférhető) tanárainak a munkásságából kíván jellemző műveket felmutatni, az eddigiekhez képest erősebben fókuszálva a kör fennállásának kezdeti szakaszára, odafigyelve az iskola létrehívását alakító politikai-ideológiai szempontokra is (ahogyan ez látható). A korai időszakot a Déri Múzeum képzőművészeti gyűjteményéből kölcsönzött művek, a későbbi, máig terjedő időszakot a köri, művésztelepi tanárok beadott művei láttatják, reprezentálva a különböző alkotói/szemléleti utakat és irányokat. Másfelől a kiállítás az alkotók szabadiskolai képzésben készült sikerültebb, tanulmányjellegű és az oktatási/képzési módszereket megfelelően reprezentáló munkáiból is bemutat néhány darabot, valamint a kör jelenlegi profiljának néhány jellemző képe is része a tematikus tárlatnak.

E kiállítással szeretnénk tudatosítani, hogy a 70 éves folytonosságot magáénak tudható kör máig meghatározó alakítója Debrecen vizuális kultúrájának. Az újabb 70 év reményében nyitom meg ezt a kiállítást.

A Kezdetek – Mesterek – Stúdiumok – 70 éves a Medgyessy Kör című kiállítást lehetett a debreceni Belvárosi Galériában lehetett megtekinteni 2017. augusztus 9. és szeptember 1. között. (A szöveg a kiállításmegnyitó szerkesztett és rövidített változata.)

A fotókat a szerző készítette.