Gerendás „a szakma Tomijának” nevezte Somló Tamást a november 27-i Somló Cirqsz ráadás koncerten. Hangsúlyozta, hogy kevés ember van, aki miatt a magyar zene képviselői olyan formán összegyűlnek, ahogy nyáron a Szigeten tették, most pedig az Akváriumban.
Somló életműve összeköti a magyar populáris zenei fonalakat, a hip-hop, a rap, a rock és a pop történetszálait, időben és térben egyaránt – végérvényesen. A duplakoncertet méltán nevezhetjük ezen műfajok ünnepének is, mely az 1960-as évektől kezdve a jövő zenei színtereibe vezetett be.
A kilencvenes évek elején, pár évesen ott voltam a Pecsában, ahol Somló, Demjén és Gerendás együtt énekelte a Most is tiszta vagy te méget, Dés László szaxofonkíséretében. Ezzel párhuzamosan, a Rapülők-kazetta szólt otthon (Nem adom fel, Ringasd el magad), és a számomra legendás Patika ment a tévében (Olyan szépek voltunk, Búcsúdal), biztosítva, hogy Somló nélkül ne képzelhessem el a magyar populáris zenét, vagy legalábbis ne hallhassam meg.
Somló (nem csak) zenei sokszínűségét és tehetségét részletesen járta körbe Novák kifinomult és érzékeny rendezése, alátámasztva, hogy Somló az a zenész, aki végigvezethet minket a magyar populáris zene történetén. Nem is tudom, hogy a jelenbe hozza-e a múltat, vagy egyszerűen csak eltöröl valamit a múlt jelentéséből.
Nem is kezdődhetett volna mással az este, mint a Játszunkkal, melyet közösen énekeltek el a fellépők. Aztán jött mindenki egymás után, az Animal Cannibals-től Vitáris Ivánig, megjelentek a magyar beat-korszak alapítói, Frenreisz Károly, Charlie, Presser Gábor, Karácsony János, Solti János, Köves Miklós „Pinyó”, az első magyar punkzenekar, a Spions egyik alapítója, Peter Ogi, a „különösen fontos (Bornai) Tibor”, Gerendás Péter, Roy és Ádám, Papp Szabi, Bayer Friderika, Kama, Mohamed Fatima, Czutor Zoltán és a huszonévesekből álló Blahalouisiana zenekar. Gyakorlatilag az összes zenei generáció képviseltette magát, a zenészek egymást konferálták fel, és személyes emlékeket osztottak meg az est főszereplőjéről, Somló Tamásról.
Somló Lily, Somló Dávid, Somló Pali és Somló Dani több dallal is a színpadra lépett, nem csak jelenlétükkel, de zenélésükkel is megpecsételve a koncert egyediségét, őszinteségét.
A finálét, a Ringasd el magadat is a Somló-gyerekek vezették fel – szépen lassan a többi énekes is csatlakozott, és felülkerekedett a szomorúságon a derű. Ha csak ezen zeneszám történetére tekintünk, a Képzelt riporttól kezdve a Rapülőkön és Kimnowakon át az Ivan and the Parazol-feldolgozásáig, a dal megannyi interpretációja biztosítja a zenész hangjának és a műfajnak is az örökérvényűségét.
A koncert hangszereléséért, zenei alapjáért felelős Modern Art Orchestra zenészei által a jazz és a komolyzene is hozzákapcsolódott az estéhez, „hogy szinte ne legyen olyan zenei műfaj”, amit valaki ne képviselne jelenlétével a színpadon. Ráadásul a MAO alapítójának, Fekete-Kovács Kornél trombitaművésznek ezúttal kiváló énekhangját is hallhatta a közönség.
A koncert alatt a háttérben „az analógtól a digitálisig” peregtek a dokumentumok, fotók és videók Somlóról, családjáról, barátairól, zenésztársairól. A kreatív illusztráció eltalált ütemével és változatosságával mintegy érzékeltette a technológia fejlődését, szembeállítva az idő múlását a zene állandóságával. A meglepetések közé tartozott intermezzoként az az artista is, aki a közönség felett mutatványozott, így a cirkusz nem csak színeiben volt jelen.
Ha minden magyarázat nélkül szeretném jellemezni az koncertet, azt mondhatnám, hogy Somló a szó szoros értelmében vett magyar mainstream populáris zene egyik fő megteremtője. Ha ez így nem is elég pontos, fűzzük még hozzá, hogy partvizeken is evezett, már a kezdetekkor a Kexszel, amit a produkció sem felejtett el jelezni. A mainstream fogalma általa értelmet is nyer, ennek bizonyítéka a Somló Cirqsz.
Az biztos, hogy a koncertekkel megcáfolódott a mondat: „én meg csak nézem, hogy tűnik el minden, mi valaha lényeges volt…”
Somló Cirqsz, Akvárium Klub, Budapest, 2017. november 26.
A fotókat Fejér Bernadett készítette.
