Nosztalgikusnak és egyben úttörőnek is számít hazánkban a Swing à la Django zenekar, amely a ’30-as évek kosztümös filmjeiből ismerős, füstös jazzkocsma hangulatot idézi meg dalaival. A formáció egyedülálló módon honosította meg itthon a django swing műfaját, amit szilveszter este Micheller Myrtill-lel közösen visznek színpadra a Pesti Vígadóban, addig pedig a zenekar bőgőse, Lombos Pál mesélt arról, mi a titkos recept.
KULTer.hu: Francia manouche swing, sanzon, jazz és cigányzene. Rengeteg eltérő műfaj keveredik a dalaitokban, hogyan jött létre ez a különleges ötvözet?
Évekkel ezelőtt beleszerettem Django Reinhardt zenéjébe, illetve sokat hallgattam Roby Lakatos és Járóka Sándor lemezeit is, így jött a francia swing, azaz a django swing iránti vonzódásom. Mindenképpen szerettem volna egy ilyen zenekart csinálni, ezért elkezdtem több formációval kooperálni, majd végül 2014-ben megalapítottam a Swing à la Djangót. A jó hangulat mellett nagyon fontos volt számomra az, hogy a zenekarban profi muzsikusok játsszanak és különleges hangszerfelállással alkothassunk: legyen benne cimbalom, klarinét, hegedű, harmonika, gitár, nagybőgő, ahogy az is, hogy a zenekar tagjai egyben a barátaim is legyenek. Figyelünk egymásra, alázatosak vagyunk a zenével, és mindenki profin játszik a hangszerén. Az együttes tagja például Nagy Zsolt, aki Kovács Katinál, a TNT-nél és a Donhányi zenekarnál is dobol.
A legtöbb djangozenekar feldolgozásokat ad elő, de mi szerettünk volna szakítani ezzel a szokással. Most jutottunk el arra szintre, hogy a már saját számotokat játszunk, ez mindig komoly mérföldkő egy banda életében. Jobban élvezzük a saját dallamainkat, most már a zenészeink írják a nótákat, és mi is énekelünk bennük, tehát úgy tűnik, jól működünk együtt.
KULTer.hu: Hungarian django swing bandaként jellemzitek magatokat. Mi adja meg a django stílusnak a „magyaros ízt”? Miben tér el a külföldi bandák hangzásvilágától?
Alapvetően a hangszerek, a cimbalom és a klarinét miatt, illetve a zenekar tagjainak származása is magyarossá teszik a történetet. Minden népnek megvan a maga dallamvilága, amit az adott országban élő zenészek továbbvisznek. Nálunk is fellelhető a kárpát-medencei zene jellegzetessége, ami formálja az ízlésünket. Teljesen máshogy improvizál például egy afroamerikai jazz-zenész és egy magyar ember, hiszen más dallamok vannak ránk hatással. A Swing à la Djangóban hallhatóak a magyar népzene motívumai, a pentatónia, a hangos ugrások, az egymásra épülő dallamok. Ezekből tevődik össze a hungarian django swing.
KULTer.hu: Ahogy meghallgattam a dalaitokat, elsőre leginkább a ’30-as évek kosztümös filmjeinek hangulata ugrott be. Lehet aktualizálni ezt a műfajt? Mennyire van létjogosultsága ennek 2017-ben?
Abszolút. Szoktunk csinálni gyerekkoncerteket iskolákban. Háromszor jártunk Miskolcon, mindegyik alkalommal egy hetet töltöttünk ott, ezalatt 45 koncertet adtunk összesen, elsőtől ötödik osztályos tanulók előtt. Bemutattuk nekik a stílust, a hangszereket, és ilyenkor el szoktam mondani, hogy a ’30-as években ez számított a mainstream zenének. Mi ugyanazt játsszuk sokkal gyorsabban, több improvizációval. A Swing à la Djangóban a stílusötvözeteket vettük át valójában, a django stílust, az úgynevezett „csukcsákot”. A csukcsák gyakorlatilag a gitár beatboxolt változata. Ezt a zenét bárki megszeretheti, könnyen érthető és fülbemászó, nem kell jazzszakértőnek lenni hozzá. Nagyon sok gyerek nálunk hallotta először, és rögtön a szívéhez nőtt. Sőt! Kaptunk olyan fesztiválmegkeresést, amikor kiderült, hogy a fesztiválszervező a gyerekétől ismerte meg a zenénket. Mostanában majdnem mindegyik koncertünk teltházas, volt, amelyiket meg kellett ismételni, úgyhogy úgy tűnik, van rá igény.
KULTer.hu: A django stílust általában kisebb felállásban játsszák, ti mégis a „big band” forma mellett döntöttetek. Miért?
Sokkal jobban érezzük magunkat, ha többen vagyunk a színpadon. Olykor előfordul, hogy triózunk és kvartettezünk is, mindegyiknek megvan a sajátos, fantasztikus zenei világa, de én jobban szeretem, ha öten-hatan állunk ki. Alapvetően a nagyobb zenekari hangzáshoz vagyok szokva, és fantasztikus élményt nyújt ennyi ember közös játéka. Hosszabbak a dalok, mindenki szólózhat – van, hogy háromnegyed óra alatt csak 4-5 szám megy le, mégsem tűnik hosszúnak az összprodukció. Sokkal élvezetesebb így a koncert.
KULTer.hu: Több formációval dolgoztatok már együtt, illetve a zenekar egyes tagjai tevékenykednek más bandákban is. Kikkel kooperáltok legszívesebben?
Személyes kedvencem Szirtes Edina „Mókus”, akivel folyamatos együtt dolgozunk, és ezt legszívesebben életem végéig folytatnám. Szintén nagyon szeretek szimfonikus zenekarral dolgozni, a Dohnányi Szimfonikusokkal például koncerteztünk már a Művészetek Palotájában, azt szívesen megismételném. Micheller Myrtill-lel is közös projektre készülünk, azt is nagyon várjuk már.
Emellett jó lenne még nagyobb django nevekkel kooperálni, például Birélivel. Szeretném kitágítani a műfaji határokat. A Dohnányi Big Band formációmmal kortárs zeneszerzők alkotásait dolgozzuk fel úgy, hogy modern zenével ötvözzük a big band felállás és a Swing à la Django dallamait.
KULTer.hu: Hol láthatnak titeket legközelebb a rajongók?
November 24-én a Tündérkert étteremben, szilveszterkor pedig az előbb említett Pesti Vigadóban lépünk fel Micheller Myrtill társaságában.
