Kora este hóvihar és a karácsonyi vásárnak nevezett, teljes gőzzel tomboló forgatag fogad Kolozsvár főterén. Sűrű hópelyheken és émelyítő forralt bor illaton keresztül igyekszem, nehogy lekéssem az Első hajó indulását.
Az Erdélyi Magyar Írók Ligája ugyanis már harmadik alkalommal szervezi meg a háromnapos, Kolozsvári Kikötő elnevezésű rendezvénysorozatát. Az esti hajók a három napon keresztül a méltán híres/hírhedt Bulgakov kávéházból indulnak, és Karácsonyi Zsolt főszervező felvezetőjéből megtudhattuk, hogy idén először nem csupán egy határokon átívelő, fiatal alkotói összeborulásnak adott otthont Kolozsvár. Ugyanis az első kihajózás előtt, a nap folyamán az Erdélyi Múzeum Egyesület előadótermében lezajlott már egy két felvonásos műfordítói műhelykonferencia, illetve a kolozsvári magyar középiskolákban is felolvastak a szélrózsa minden irányából idesereglett írók.
Sőt, az előző évhez hasonlóan, idén sem csupán magyar nyelvű kortárs irodalmi seregszemle zajlik, hanem többek között felvonja vitorláit majd egy ún. Nyesztermenti hajó is, fedélzetén csupa Moldovai Köztársaságból érkezett íróval. Önálló hajózásuk ugyan a BBTE Bölcsészettudományi Karának akadémiai közegében fog zajlani, viszont a Nepotu’ lui Thoreau (Thoreau unokája) kolozsvári román íróműhely is vendégül látja őket egy másik, igencsak (multi)kultikus kolozsvári kocsmában, az Insomniában. A rendezvény programfüzetébe pedig – dicséretes módon – ez az esemény is bekerült.
Az első nap záróakkordján vagyunk tehát, ahol André Ferenc erdélyi slamnagykövet most fedélzeti tiszti minőségében mutatja be az utasokat: a kézdivásárhelyi születésű Borcsa Imolát, a beregszászi Csornyij Dávidot, a miskolci Barcsai Lászlót, valamint a kolozsvári Sánta Miriámot. Ezt követően a szerzők rögtön belevágnak egy kör felolvasásba. Az összegyűlt társaság heterogenitásával egyenesen arányosan a művek, illetve a belőlük kihámozható világközelítések, irányultságok is sokszínűek, rétegzettek. A teljesség igénye nélkül szó van itt Magyarországra menekült, majd marihuánatermesztőként kényszermunkára fogott ázsiai kereskedőről, kirekesztettségről és megbélyegzettségről, mélységesen szubjektív, valamint családi drámákat is feldolgozó monológszerű prózafutamról.
Vélhetően ezért is lesznek ennyire személyre szabottak André Ferencnek a beszélgetésblokkot beindító kérdései, ahol elsősorban a (szub)kulturális, regionális és szociális különbségekre helyeződik a hangsúly. Csornyij Dávid egy adott ponton például a kárpátaljai magyar irodalom kultikus műveiről és alkotóiról, intézményrendszeréről, illetve relatív izoláltságáról mesélt hosszasan. Ezek után Sánta Miriám saját versét kontextualizálta, amelynek kiindulópontja a Romániában nagy port kavart, 2015-ben az egyik bukaresti klubban szervezett metálkoncerten történt tűzeset, amelyben 64 ember vesztette életét.
A fent idézett tematikus csomópontok felskiccelésén túl a továbbiakban többnyire asszociatívan szerveződik a beszélgetés, önműködővé válik. Így jutunk el aztán az aznap reggeli középiskolai felolvasás élményétől az író saját szövegeiért vállalt (?) felelősségéig, az irodalmi szövegek állatokhoz való viszonyáig, majd „polgári” foglalkozás és irodalomcsinálás kapcsolatáig. Egy újabb kör felolvasás után végül az örökzöld, a centrum és a periféria polaritásának kérdése kerül terítékre. A meghívottakból viszont lassan kifogy a szufla, így a kérdés vég nélküli taglalása többnyire a kocsmaasztalok körül folyik tovább, ahogy ez már több száz éve megtörténik újra és újra.
Kolozsvári Kikötő 3.0, Első hajó, 1. nap, Kolozsvár, Bulgakov, 2017. december 4.
