A frissen megalapított Staunch-díj olyan könyvekre hívja fel a figyelmet, amelyek nem a nők szexuális vagy fizikai bántalmazásának ábrázolásával akarnak sikert elérni.
A Mielőtt elalszom és A lány a vonaton csak két példa azon könyvek közül, amik a veszélybe került nő alapmotívumával jutottak fel az eladási listák élére. Viszont nem mindegyik dolgozza fel úgy a témát, mint Stig Larsson Millennium-trilógiája, amely a nők elleni erőszakra társadalomkritikai éllel hívja fel az olvasók figyelmét.
Gyakran csak a hatásvadászat és szenzációhajhászás kedvéért születnek azok a történetek, amelyekben női szereplőket „vernek meg, követnek, használnak ki szexuálisan, erőszakolnak vagy gyilkolnak meg” – a díj alapítója, Bridget Lawless szerint legalábbis, aki azt mondta, „nevetséges szintet” ért el a nemi erőszak a thrillerekben.
Bűnügyi, pszichológiai és misztikus thrillert is lehet majd nevezni a Staunch-díjra február 22-től. A legjobbnak ítélt alkotásnak járó díjat november 25-én, a Nők Elleni Erőszak Megszüntetésének Világnapján adják majd át. Az ezzel járó 2.000 fontot (több mint 700 ezer forintot) az író és forgatókönyvíró Lawless biztosítja.
„Olyan sok könyvben erőszakolják vagy gyilkolják meg a nőket azért, hogy egy nyomozó vagy hős bebizonyíthassa a rátermettségét… Nincs egy másik történet?” – kérdezte Lawless, aki hisz benne, hogy sok izgalmas történetet lehet írni a női szereplők bántalmazása nélkül is. A könyves erőszak szerinte „visszhangozza, eltúlozza, fetisizálja és normalizálja azt, ami a való világban megesik a nőkkel”.
Az ebben a zsánerben alkotó szerzők reakciója nem tanúskodott egyöntetű lelkesedésről. A krimiíró Andrew Taylor alapvetően üdvözölte, hogy valaki felhívja a figyelmet a cselekményelem indokolatlanságára, azonban hozzátette: „nehéz elképzelni, hogyan tudná valaki egy ilyen díj kiosztásának praktikus részleteit megoldani” anélkül, hogy „a gyereket is kiborítaná a fürdővízzel együtt”.
Val McDermid krimiíró szintén egyetértett a problémafelvetéssel, azonban állítása szerint éppen a nők ellen elkövetett erőszakos cselekmények száma és jellege miatt ír erről a saját regényeiben. McDermid a maga és „sok más krimiíró, különösen nők” nevében úgy érvelt, hogy „erős, tettre kész női szereplőket hoztunk létre, akik a nő mint áldozat képnek erős alternatíváját kínálják.”
Forrás: The Guardian
