Új végváriak
Komornyik pacák a csillagok. Kiszolgálják a szarkaszemű tatárok hordáit. Zászlójuk is megköveti az űrbéli utakat. Bebizonyosodott: Kelet-Európa és Közép-Ázsia az égből származik, puszta földként ereszkedett alá az ókorban. Kékhátú galamgombák lepték el az ország folyóit, megrekedt bennük minden ugróhal. Zalaszentgrót tartja magát; beszerelték a víztisztítókat. Megcsillant a kapzsiság a tatárok szarkaszemeiben. Foglalásvágy, égő mezők. Vérnarancsba boruló felhők közül köpött felénk a Nap. Rohannak a hordák, tocsog a gombás víz. Égi csatahajók ellen hogyan építsen várat a magyar?
Lézer égette nyomokat hagynak a múló hetek. Szomjaznak a katonák. Özvegyek könnyei alatt fodrosodnak a városba vezető utak. Váraink ágyúit lelkekkel töltjük meg. Magunkból lövünk egy darabot a hajókra. Kormos szemöldökök, szakadt izomrostok. Már a vakolatot főzik ebédre a végváriak. Korgó gyomruk pajzsként feszül a tömör falakra. Hasast ugranak az égből közeledő ellenségre. Izzadtságuk utat mutat a sötétben; kövesse hát azt mindenki! A szabályos kör-szarkaszemek országunkra meredtek. Saját magunk vagyunk egyetlen fegyverünk. Lélegzeteinkből font pengéinkkel csapkodjuk a közeledő tatár hordát. A felhők is ellenünk dolgoznak; feltámadt a keleti szél. Omló tömör falak, szakadó gyomrok. Égi csatahajók ellen hogyan építsen várat a magyar?
Még győztesként is vesztesek vagyunk. Földjeinket foszforeszkálva marja tatárok ömlő vére. Halált sugároz magából a rajta termő gabona. Ehetetlen már a vidék. Gőzben zuhanyzik a büszke szív. Sarlatán szarkaszemek vesznek körbe. Reménytelenül küzdve mozog a vársor. Minden ébredésünk egy új halál. Lézerben égett el a remény. Fogjátok magatokhoz az összes ásót, kapát! A föld művelhetetlen, műveljétek hát a tatárt! Verjük vissza az égieket! Pusztítsunk el minden harsonát! Ám a tömör várfalakkal együtt szüntelenül szakadtak továbbra is a gyomrok. Katapultjaink megteltek szeretteinkkel; minden lövés egy megsebzett fémlap. Seregeink trambulinként ugráltak saját holttesteiken, tatár fogak martak az edzett húsba. Bástyáink szégyenben áztak, karjaink gyengének bizonyultak. Égi csatahajók ellen hogyan építsen várat a magyar?
Csillagképek fogtak össze ellenünk. A Déli Hal uszonyait támadóan tartja felénk; égeti bőrünket a Fomalhaut. Az Eridanus elönti völgyeinket; elégedetten figyel a Tukán. Zöld csillagcsőréből madárdal a csatakiáltás. Egyre csak gyűlnek a lebegő hajók. Lézert lövő ágyúikat felénk fordítják. Izzadtságunkból főzünk levest. Fél éve tart az ostrom. Az ország folyói gombaerdők lettek, hídjainkból fegyvert öntünk. A nagyvárosok összes lakosa vidékre költözött végvári vitéznek. A szarkaszemek élesen látnak; amíg mi az ország határain őrködtünk, anyahajójuk leszállt annak üres közepébe.
Borítófotó: IGN Hungary
