Mennyiben tekinthetők az emberek digitális másolatai jogokkal rendelkező személyeknek, és ha azok, mennyi felelősségünk van a jólétük biztosításában? A technológiai szingularitás nagy valószínűséggel hamarosan bekövetkezik. Nem véletlen, hogy a mesterséges intelligenciával való bánásmódunkra épül az HBO sikersorozata, a Westworld, és ez a kérdéskör a Black Mirrornak is visszatérő eleme.
A negyedik évad igen stabil színvonalat hozott: a 21. századi kapcsolatokkal foglalkozó Hang the DJ, a Black Mirror-hagyományokat továbbvivő, utolsó jelentben gyomrost adó Crocodile, valamint a karácsonyi különkiadáshoz hasonlóan antologikus epizód, a Black Museum is ott szerepel a sorozat legjobbjai között. Azonban a legtöbb diskurzust az évad első része, a fenti kérdéssel is foglalkozó USS Callister generálta, amelynek most spoileres elemzése következik.
Robert Daly egy űrben játszódó online VR-játék, az Infinity megalkotója, és vállalatának technológiai vezetője. Daly élete eseménytelen, barátai nincsenek, a kollégái pedig semmibe veszik, viszont hazaérte után minden nap rögtön leül számítógépe elé, és a játék saját, modolt, kedvenc (meglehetősen Star Trek-szerű) sorozata által inspirált világába menekül, ahol kollégái digitális másolatai fedélzeti tisztként szolgálnak alatta.
A rész elején igen erősen sikerül Daly karakterábrázolása. Míg eleinte, a virtuális USS Callister fedélzetén egy határozott, jólfésült kapitánynak tűnik, a vágókép után mutatkozik be az igazi, szerencsétlen, kopaszodó Robert, akire a recepciós rá se néz, a felettesének nem mondható társfőnök pedig lekezelően bánik vele. Ezen események után a virtuális világban szereplő kollégáival is frusztráltan és agresszíven bánik. Eleinte lehet szimpatizálni Dalyvel, hiszen mindannyiunk került már olyan helyzetbe, amikor azt kívánta, bárcsak keményebben bánhatna azon kollégáival, akikkel nem jön ki. Ám miután az újonnan érkezett csinos kolléga – aki Daly óriási tisztelője – is bekerül a szimulációba, hamar kiderül, mivel jár Robert teljhatalma: a legénységet kínzásoknak is aláveti, ha nem követik a rájuk kényszerített szerepjátékot. A rész remekül mutatja be, ahogy az általa birtokolt hatalom hatására a lesajnált programozó fokozatosan zsarnokká válik.
Az életünkből való elvágyódás nem csak jelenkori társadalomtünet. Ami a 19. századi romantikusoknak a természet volt, számunkra az a virtuális valóság. Viszont amíg a romantikusok csak a képzelőerejükben találhatták meg az általuk teremtett ideális világot, addig számunkra ezen komfortzóna már meg van építve egy virtuális térben. Robert Daly informatikai zsenialitásának köszönhetően pedig ezt a virtuális teret tökélyre fejlesztette. Ebben a világban megjelenik a kisember frusztrációja, aki elnyomása miatt embertelenné válik, és elgondolhatatlanul agresszív dolgokat tesz. Daly világában ő az úr, tetteinek nincsenek következményei, kedvére bosszulhatja meg az irodában vele nap mint nap történt atrocitásokat. Azonban ez a bosszú annyira kielégítő számára, hogy a való életbeli problémáit nem kívánja megoldani: szocializációja olyan mértékben a virtuális térben zajlik, hogy a valóságban képtelen konfliktusai kezelésére, nem száll szembe a frissítést elnapoló informatikussal, sem az őt rendszeresen zaklató főnökével, ez pedig azt eredményezi, hogy boldogságához egyre inkább elengedhetetlen a virtuális világba menekülés, való életében azonban egyáltalán nem lesz boldogabb.
A USS Callister kitér a mérgezett rajongótáborok kérdésére is. A magukba zárkózó rajongók szélsőséges rétegének erősen nekimegy Charlie Brooker, a Black Mirror atyja. A tévésorozatok iránti megszállottságuk hatására főszereplőnek és írónak képzelik magukat, kedvenc történetükhöz folytatásokat kreálnak, melyeket méltónak gondolnak az eredetihez, holott egyáltalán nem azok. Daly világában a dialógusok gyengék és erőltetettek, a történetei repetitívek és unalmasak, képzelgései pedig szexisták (a nők kezében nincs fegyver, kierőszakolva, hogy Daly „megvédje” őket) és enyhén rasszistának mondhatók (az egyetlen külföldi munkatárs kék űrlényként szerepel a fedélzeten). A szimulációban pedig a legénységnek nemi szervük helyén akciófigurákhoz hasonló lapos műanyag szerepel, ami Daly valóságtól való teljes elszigeteltségét hivatott reprezentálni.
Mindemellett Daly saját sorozatának fő üzenetéhez sem hű, hiszen az az emberi nagyságról és a rászorulóknak való segítségről szól, amivel mások kínzása gyökeresen szembemegy. A sorozat ezen elemei külön figyelmet érdemelnek, hiszen nemrég Rian Johnson, a Star Wars nyolcadik epizódjának rendezője halálos fenyegetéseket kapott, miután filmjét a népszerű fanfictionökkel gyökeresen ellentétes irányba vitte. Egy feltehetően rengeteg idővel rendelkező rajongó pedig elkészítette a film saját (46 perces) verzióját női karakterek nélkül.
Zseniális programozása ellenére Daly egy dologban téved: nem isten, hiszen azzal, hogy saját világának szereplője lesz, megszűnik annak isteneként létezni. És amint ez megtörténik, ugyanannyira nem tudja kezelni azt, mint a valóságot, ezért a fellázadt legénység könnyedén legyőzi őt. Halála pont ellentétes lesz az életével. Míg való életében érzés nélkül, úgymond ideálisan hal meg, addig az Infinity-ben napokig kell léteznie és fuldokolnia az űr sötétjében, ameddig hús-vér énjének biológiai funkciói befejeződnek.
De mielőtt valaki azt gondolná, Robert Daly ezt tökéletesen megérdemli, tegye fel a kérdést: Daly saját legénységének kínzása mennyiben más, mint virtuális katonák sorozatos gyilkolása egy átlagos videójátékban? Nyilvánvalóan a USS Callister legénységével szimpatizál az ember, de ne felejtsük el, hogy Daly szemében ők valójában csak az életében frusztrációt okozó emberek általa teremtett digitális másolatai. Kódok csupán, melyeket a számítógép grafikai segítséggel emberivé formál. Senki se felejtse el, ha egy Black Mirror rész nézése közben azt hiszi, nem magát látja a képernyőn, nem figyel eléggé.
Fekete tükör (Black Mirror) – 4. évad, 1. rész: USS Callister. Rendezte: Toby Haynes. Írta: Charlie Brooker. Szereplők: Jesse Plemons, Cristin Milioti, Jimmi Simpson, Michaela Coel, Billy Magnussen, Milanka Brooks, Osy Ikhile és Paul G. Raymond. Gyártja és forgalmazza: Netflix.
