Trainy days
Mostanába nem vagyok önmagam
Szemem sarkait eszi a glitch
Egy képeslap a nagyvárosból
A ritmus adja
A városok adják
A vér adja
A nép adja
„Itt is milyen arcok vannak”
Pattogunk
A képernyő szalad „Na látod ezeket hívjuk
hegyeknek”
Az erdő figyel ahogy beszélünk és iszunk bele az éjszakába
„Kérlek segíts a barátnőmnek rohama volt”
„Minden rendben lesz”
Be vagyok tépve
Csörög a telefonom
Kell egy sör
Egy új nap Egy új halál
Hívj a rossz számomon Ennek sose lesz vége
Hogy tudnál utazni ha nem használod a lábad
Keletitől Gara Nordig
Hogy láthatnád a világot ha bezárod a tested
tükrök közé egy mozgó dobozba
Egy célállomásba
Hogyan lehetnék én te Hogyan lehetnél célállomás
Hogy lehetsz életben ha nem láttad a Halált
Ismerj meg valakit Egy testet
Igyál és utazz Majdnem-híresen
Könnyen Nehéz kilengésekben
Érezd orrodban az árvíz szagát
Gyulladj be Köpködj démonokat
Elméd sötét kertjeiben
Derengő fények közt sötét városokban
Régi szerencse új kereke
„Zöld az erdő zöld a hegy”
„Én csak itt utazok meg szerepelgetek”
Minden város egy nő aki keresztbe teszi lábát
és visszapillant rád
Részegen vigyorogsz
Hogy meg nem érintheted
És játszani hív Emlékezni
Vagy felejteni Tanítani a testet
mozogni úgy mint a lélek
Könnyen és nehezen szól a Funk
Célállomás nélkül Lásd a világot
a testeddel mint William Blake
Homok és farkasok és örök éj
Vonalak és hajlatok és fényt megtörő tükrök
És a halottak táncolva térnek vissza
Azt mondják
Ide a legolcsóbb sört A leghidegebb tekintetet
És megmondom ki vagy
A pályaudvaron Egész nap magamat sétáltatom
Fegyverek és romok Kávé és fastfood
Parti van a pályaudvaron
Fütyülünk a széllel Nevetünk és köpködünk
Az a feles jól ott hagyott Volt egy álmom
tegnap éjjel a pályaudvaron Ma bejelölt Facebookon
Tegnap éjjel Holnapra már
Itt se vagyok
Begyulladok
Az alkonyatban hátrafelé járok
Elmém sötét kertjeiben
Majdnem-híresen
a pályaudvaron
Borítófotó: Times of Tunbridge Wells
