A folk rocktól volt hangos a Barba Negra február 26-án, ugyanis a Milky Chance végre újra ellátogatott hazánkba, hogy egy szenzációs estével örvendeztesse meg rajongóit. Az eseményre jó előre elfogyott minden jegy, a fiúk pedig a hatalmas régi kedvencek (például a Stolen Dance és a Flashed Junk Mind) mellett elhozták a 2017 márciusában megjelent második albumuk szerzeményeit is. A koncert előtt Clemens Rehbeinnel beszélgettünk a zenekar új videoklipjéről, a kivirágzás szimbólumáról és a turnézásról.
KULTer.hu: Nemrég jelent meg a Firebird című dalotokhoz készült videoklip, amely Bolíviába repít minket. Mit választottatok ki előbb? A helyszínhez készült a dal vagy a dalhoz találtatok helyszínt?
Az utóbbi: befejeztük a számot, aztán elgondolkodtunk azon, hogy milyen videó passzolna hozzá. A videósunk, Anthony – aki már régóta velünk van – mesélt nekünk azokról a nőkről, akikkel Bolíviában találkozott utazása során. Beszélgettünk a számról és az üzenetéről: az átalakulásról, az eltérő utakról, valamint arról, hogy az emberek megélhetik a személyiségük különböző oldalait. Nagyon erős volt az összképe annak, amiről Anthony beszámolt, egy szerencsés véletlen egybeesésnek köszönhető, hogy a klip tökéletesen passzolt a videónkhoz és az üzenetéhez is.
KULTer.hu: Mi a videó üzenete?
Ez egy nagyon nehéz téma, hiszen a Cholitasnak nevezett bolíviai nőknek régen otthon kellett maradniuk és csak a házimunkával és a gyermekek nevelésével foglalkozhattak. Nem vállalhattak munkát, nem szerezhettek képesítést, nem járhattak egyetemre és nem tanulhattak. Ma már lehet saját állásuk, pihenhetnek – nagyon erős kinyilatkoztatás, hogy azt tehetik, amit akarnak, hiszen sok országban még mindig nincs így. Az üzenet tehát, amit mindenkinek érdemes lenne meghallania, egy társadalmi és politikai kijelentés is egyben: azt tegyük, amit szeretnénk, és ez mutatkozzon meg a társadalomban.
KULTer.hu: A második albumotok, a Blossom hamarosan egy éves lesz. Mit gondoltok, „kivirágoztak már teljesen” az új dalok az élő fellépések során?
Igen, ezeket a felvételeket már majdnem egy éve játsszuk élőben a színpadon, ami fantasztikus érzés, nagy örömmel tölt el. Rengeteg embert láthatunk, akik az új dalokat ugyanúgy éneklik, ahogyan a régieket – hihetetlenül pozitív élmény látni a közvetlen válaszukat a zenénkre. Ettől még nagyobb biztonságban érzi magát egy előadó, jónak, amit csinál és amerre halad, hiszen a közönségünk még mindig követi és szereti a munkánkat. Ez egy szenzációs év volt!
KULTer.hu: Említettétek egy interjútokban, hogy a Blossom jellemezi legjobban a személyiségeteket és az egész új albumot. Miért gondoltátok így?
Ez a lemez az elmúlt négy-öt év eredménye, onnantól kezdve, hogy befejeztük a középiskolát és azokká a zenészekké váltunk, akik ma vagyunk. Turnéztunk szerte a világban, rengeteg dolgot megtapasztaltunk, sok lehetőség megnyílt előttünk: fejlődtünk zenészként, de emberként is. Mikor a második albumon dolgoztunk 2016 nyarán egy fesztiválon, csak feküdtünk egy fa alatt és azt fejtegettük, hogy érezzük magunkat abban az adott pillanatban. Csak két barát voltunk, akik azon filozofáltak, hogy az életük tavaszát élik, rengeteg pozitív változással az úton, számos dolog virágzott ki körülöttünk. Szeretjük ezt a szót, hiszen egy rendkívül szép kép, ami akkor tökéletesen jellemzett minket.
KULTer.hu: Mit gondolsz, mi a szíve és a lelke a zenéteknek?
Először is dalokra van szükséged, minden azokkal kezdődik, talán ez a lelke a dolognak, a szíve pedig mi vagyunk, akik dolgozunk a zenén.
KULTer.hu: A barátságotok lehet a fő mozgatórugó?
Ha nem csak a dalszerzés folyamatát, hanem a nagyobb képet nézzük, akkor természetesen ez a mozgatórugó. Középiskola óta jóban vagyunk, majdnem tíz éve, hihetetlen érzés, ha van egy olyan barátság az ember életében, akivel megélheti ezeket az élményeket és az őrültségeket. Mindenki tudja, hogy jó dolog megosztani a tapasztalásokat, hiszen ott van az oldalunkon egy barát, akivel végigcsinálhatunk mindent.
KULTer.hu: Elképesztő számú fellépés áll a hátatok mögött, az elmúlt pár évben rengeteg országban koncerteztetek. Maradt még valami a bakancslistátokon?
Ez attól függ, hogy előadóként vagy turistaként nézzük, hiszen zenészként utazni teljesen más tapasztalat. Ha fellépőként érkezel valahova, minden perced be van osztva, és az időd nagy részét a kocsiban és a backstage-ben töltöd. De van egy Fuji Rock Festival nevű esemény Japánban, amiről láttunk képeket – ez talán egy bakancslistás pont, pláne, hogy még sosem jártunk Ázsiában. Ezenkívül persze nagyon hálásak lennénk, ha újra játszhatnánk azokon a helyeken is, ahol már voltunk.
KULTer.hu: Van valami, amit minden országban megnéztek, kipróbáltok?
Igyekszünk megtapasztalni, amit csak tudunk, de ez persze nem mindig egyszerű. A soundcheck után általában bemegyünk a városba és körbenéznünk. Ha fesztiválon lépünk fel, akkor pedig be szoktuk járni a területet, meghallgatunk más fellépőket, és próbáljuk kicsit átélni a hangulatot, az érzést, hogy tudatában legyünk annak, mi történik körülöttünk.
KULTer.hu: A tavaszotok az európai The Blossom Tourról fog szólni. Mivel készültök az év második felére?
Turnézni fogunk nyár végéig, aztán egy kis szünetet tartunk a téli időszakban. Talán a jövő évig, körülbelül öt hónapig nem utazunk, illetve szeretnénk elkészíteni a következő albumot – persze ez még távoli terv. Rengeteg ötletünk van, már dolgozunk is új dalokon: az idei évre olyan felvételeket tervezünk, amelyek nem kötődnének a harmadik lemezhez, teljesen különállóak lennének. Sok dolog jár a fejünkben, és szeretnénk, ha pár megjelenne, nem akarunk várni a jövő évig velük.
A fotókat Horváth Rea készítette.
