Passió
A nap lassan fölfeszül,
levérzi
a fákat. Fekete táncosnők
narancs függöny előtt.
A sötét elpárolog. Éva markába
gyűjti a fényt, túlcsordul,
végigfolyik.
Karján erek
rajzolódnak.
Átjutnak a bőrön,
a sejtekhez. Ölelik
egymást, összefonódnak.
A nő esténként vénát
vág, a nap visszafolyik
az égre.
Leköpi. Csillagok
lesznek a nyálából.
Elalszik.
Kivár, míg lassan
fölfeszül.
Kik voltunk
Egymással beoltott ismeretlenek.
Még fiatalok, de már nehezen
hajlíthatók. Gondolatunk rendetlen
bontogatja ágait. Megfagyunk
még tél előtt, és elsőként fázunk
a hóban meztelen. Nyári
emlékeinket esszük.
Tavaszra sápadtan
és önidegenen próbáljuk kitalálni,
kik voltunk.
Borítófotó: Desktop Background
