Homlok
Például amikor három centiméter
magasságból egy asztallapra ejted
nagymamád gyűrűjét
és egészen más
hangot ad
mint vártad
abban van egy pillanatnyi dermedés
azt persze nem mondanám
hogy megrendül hited a hangokban
még ha ez lenne is a legpontosabb
inkább a felületek
érintkezéséről szerzett tapasztalataid
ráncolják össze homlokod
ez viszont megint ismerős
az összeráncolt homlok
gondolatára végül sikerül
mély levegőt venned
szinte el is múlhatna a dermedés
de meglátod ismét a nagymamád gyűrűjét
különben miért is nevezed így
sosem volt az övé
egyszerűen csak bevitt egy boltba
a szalagavató előtt
a hagyomány
kis unokám
nem kell hogy régre nyúljon vissza
mondhatta volna
vagy hogy a közétek omló
teljesen értelmetlen
egy embernyi szakadék
amelyet a generációk és az idő
véletlenszerű rezdülései
ontottak
jobb szó híján
oda ahová soha semmit nem kellett volna
hogy majd ezzel a gyűrűvel
közlekedhetsz a szakadék fölött
és ettől dühös is lehetnél
de eszedbe jut egy illat
az összeráncolt homlokhoz tartozik
és megriadsz mert
nem rakhatsz ekkora súlyt
a puha bőrre
szakáll ide vagy oda
mély levegő
megtapogatod a vállaid
megtapogatod a vállait
nincsen súly
nincsen súly
sehol sincsen súly
csak az a
kénytelen
lebegés
Borítófotó: Dots&lines
