A pécsi és kaposvári gyökerekkel büszkélkedő Kaktus együttes nemrégiben adta ki új albumát Yellow Stage címmel. Idén már a harmadik szülinapját ünnepli ez a felállás, amely úgy tűnik, megtalálta a hangját, és egyenes úton halad afelé, hogy az alternatív színtér egyik befolyásos alakjává váljon. A lemezről, a banda történetéről és jövőbeli terveikről beszélgettem a zenekar tagjaival.
KULTer.hu: Kezdjük a legelején: mi vezetett az együttes megalakulásához, és az instrumentális zenei irány kiválasztásához?
Nagyjából egy időben történt az, hogy Bence felvetette Olivérnek, jó lenne közös együttest alapítani, és Gergő is ekkor szólt, hogy szeretne valami izgit és egyedit alkotni a kaposvári Popeye zenekaruk mellé. Mindenki azt csinálta, amihez értett; sajnos énekelni egyikünk se nagyon tudott, és addigra már kicsit elegünk is lett a hagyományos értelemben vett pop-rock zenéből, így döntöttünk az instrumentális felállás mellett. Miután összedobtuk a She Be Like című dalunkat, beküldtük poénból a Kikeltetőbe, és nagyon pozitív visszajelzéseket kaptunk. Ezután felvettünk egy EP-t, amiről a She Be Like-ot beneveztük az Index A Szám versenyére is. Az első élő fellépésünk 2015 májusában valósult meg Kaposváron, és ettől számítjuk a szülinapunkat is.
KULTer.hu: Merítettetek inspirációt a jazz műfajából, ha már instrumentális zenéről beszélünk? Milyen zenekarok voltak rátok nagy hatással?
Például Deutsch Pisti elég nagy hatással volt ránk, ő egy borzasztó jó jazzdobos és dobtanár. Tőle elég sok jazzinspirációt kapott az ütős szekció, Zsuzsi és Gergő, de latinos-táncos vonal is ragadt ránk abból az időszakból. Az instrumentális zene hallgatása egyikünkre sem volt kifejezetten jellemző, bár Bencéhez azért közelebb áll a dolog, mert kísérleti zenét tanul, a banda többi részének nem volt komolyabb kapcsolata a stílussal. Viszont a Pink Floydot nem lehet kihagyni az inspirációk listájából, Zsuzsi nagy örömére.
KULTer.hu: Hol tudnátok elhelyezni magatokat az alternatív színtéren belül? Tisztán underground vizeken maradnátok, vagy szeretnétek betörni a mainstreambe?
Először szerintem azt kéne kitalálni, hogy mit értünk underground és mainstream alatt. A zenei hangzásunk váljon könnyebben fogyaszthatóvá, vagy maga az együttes, a Kaktus kerüljön be a fősodorba? Talán az első EP-nél volt kifejezetten az a cél, hogy valami számunkra újat, egyedit csináljunk, azóta viszont rutinszerűen, ami éppen kikívánkozik belőlünk, azt fűzzük albumokra. Az új lemezre lehet azt mondani, hogy kicsit mainstreamebb. Elhatároztuk, hogy mostantól nem akarunk nagyon fura, experimentális dolgokat csinálni, hanem csak valami olyat, ami szimplán jólesik, de ettől még az Kaktus-szerzemény marad, hiszen mi alkottuk meg.
KULTer.hu: Az új album sokkal élénkebb, mondhatni vidámabb lett, mint az előző lemezeitek. Mi okozta ezt a váltást? Milyen világokat terveztek felfedezni a jövőben?
Egyszer szívesen kipróbálnánk egy teljesen elektronikus lemezt, amin csak Transylvania-szerű számok vannak. Az elektronika csak kísérőelem a dalainkban, de szerintem nagyon jól illik a hangzásunkhoz. Nem nagyon szoktuk megfogalmazni előre, hogy milyen albumot csinálunk, ha ez elmegy a mainstream felé, akkor elmegy, de nem evezünk egyetlen konkrét irányba sem. Azért számít egyedinek a hangzásunk itt Pécsett, de még Pesten is, mert sokan úgy állnak neki zenekart csinálni, hogy egyből híresek és sztárok akarnak lenni, betörni Nyugat-Európába, lemezszerződést kötni. A mi stílusunkkal azért nehéz lenne ezt megjátszani.
KULTer.hu: Mennyiben improvizáltok, és mennyiben ragaszkodtok a stúdióverzióhoz az élő koncertjeiteken?
Nem igazán jellemző az improvizáció, sajnos nem vagyunk annyira jó zenészek… Viszont a régi számainkat teljesen átvariáljuk a koncertekre, egyedül a Yellow Stage dalai mennek stúdióverzióban, mert a régi, online összeegyeztetett, hálószobában, egy mikrofonnal felvett EP-kel szemben ezeket már konkrét zenekarként írtuk. Az élő, próbateremben összerakott hangzás azért erősen érezhető az új albumon, és a régi számainkat is szeretnénk felpofozni profibb körülmények között. Szerencsére már egyre kevesebb csörgő-zörgő mindent teszünk a dalokba, és ez sokat dob az összhatáson. De azért a Dr. Witzbe jutott egy-két kongás, amit csatornafedelekkel kreáltunk.
KULTer.hu: Milyen volt a hangulat a lemezbemutató-koncertjeiteken?
Nagyon sokan eljöttek, és talán most történt meg először és igazán az, hogy ránéztünk a közönségre, és azt éreztük, hogy nekik is és nekünk is éppen ez a legjobb dolog, ami történhet. Nagyon hangosak voltak, nagyon élték a koncertet, pláne Budapesten, ahol hatvan emberre számítottunk a Kuplungban, aztán megjelentek több mint kétszázan. Ebben azért közrejátszottak az előzenekarok is, az Analóg Balaton és a Berriloom and the Doom, akik hatalmas bulit csináltak. Nagyon jó volt a hangulat mindkét koncerten, a pécsi Nappaliban nem lehetett megmozdulni a közönségtől.
KULTer.hu: Hol hallhatunk titeket a tavaszi-nyári koncertszezonban?
Április 26-án lesz a szülinapi koncertünk Budapesten, a Toldiban, a Rippl-Rónai Fesztiválon is fellépünk Kaposváron, fesztiválügyileg a Fishing On Orfűn és a Bánkitó Fesztiválon hallhattok majd minket.
A fotókat Bányai Gábor készítette.