A Debreceni Divatfesztiválon május 7. és 10. között olyan színes programok valósultak meg, mint a Stílusworkshop, a Dizájnvásár, a Divatfilmek Éjszakája, továbbá egy – a fenntartható divatról szóló – színházi előadás is látható volt, a téma iránt tudományos szempontból érdeklődők pedig Divat és társadalom(tudomány) címmel hallgathattak meg egy kerekasztal-beszélgetést.
A meghívott előadók dr. Orbán Jolán egyetemi professzor (PTE), dr. Séllei Nóra egyetemi professzor (DE), valamint dr. Keszeg Anna egyetemi adjunktus (DE) voltak, a beszélgetést Lengyel Emese másodéves kommunikáció szakos hallgató moderálta a Debreceni Egyetem központi épületének Auditorium Maximum nevű termében. A meghívott előadók eltérően viszonyulnak a divat és az öltözködés kérdéseihez. Orbán Jolán a divat filozófiai beszédmódjaira érzékeny, Séllei Nóra a divatot genderkérdésként értelmezi, Keszeg Anna pedig magát divatkutatónak vallja. A kerekasztal-beszélgetés így azt a kérdést is érintette, hogy a meghívottak hogyan jutottak el a tudományos pályájuk során a divathoz mint kutatási témához.
Orbán Jolán úgy emlékszik vissza, hogy először a dekonstruktív divattal kezdett el foglalkozni, ami a Derrida-kutatásaihoz is kapcsolható volt, és közben úgy tűnt számára, hogy a hallgatóit is nagyon érdekli. Séllei Nórát inkább a női test és az öltözködés összefüggései érdekelték, a divat területét inkább a genderkérdésekre koncentráló egyetemi óráin érinti, tehát az oktatásban használja, nem a saját kutatásaiban. Keszeg Anna a divattal már számtalan módon foglalkozott, de leginkább a tervezés folyamatára irányuló kérdések érdeklik. Legutóbb az Instagram divatdiskurzusait vizsgálta, erről külföldi és magyar konferenciákon is beszámolt, a témáról szóló tanulmánya pedig megjelenés előtt áll. Mindhárman egyetértettek abban, hogy ma Magyarországon nehéz a divattal kapcsolatos kutatási érdekeltségeket érvényesíteni, és tovább bonyolítja ezt az is, hogy nemzetközi szinten is kevés Fashion Studies-központ van.
A beszélgetésen azt a bonyolult kérdéskört is megpróbálták körüljárni, hogy művészetnek tekinthető-e a divat, hiszen mindhárman a humántudományok felől közelítik meg azt. Orbán Jolán Roland Barthes és Barbara Vinken tanulmányait segítségül hívva egyértelműen a divat mint lehetséges művészeti forma mellett érvelt. Példaként a szürrealista és avantgárd művészetet említette, amely szorosan összekapcsolódott a divattal. Véleménye szerint a divatnak mindig igénye volt rá, hogy művészet legyen, a divatbemutatókat is performanszoknak lehet tekinteni. Keszeg Anna kapcsolódott ehhez a gondolathoz, ám a kulturális beágyazottság okozta eltérésekre szintén felhívta a figyelmet. Példaként a brit és francia nyelvű Vogue magazin közti különbségeket emelte ki. Úgy látja, hogy a francia nyelvterületeken kiadott Vogue-ban megjelenő szövegek egyúttal a kortárs művészet kritikáját is adják, míg a brit változat inkább az emberek vásárlási szokásaira reflektál és kérdez rá. Szerinte a magyar fogyasztók is általában a divatról mint valami nem művészetről gondolkodnak.
Keszeg Anna ugyanakkor a művészet definíciójának sokrétűségére is felhívta a figyelmet. Meglátása szerint a divat értelmezhető művészetként, hiszen az embert a saját életének a végességével is szembesíti. A divatbemutató egyszeri és megismételhetetlen. Amikor a kifutóról az utolsó modell is levonul, akkor véget ér a hosszú hónapokon át tartó munka és valami lezárul. Egy 1999-es Alexander McQueen-divatbemutatót idézett fel, ahol a modellen lévő fehér ruhát különféle színű festékpatronokkal fújták le a robotok. Az így létrejött műalkotás egyszeri volt és megismételhetetlen. A performansz kifejezetten a közönségnek szólt, később már nem lehetett ugyanazt a darabot létrehozni. Séllei Nóra is amellett érvelt, hogy a divat tekinthető egyfajta, legrosszabb esetben alkalmazott művészetnek.
A beszélgetés során a moderátor arra is rákérdezett, hogy beszélhetünk-e ma úgy a divatról, mint kizárólagosan a nőket érintő témakörről, amely a férfiakat egyáltalán nem érdekli. Amellett, hogy mindhárom kutató egyetértett abban, hogy a divat nem csak a nők dolga, mindannyian próbálták történelmi példákkal alátámasztani azt, miképp alakult úgy, hogy ez a kérdés ma egyáltalán felvetődhet. Séllei Nóra a 19. századi polgárosodásig vezeti vissza a problémát, amely szerinte gender markerekkel látta el a divat fogalmát. A korszakban a nők teste a ruhával kiegészülve árulkodott a családjuk társadalmi pozíciójáról is. Orbán Jolán szintén a 19. századig megy vissza, és úgy véli, hogy a divat ekkor már nemcsak az arisztokrácia kiváltsága volt, hanem egy szélesebb közönséget is megcélzott. Később a mozifilmek elterjedésével új sztárok születtek, akik a filmvásznon megtestesítették az akkori divatot és egy szélesebb réteg számára létrehozták a vágyakozást. Orbán Jolán arra is felhívta a hallgatóság figyelmét, hogy ma is a divatdiktátorok írják elő a különböző trendeket, és miközben erősödik a mértéktelen fogyasztás, nagyon fontos a megfelelő kritikai attitűd is, amelynek kialakítása éppen a divatkutatók feladata. Keszeg Anna arra hozott példákat, hogy a divat ma már törekszik a gendersemlegességre.
Az est során az is kiderült, hogy a beszélgetés résztvevőinek mi az öltözködés témáját érintő vagy a divathoz köthető meghatározó irodalmi élménye és kedvence. Orbán Jolán számára az egyik legmeghatározóbb olvasmány Virginia Woolf Orlando című regénye volt, amelynek főhőse egyik nap nővé változik, és szembesül a női lét korlátaival és lehetőségeivel. Keszeg Anna személyes kedvenceként Georges Perec A dolgok című regényét emelte ki, amely egy fiatal francia házaspár példáján keresztül mutatja meg az olvasónak, hogyan teszi tönkre a kapitalizmus és vele együtt a divat az emberek életét. Séllei Nóra két személyes kedvencet is megemlített. Az első Sylvia Plath Az üvegbúra című önéletrajzi ihletésű regénye, amelyben a főhős egy amerikai ösztöndíjat szerez, és gyakornok lesz egy híres New York-i divatlapnál, ennek ellenére összeomlik az élete. A másik pedig Émile Zolától a Hölgyek öröme, amely egy párizsi áruház létrejöttén keresztül mutatja be az akkori francia társadalmat.
Az I. Debreceni Divatfesztivál színes programjain nemcsak női érdeklődők jelentek meg, ami mindenképpen sikernek tekinthető, ráadásul a Divat és társadalom(tudomány) kerekasztal közönségét nézve: majdnem annyi férfi ült a sorokban, mint nő.
Divat és társadalom(tudomány) kerekasztal-beszélgetés, Debrecen, Debreceni Egyetem, Főépület, 2018. május 9.
A fotókat Gyenge Imre készítette.
