Bakelit
A Görög kizárólag szálas teát iszik, a teafüvet a Dubai shopban veszi, a Rákóczi úton. A shishához való dolgokat is ott vásárolja. A Shisha a vízipipa. Ezt nem tudtam, míg a Göröggel nem ismerkedtem meg, nem vagyok otthon ezekben. Azt sem tudtam, hogy a Rákóczi úton van Dubai shop. Jóban van az arabokkal, az arabok a testvéreim, mondja, a dédnagyanyám berber volt. Évente kétszer utazik Egyiptomba, búvárkodni megy az arab testvéreihez, innen a shishában való jártassága. Szálas tea, elmagyarázza, hogyan csináljam, hány percig áztassam, milyen keverékek a jók, mit vásároljak, milyen szűrő kell hozzá. A kávét nem arabosan issza, a kapszulásat szereti. Különféle színű kávékapszulák, tejes, sima, aromásak, erős, gyenge, közepes. Tíz kapszula háromezer forint, csak az Andrássy úton lehet beszerezni. A Görög nagyon hangosan élvez, kérdezem tőle, nem zavarja-e a szomszédokat, illetve nem zavarja-e őt, hogy hallja az egész ház. A Délibe tartó vonaton is hallják, ha nyitva az ablak. Pályaudvar mellett lakik, mégis csöndes a környék. A hangos élvezés után leginkább olvasni szeret nekem, vagy megkérdezi, mit hallgatnék szívesen. Mindig megmutatja a legújabb bakelitlemezeit. Két éve kezdte gyűjteni, meséli, hol vannak lemezboltok Pesten. Interneten is be lehet szerezni, eredeti japán bakelitek, nem mindegy, hogy utánnyomás, hol nyomták az elsőt meg ilyenek. Órákig tud beszélni a vinylekről. Nem bakelit, hanem vinyl, tévesen terjedt el, hogy bakelitlemez, bakelitből sose gyártottak hanglemezt. A németek az igazán profik, mint az autókban, mondja. Nekem a borítók tetszenek legjobban, szívesen kitenném a falra.
Vízipipa- és teaszag. Az egész lakás egy szoba, tavaly nyáron újíttatta fel, a hajópadló gyönyörű, nyolcezer-kilencszáz volt négyzetmétere, mondja, szibériai vörösfenyőből készült. Kérdezem, hogy lakkozva van-e, vagy alapból ilyen fényes. Engem átvertek a parkettások, mondom, ezért recseg az a szar, de lehet, jövőre lecserélem. Tud ajánlani kiváló parkettást, ha gondolom. Szerinte szibériait válasszak én is, ez a legjobb.
Amikor elromlik a kocsim, a Görög intéz nekem ideiglenesen egy autót, nem probléma. Nem akarom elfogadni. A viszonyunk nem olyan. Egyik este mégis átjön hozzám a kocsival. Ne haragudjak, csak ilyet tudott, addig használom, amíg akarom. Nálam alszik. Attól félek, a szomszédok meghallják, hogy élvez, errefelé ez nem szokás. Hétfőn az új autóval megyek dolgozni, nagyon izgulok, csak össze ne törjem, egyáltalán nem értem, hogy kerülök ebbe a kocsiba.
Ellátogatok a Dubai shopba a Rákóczin, veszek szálas teát, körbenézek, mindenféle fűszerek, keleti édességek. Szívesen elmennék a Göröggel Egyiptomba, erre gondolok, aztán gyorsan el is felejtem. Üzenetet kapok tőle, hogy van egy rossz híre. Szüneteltetni kell a kapcsolatunkat, mert valaki bejött a képbe. Mi lesz az autóval, erre gondolok elsőként, meg persze arra, hogy ki jöhetett a képbe, aki nálam jobb. Ezt nem kérdezem meg, csak az autót. Használjam csak nyugodtan a kocsit, amíg akarom. Nem akarom. Találkozunk pár nap múlva, hogy visszaadjam neki a kulcsokat. Fehér nadrágban van, és papírpoharas kávét iszik. Telefonál, odasúgja nekem, hogy két perc, ne haragudjak, de ez most fontos. Kivárom, míg leteszi, közben arra gondolok, szívesen ráönteném a kávét a fehér nadrágjára. Augusztus van, indokolt a fehér nadrág. Két hét múlva utazik Egyiptomba, a születésnapját mindig ott ünnepli. Ne haragudjak, mondja, miután leteszi a telefont, de úgy érzi, meg kell próbálnia komolyan venni azzal a másikkal. Így mondja, hogy a másikkal. Mondom, hogy megértem, és így is állapodtunk meg. Sőt, semmi baj, nekem is jobb így. Mosolyogva visszaadom a kulcsokat. Tömegközlekedéssel indulok haza, fogalmam sincs, hogy merre vagyok. Eltévedek. Úgy búcsúzott el, hogy sajnálja, én pedig mosolyogtam. Miért nem tudok komoly arcot vágni, amikor igazán fontos lenne. De persze ez egyáltalán nem volt fontos, hisz ebben állapodtunk meg, hogy ez így fog véget érni. A születésnapjára vett bakeliteket kiteszem a falra. Én is gyűjtöm a vinyleket.
Borítófotó: Shisha
