Mi
A légzésünk seregnyi menetelő hangyát sodor le a lapról. Ezt mi ketten követtük el, bár neki nem tetszik, ahogy a mi szót használom. Valóban, e durva zárvány egy verssor, amin nem léphetek túl. Fekete csúcspontok, felfelé irányuló horizont, a partíció jelöli a középpontot. Most úgy szólítalak meg, hogy te, és jobbra helyezkedem a vonalat kényelmesen követve, lépéseimet lábujjtól sarokig igazítom, a távolságot számolva térek vissza önmagamhoz. Te és én nem vagyunk mi, helyes. És miattad felejtettem el, hogy egy sima lélegzet miért szórt szét ennyi egy sorban haladó hangyát.
•
Érdekes, amikor ezen az oldalon fekszem, minden jól működik,
a hátamon viszont szomorkodom, és a bal oldalamra fordulok,
visszatekerem magam egy gyermeki világba,
visszatérek a költészet előtti oldal első pozíciójába,
mielőtt egy materialista akármi működtetné
ezt a jobboldali békét, majd minden éjszaka
dolgozom, üdvözlöm a nyitott szemű, érzékeny
kiejtéseket, mint például köszönöm, megköszönöm
az üres szobának csendes testem, keményen dolgozom,
hogy egy centit se csússzak a sötét munkában,
hogy ne szakítsam félbe saját beszélgetésem,
mozgatom a szám, mintha csendben olvasnék,
mint egy kezdő, vagy mintha egy udvarlós barátságot
fognék óvatosan a mellkasomhoz, apró
ajándékok, szoros, 3 betűs szavak, 3 szavas kifejezésekben
üdvözlöm az újat.
Fordító: Gyukics Gábor
Borítófotó: Star Tribune
