Gondoltam rá, megkérek mindenkit, akit csak lehet, jöjjön és zsúfolódjunk. Kerüljünk egymáshoz minél közelebb! Érjenek össze felkarjaink, néha érezzük azt, amint a mögöttünk kissé jobbra állónak a meleg lehelete a fülcimpánkat eléri. Minimális távolságot tartva, a privát szféránkat romboljuk le… és kissé rezzenjünk össze, amint a hónaljunk alatt átizzadt ing/póló egy nem figyelt természetes mozdulat következtében a felhevült testünkhöz ér.
De az intimitás nem ezt jelenti, horkannak fel azonnal. A bensőséges, bizalmas, meghitt, legszűkebb… nem azt jelenti, amit én írok. Az intimitás valami finom, valami olyan, amiben nincs és nem lehet más, csak gyengédség. Meglehet, önöknek van igazuk, meglehet, önök sem pont így gondolják, ahogy én leírom, és én se kizárólagosan hiszek még magamnak sem. Nem tudom, nem nekem kell balanszot állítanom, csak gondoltam, Komlódi Judit kiállítása kapcsán egy kis diskurzus megindítására invitálok mindenkit. Az alkotó és munkájának életre keltése, és egyáltalán, a lehetősége annak, hogy megszülessenek a különféle olvasatok, teljes kitárulkozást igényel. Alkotó és befogadó részről egyaránt. Az intimitás – legyen bármilyen árnyalt – itt már sutba dobható. Mindjárt lökdösve nézegetik a képeket és sutyorognak, mit és miért csinált Komlódi. Elismernek és kritizálnak. Kialakítva a természetes megnyitói, befogadói hangulatot, kritikai közeget. Hogyan fér meg az intimitás és az alkotói munka, ha az a bemutatással ér véget, hisz másképp nem megy? Fontos kérdés lehet ez, és igen hosszasan beszélhetnék/beszélgethetnénk róla.
Galaxisok léteznek, vagyis mi meghatározunk kritériumokat, melyekben az általunk felfoghatatlan állapotok és lehetőségek – azt mondjuk – meghatározott rendben helyezkednek el. Egyik megközelítésben kortól, nemtől, tudástól, habitustól, érzelmektől függően ezek egész aprók és privátok. A képletesen megfogalmazott galaxisaink magánhelyek/birodalmak, vagy egyszerűen csak állapotok, artikulált kritériumoknak felelnek meg, és „mondjuk” meghatározott rendet tartanak. Ezzel ellentétben lehetnek hatalmasak és mindenki számára tudományosan megismerhetők. Csillagászati kérdésként: bolygók, csillagközi köd és por, feketeség és űr. A gravitáció hiánya, a rettentő hideg, az izmok sorvadása és annak a lehetősége, hogy egy rossz mozdulat következtében a szemünk előtt lebeghet egy fél deci a vizeletünkből. Nem szeretnék gusztustalannak tűnni, csupán megemlítem, hogy Mary Roach Packing for Mars című könyve az űrutazásról egy olyan aspektusból beszél, mely a végtelen feltárulkozásának delejes és fantasztikus világát egy kicsit más szemszögből írja le.
Milyen érzés, amikor egy űrséta alatt a sisakba hány az asztronauta? Néhány év múlva potom pár milliárdért turistaként lehet eltölteni egy bő hetet az űrben. Kb. 8-10 ember tud majd egyszerre utazni. Körbe-körbe napokon át, összezárva ugyanazokkal az emberekkel, egy kapszulában szemlélni pici világító pontokat, tornázni, hogy össze ne essünk földet éréskor, enni a pépet, és ügyelni, hogy az „intimitásunkkal” ne zavarjunk másokat. (Itt nagyon nehéz bármit is a szomszédra vagy valami/valaki másra fogni.) Intim galaxisaink mennyivel elviselhetőbbek! Hisz vannak olyan elemek, melyek egyszerűen nem kerülnek a fókuszunkba, így azokat nem említjük. Mint az a néhai gyerek, aki csak annyit mondott játék után: csak kint voltunk, bogarakat fogtunk. Az alkotó által – és itt ne csak művészemberre gondoljunk – a maga teremtette világ/galaxis a saját szabályai révén igazán intim. Nem a mű vagy a művek azok, amiket félteni kell vagy sérülékenyek, hanem az alkotói világ. Ez egy olyan utazás, melyre mindenki eljuthat, de teljes értékű utasa sosem lehet.
Eddig konkrétan nem volt szó a kiállított munkákról vagy Komlódi Judit munkásságáról. A műveken nem fogok végigmenni egyesével. Nem fogok kiemelni néhányat, és bemutatni vele Komlódi intim galaxisát. Mindannyian látjuk a kiállító vizuális nyelvének elemeit, színvilágát, formáit, és a címek segítenek nekünk az elvonatkoztatás kiteljesítésében. A kiállítás kurátora, Váczi Lilla így ír Komlódi festészetéről, az Intim Galaxis című kiállítás okán: „Az Intim Galaxis a látható valóságon túli színtér, melyben szimbólumok és rejtélyes asszociációs terek jelennek meg. Ez nem csupán fizikális űr, hanem egy személyes mitológia kivetülése is. […] A munkákon visszatérő elemek a kapszulababa formák, amelyek mintegy független entitásként, saját történettel rendelkeznek. Egyfelől visszautalnak a múltra – a természeti népek kultúrájára – az ősanya-termékenységi szobrokra, azonban információhordozókként a jövő felé is üzennek.”
Azt gondolom, Komlódi Intim Galaxis fogalma nem feltétlen azt jelöli, amire elsőként gondolunk/gondolhatunk. Az ő intimitása az alkotói folyamatok sajátosságára való rákérdezés. Az az egyetemes és a művészet kapcsán állandó jelleggel feltett kérdés: mi az az alkotás és mitől/kitől válik valami azzá? Az ő intimitása nem a magánéletének, a gondolatainak feltárása, hanem hogy a műtermébe akar engedni. Leírta nekem: „Még lesz két objekt, azok egy teremben is lesznek, plexi, illetve műgyanta anyagában, amit a héten csinálok, amint kész, lefotózom.” Meg képek, meg festék, meg ez, illetve még ez és az is. Így lehetne folytatni. Hisz mi magunk is így mondjuk, mikor bemutatjuk (intim) világunk. Nem elvonulva, magányosan vagy párban, félve, hanem kitárulkozva, felfedve, megmutatva… na, most már tényleg teljes a kavar… beiktatok egy új fogalmat: alkotói intim.
Galaxisának bemutatására eszköz az űrséta. Az asztronauták, a katapultálók mind arc nélküli teremtmények. A sisakban lévő arcot nem látjuk. A tekintetet hiába keressük, magunkat kell odatranszformáljuk. Komlódi galaxisának nem lehetünk részesei oly módon, hogy ő is jelen van és bentről invitál. Az intimitás lehetőségét kínálja nekünk, és ha élünk ezzel, egy galaxis minden szabályrendszerét és elemét megkapva szkafandert ölthetünk. Eljuthatunk abba az állapotba, ami lehet, hogy hideg, lehet, nincs levegő, lehet, teljesen új szabályok érvényesek, mint a külső helyszínen. Csodás, de egyben hátborzongató. Nem is olyan édes dolog ez e földönkívüli lét… Ő nem lesz jelen, és ez így van rendjén. Több sík és több dimenzió, amit láthatunk. Ha megfelelő szögből nézzük, még az árnyéka is újabb képet ad. Mintha antik filozófiai síkokig juttatnának bennünket. Az intimitás a festő alkotói tere, és nem az élete, az érzelmei, a titkai. A galaxisát pedig ne keressük a képekbe festve mindaddig, míg nem öltöttünk űrruhát.
Komlódi Judit Intim Galaxis című kiállítása a debreceni b24 Galériában látható 2018. május 4. és június 9. között. (Az írás a megnyitószöveg szerkesztett változata.)
A fotókat Czeglédi Zsolt készítette.
