Poénbomba a szuperhátsóba

A Bosszúállók: Végtelen háborúban Thanos elkalapálta azokat a szuperhősöket, akiknek a poénjait már unásig ismerjük, akikkel egykoron együtt nevettünk, de mára már megfáradtak, és az önfeledt móka modoros kacagássá változott (bár Thornak kifejezetten jót tett, hogy Taika Waititi kihúzta a karót a fenekéből a Thor: Ragnarökben).

Nem csoda, hiszen 10-15 éve ugyanazt a történetsémát kapjuk minden szuperhősfilmben: pár maszkos hős összefog, eleinte nem csípik egymást, szurkálódnak, de végül szembenéznek a „minden eddiginél erősebb” főellenféllel. Nos, aki hozzám hasonlóan nagyon unja ezt, annak ellenére, hogy a Marvel Studios próbál kicsit beújítani (Amerika Kapitány: Polgárháború, Pókember: Hazatérés, Fekete Párduc), az bizonyára szerette a Végtelen háborút, és örömmel fogadja az öntörvényű Deadpoolt, aki már 2016-ban is középső ujjat mutatott Vasemberéknek és az X-Men csapatnak. Az antihős most ugyanezt teszi a második részben, jóllehet ezúttal kicsit visszafogottabb, hogy bebocsátást nyerjen a szuperhőssztárok csapatába, a Marvel-moziverzumba.

A Deadpool első része eredettörténet volt, melyben megismerhettük Wade Wilsont, a zsoldost, akinél egy nap a rák kifejezetten agresszív válfaját diagnosztizálták, és egy életmentő kísérleti programnak köszönhetően változott kvázi megölhetetlen, de torz testű és arcú bosszúszomjas és őrült antihőssé. A második epizód ott veszi fel a fonalat, ahol az első elhagyta: Wade boldogan élne barátnőjével, ám a gengsztereket gyilkoló fejvadászt egy nap megtalálják otthonában a rossz fiúk, és egy eltévedt golyó végez Vanessával. Az apai ösztönöktől szétfeszülő Deadpool mély depresszióba zuhan, még fel is robbantja magát. Életének a tinédzserkorú mutánsfiú, Russel ad új értelmet, aki egy hozzá hasonló gyerekeket tömörítő nevelőintézet szadista igazgatójával akar végezni az ellene elkövetett szörnyűségek miatt. Csakhogy, mint azt a jövőből érkező, a fiú ellen bosszút forraló, félig kiborg Kábel elmondja, ha ezt megteszi Russel, az örökre megpecsételi nemcsak a kamasz, hanem Kábel szeretteinek sorsát is. Így a fiút megkedvelő Deadpool versenyt fut az orvgyilkossal, hogy jobb belátásra bírja a mutáns gyereket.

Mint érzékelhető, ezen a történeten valószínűleg nem agyaltak túl sokat a film készítői, habár van benne egy-két érdekes fordulat a Kábelt és az X-Force nevű csapatot (ez Deadpool saját „politikailag korrekt” alakulata) a képregényekből nem ismerő nézők számára. Azonban az tény, hogy az alkotók nemcsak az ironikus kommentárok ürügyeként idézik meg az olyan filmeket, mint a Terminátor, a Looper, az X-Men-sorozat vagy éppen a Vademberek hajszája (a Russelt alakító Julian Dennison nagyjából ugyanazt a karaktert hozza, mint Taika Waititi szatírájában), hanem bizony arcátlanul lemásolják az említett alkotások csavarjait.

A Deadpool 2-ben így megint a poénokon és a paródián van a hangsúly – túlságosan is. Ennek pozitív hozománya, hogy a negédes, giccses jeleneteket az irónia szűrőjén keresztül könnyebb megemészteni. Ugyanakkor van a Deadpool 2-ben drámai potenciál. A sztoriból a lázadó mutánsfiú lenne érdekesebb karakter, habár az ő problémáját is láttuk már egy korábbi antihős történetében kibontakozni, mivel Russel az X-Menből ismert Magneto kiskorú megfelelője. Emellett Wade és Kábel kapcsolata is izgalmas lenne, hiszen a két ellenfélnek végső soron ugyanaz a motivációja. El lehetett volna időzni kicsit az X-Force összerakásánál is, a cselekménynek ezt a részét bár frappánsan, de túl gyorsan lerendezik az alkotók.

Illetve az első részben sokkal jobban sikerült összefésülni a poénáradatot és azt a kínzó kérdést, hogy ki is valójában a szuperhős, és mitől lesz valaki azzá. Deadpool azért áll szemben a hagyományos hősformációkkal, mert nem érdeklik a képregényekben lefektetett szabályok, ő minden dühét és őrületét beleadja akcióiba, agyakat loccsant szét, amit a rendpárti Kolosszus és az X-Men nem néznek jó szemmel. Melyik a hatékonyabb megoldás: a szabályok szerint játszva felelősségre vonni a Rosszat, vagy a „szemet szemért”-elv alapján azzal büntetni a deviánsokat, amivel másoknak ők okoztak fájdalmat? Lehet-e a személyes bosszú egy szuperhős elsődleges motivációja? Ezek azok a kérdések, melyeket a film elbagatellizál.

A Deadpool 2-ben túlsúlyba kerülnek a címszereplő ökörködései, ami miatt a film szétesik komikus epizódokra, melyeket lazán köt össze a klisés fő történetszál. Olyan az egész, mint egy standup comedy est, melyet kivételesen nem több előadó tölt meg saját abszurd anekdotáival, hanem Wade Wilson antihőse szórakoztatja a közönséget. Jóllehet, aki látta az első részt, az nyilván nem a sztori miatt ül be rá (sőt, kérdéses, hogy bármelyik Bosszúállók-epizódra a történet miatt mennek-e a nézők), hanem mert szeretne még 2 órát kapni szexista, rasszista poénokból, némi vérrel és leszakadó végtagokkal. Kétségtelen, hogy a Marvel hőseit általában nem látjuk vérezni vagy fejeket szétcsapni (pedig Thor kalapácsa párszor már fejbe kólintott gonoszokat), ezért például mikor Deadpool cafatokra robbantja magát a film elején, az nyilván „üdítően” hat a szuperhősmatinék sivatagában.

Ugyanakkor az első részhez képest a Deadpool 2 visszavett kicsit az erőszakból. Egyfelől igazán véres jelenetek nem szerepelnek a filmben, és ha Deadpoolt ketté is tépik egyszer-kétszer, annak nincs olyan súlya, mint a tavaly bemutatott Loganben, melyben a fájdalmas volt látni, ahogy az adamantiumtól lassan elrohadó, több sebből vérző Rozsomák egyre kevésbé tudott talpra állni a lövések és vágások után. Másfelől a Deadpool 2 poénjai csak a felszínen otrombák: a főhős és társai káromkodnak, testnedvekkel és homoszexuális disznóviccekkel piszkálják egymást, azonban minden ilyen inkorrekt komikus jelenetre jut két politikailag korrekt helyreigazító félmondat vagy beállítás. Például a filmbeli mogorva X-Men-lány leszbikus, Russelnek látens homoszexuális elszólásai vannak, Deadpool Kolosszus fémfenekét fogdossa, és az eredetileg fehér bőrű Dominót a német származású afroamerikai Zazie Beetz alakítja. Ráadásul Domino esetében az alkotók kínosan ügyeltek arra, hogy semmilyen szexista poén ne csattanjon el, illetve az igen szép színésznőt is igyekeztek aszexuális pózokban bemutatni. Jóllehet, a Deadpool 2 promóképein a karaktert még a szokásos szexuális ragadozó femme fatale-ként ábrázolták, kihangsúlyozva a színésznő idomait.

A Deadpool 2 legjobban sikerült poénjai egyébként az önreflexív utalások, kikacsintások. A főcím és a stáblista az első részhez hasonlóan frappáns ebből a szempontból, és nagyon vicces jelenetek kötődnek a Marvel, illetve a Disney jogi hercehurcáihoz is. Mint ismeretes, a Marvel a kilencvenes években a csőd szélén állt, ezért elkezdte eladni különböző stúdióknak (New Line Cinema, Universal, Paramount, Fox) a képregények megfilmesítési jogait, melyeket most a Disney igyekszik visszaszerezni. Ezért sikerült félre a 2009-es X-Men kezdetek: Farkasban az akkor még arctalan és szótlan Deadpool debütálása, és az első igazi Deadpool-filmben emiatt szerepelhetett az X-Men csapatból csak Kolosszus és az említett leszbikus lány, Negaszónikus Tini Torpedó. A Deadpool 2-ben viszont egy villanásra feltűnnek a többiek is, de azon nyomban rácsapják az antihősre az ajtót. És hasonlóan jól sikerült a stáblista közbeni két jelenet is, melyek Deadpool és Ryan Reynolds korábbi filmjeihez kötődnek. Szerencsére az ilyen epizódokból is van még bőven a Deadpool 2-ben (a Thanost és Kábelt eljátszó Josh Brolin megkapja a magáét), így nem lesz idő előtt csömörünk az altesti humortól és az alpári beszédtől.

Deadpool tehát lassan közelít a Marvel-moziverzum fősodrához, de még így sem válik teljes mértékben konformista hőssé. Persze a 2016-os eredettörténetben sokkal súlyosabb volt a személyes bosszú miatt az a konfliktus, hogy Wade nem hajlandó betagozódni a „hivatásos hősök” közé, mivel az X-Men csapat szabályait betartva nem elégíthetné ki bosszúvágyát. Ezzel szemben a Deadpool 2-ben a címszereplő mintegy Russel pótapjaként megakadályozza annak jogos revansát az igazgató ellen. Ráadásul, mint Kábel beszámolójából kiderül, a fiúnak nem tett jót, hogy végzett kínzójával, bosszúszomja csak fokozódott. Vagyis a Marvel ellentmondásos módon egy R-besorolású moziban tudtunkra adta, hogy „erőszak, őrület, bosszú csak szupergonosznak való”. Talán ezért nem is készül hagyományos folytatás a Deadpool 2-höz, hanem majd az X-Force kap önálló filmet, és abban tűnik fel újra a megszelídített antihős. Hiszen, ha Deadpool be akar vágódni a Marvel-szuperhősöknél, önmagában már nem lehet vonzó azok számára, akik féktelensége miatt kedvelték meg őt.

Deadpool 2, 2018. Rendezte: David Leitch. Írta: Rhett Reese, Paul Wernick. Szereplők: Ryan Reynolds, Julian Dennison, Morena Baccarin, Josh Brolin, Zazie Beetz, Karan Soni, T. J. Miller. Forgalmazza: Fórum Hungary.