Dosztojevszkij Miskin hercegének története legutóbb 1995-ben volt műsoron Debrecenben, a legendás előadást Lengyel György rendezte, a főbb szerepeket Bertók Lajos, Varga Mária, Szalma Tamás és Majzik Edit játszották. A 2017/2018-as évadban a Csokonai Színházban újra láthattuk a regényadaptációt, ezúttal Sardar Tagirovsky izgalmas szcenírozásában, Idióta címmel.
Elérhető-e a tökéletes hit földi körülmények között? Lehet-e szeretni mindenkit? Meg lehet-e menteni azt az embert, aki ezt nem akarja? – többek között ezekre a súlyos kérdésekre keresi a választ Dosztojevszkij Идиот (A félkegyelmű) címmel 1868-ban Genfben befejezett terjedelmes, mintegy 700 oldalas regénye.
„Egy tökéletesen szép embert szeretnék ábrázolni” – írta Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij A félkegyelmű epileptikus főhőséről, aki négyéves svájci gyógykezelés után tér vissza hazájába. Az oroszok kis hercege Saint-Exupéry hőséhez hasonlóan krisztusi tisztasággal és naivitással keresi a jót egy olyan romlott világban, ahol pénzért minden eladó és megvehető. A pétervári züllött közegben amolyan világidegen, ergo idióta, s nem feltétlen a szó patológiai értelemben, nála ez sokkal inkább a bűnökkel, hazugságokkal teli világtól való elkülönülést jelenti.
Felejthetetlen előadást láthatott a debreceni nagyérdemű 1995. szeptember 29-én Lengyel György rendezésében, aki Szakonyi Károly – Makai Imre regényfordítása alapján írt – adaptációját „színpadi látomás” műfaji megjelöléssel látta el. Gördülékeny, szívig ható, ráadásul mellbevágóan hiteles dialógusai, Nasztaszjának írt melankolikus dala kitörölhetetlen nyomot hagyott bennünk. Bő két évtized távolságából is könnyedén fel tudom idézni például azt a jelenetet, amikor Varga Mária a születésnapos Nasztjaként az asztal tetején, könnyes szemmel, vibrálóan rekedt hangon ezt énekli: „Hogyha sírok, hullik könnyem, ne bánjátok, / Eltékozolt életemet, ha látjátok. / Be ne jöjjön senki hozzám, aki jönne, elzavarnám, mindörökre!” A mai ifjú művészeknek bizonyára nagy megtiszteltetés, hatalmas kihívás, ugyanakkor óriási lelki megterhelés lehet Miskin bőrébe bújni olyan kaliberű – tragikusan fiatalon elhunyt – „varázsló-színészek”, mint Bertók Lajos (1966-2006) vagy Ternyák Zoltán (1964-2003) után. Mindkettejük átlagon felüli tehetséggel volt megáldva, és nehezen viselték a kőszínházi struktúra kötöttségeit. Ők nem játszották, hanem élték a szerepüket – igen magasra helyezték azt a bizonyos lécet…
Sardar Tagirovsky, a Kazanyban született színész-rendező úgy véli, hogy „Miskin egy kényelmetlen pontja a társadalomnak (…). Egy olyan alak, akitől mindannyian megijednénk (…), aki miatt féltenénk a polgári jólétünket.” Egy szürke öltönyös szereplő köszönti a nagyérdeműt, Gavrilaként (Janka Barnabás) mutatkozik be, hosszasan mesél Nasztaszja Filippovna hamarosan kezdődő szülinapi báljáról, s annak sorsdöntő jelentőségéről. A közönség soraiból érkezik a színpadra először Ippolit (Horváth Julianna, a Kaposvári Egyetem Művészeti Karának végzős hallgatója játssza parókában, álbajusszal, később őt láthatjuk Aglajaként is), majd Lebegyev (Kránicz Richárd). Tagirovszkij olvasatában Ippolit szerepe jelentőségéhez képest eltörpül, Miskin, Nasztaszja, Rogozsin és Aglája motivációinál nagyobb hangsúlyt csak a herceg beteg agyában lejátszódó események kapnak.
A maratoni hosszúságú előadás során a rendező kimondottan erős képeket komponál, nagy szerepet kap például egy (hajó)kötél, mellyel a szereplők játszanak, először ugrálókötélként majd fenyítőeszközként, lasszóként, hevederként használják. Az események nem kronologikusan követik egymást, egyes jelenetek a Herceg fejében, az ő perspektívájából, töredékes visszaemlékezéseiből láthatók. Hátulról, a nézőtér soraiból motyogó, monoton beszédet hallunk, és a 11. sorban megpillantjuk Miskin herceget (Kiss Gergely Máté), aki epilepsziás rohamairól mesél kifejezéstelen arccal, bárgyú tekintettel, suttogó hangon. Képzeletében újra Svájcban van, a szanatóriumban, ahol Lizaveta (Vékony Anna) látogatja meg lányaival (Horváth Julianna e.h., Mészáros Ibolya, Edelényi Vivien). Újrajátsszák a Jepancsin tábornoknál (Csikos Sándor) tett látogatást, Nasztaszja (Zeck Juli) botrányos születésnapját, ám ezúttal tengelyesen tükrözve, átitatva Miskin beteg képzelgéseivel és furcsa módon beigazolódó próféciáival.
Kiss Gergely Máté új arcával ismerkedhetünk meg, hiszen a művészt eddig többnyire kelekótya mókamester szerepkörökben láthattuk, itt viszont kevés eszközzel mutatott sokat, különös arckifejezése, gesztusai sokáig kísértenek. Szenvedélytől fűtött, ám kevésbé árnyalt alakítást láthattunk Zeck Julitól. Hitelesen hozta ugyan a büszke, kitartott nő karakterét, nem láttunk viszont semmit Nasztaszja szívéből, sebeiből, érzéseiből. Papp István tette ugyan tisztességesen a dolgát, de hiányzott belőle a Rogozsint mozgató tűz, energia. A második legerősebb alakítást Horváth Julianna e.h. nyújtotta Aglajaként, aki tíz körömmel harcolt a szerelemre – betegsége miatt egyébként – alkalmatlan hercegért.
Lassan épül az előadás, ám a harmadik felvonásra összeáll a puzzle és az elemi erejű katarzissal záródó kép (az alsónadrágra vetkőzött, fehér festékkel összekent herceget terápiája részeként – a teljes megtisztulást jelképezve – hideg vízzel locsolja le egy slagból kezelőorvosa) mindent kompenzál és megmagyaráz.
Ez év tavaszán a Pesti Színházban álmodta színpadra ifj. Vidnyánszky Attila Dosztojekszkij művét Vecsei H. Miklós, Petrik Andrea és Orosz Ákos főszereplésével. Pater Sparrow látványtervező nyomortanyára emlékeztető, szinte üres színpadának szélén Rogozsin (Orosz Ákos), Miskin (Vecsei H. Miklós) és Lebegyev (Király Dániel) üldögél. „Tekintetében van valami nyugodt, de nyomasztó”, mondja magáról a herceg, könnyektől csillogó tekintettel. Vecsei H. Miklós az első pillanattól az utolsóig benne van a szerepében, átlényegült, tiszta, földöntúli tekintetére sokáig fogunk emlékezni. Az eseményeket a szereplők narrálják, az ifj. Vidnyánszky által vezényelt izgalmas játék néha átmegy interaktívba, azaz a színészek kiszólnak a közönségnek, illetve be is vonják őket a történetbe. Ferdiscsenkó (Zoltán Áron) a nézőtérről a vallatószékbe invitálja azt, aki szívesen beszélne a legnagyobb bűnéről.
Orosz Ákos olykor karikatúraszerűen eltúlzott Rogozsinja érzéseit túlzott vehemenciával időnként csak illusztrálja, de vitathatatlanul vannak hitelesebb pillanatai az előadásban, és sikerül karakterének összetettségét kidomborítani. Kifejezetten szép a Miskinnel való közös jelenete, amikor testvérévé fogadja őt (keresztet cserélnek). Király Dániel Lebegyevje eltalált figura, tele színekkel, humorral. Nem akar nagyot alakítani, nem is erőlködik, végig természetes és hiteles. Petrik Andreának viszonylag lassan sikerül a darabra hangolódnia, belebújnia a bukott nő bőrébe, de utána megtörténik a csoda, szemünk láttára születik meg a legtisztább romlott nő, Nasztaszja Filippovna. S amikor a szó kevésnek bizonyul, dalra fakad és búgó hangon énekelni kezdi a Creepet, melynek szövege olyan, mintha csak róla szólna: „Azt akarom, hogy észrevedd, amikor nem vagyok itt. / Te olyan nagyon különleges vagy, / Bárcsak különleges volnék.”
Ha már a zenénél járunk, meg kell említenünk – a Társulat című műsorból (is) ismertté vált – Wunderlich József egyedülálló zenei szolgáltatását (hangdesign), hiszen egy jelenet kivételével (amikor egy öngyilkosságra készülő fiatalember, Ippolit szerepébe bújik, amúgy remekül) végigzenéli a majd 3 órás játékidőt. Ha nem a looper pedál segítségével felvett és visszajátszott különleges hangulatú zenét játssza, akkor hegedül vagy nemes egyszerűséggel a saját énekhangját használja. Ez az adaptáció a szokásos Miskin–Nasztaszja–Rogozsin háromszögre fókuszálás helyett a Krisztus–Antikrisztus, Miskin–Ippolit ellentétre koncentrál.
A rendezőt dicséri az a gyönyörű kép, ahogyan Miskin egy lavórban egy kisfiú lábát mossa, miközben Rogozsin leszúrja Nasztaszját, majd élettelen testét a falra helyezi a ráaggatott karácsonyi égősorral. A különleges est alatt felcsendül Nat King Cole Nature Boy című jazzballadája, mely összefoglalja a „miskinizmus” lényegét: „The greatest thing you’ll ever learn / Is just to love and be loved in return”, azaz a legnagyobb dolog, amit valaha megtanulhatsz, szeretni és viszontszeretni.
F. M. Dosztojevszkij: Idióta. Rendezte: Szárdár Tagirovszkij. Játsszák: Kiss Gergely Máté, Papp István, Zeck Juli, Csikos Sándor, Vékony Anna, Horváth Julianna e. h., Janka Barnabás. Csokonai Színház, Debrecen, 2018. május 8.
F. M. Dosztojevszkij: A félkegyelmű. Rendezte: ifj. Vidnyánszky Attila. Játsszák: Vecsei H. Miklós, Petrik Andrea, Orosz Ákos, Király Dániel, Zoltán Áron, Wunderlich József, Venczel Vera. Pesti Színház, Budapest, 2018. május 18.
A borítófotót Máthé András készítette az Idióta című előadásról.
