St. Mary Meadben a szél I.
St. Mary Meadben a szél mindig
a dűlőút felől érkezik
eső meg agyagszagú
néha keveredik csak bele
a csapdában felejtett rókák
rothadásának édes szaga
mondják
itt évszázadok óta semmi változás
mondják
itt maguk az évszázadok sem változnak
elbaszott róka vagyok én is
hurokból hurokba lépdelek
St. Mary Meadben a szél III.
St. Mary Meadben a szél
emlékeidből kisöpri a lángosok
nehéz ipari szagát
a fogaid közé tapadt
tejföl sajt fokhagyma
végleg elveszik
a vidéki levegő megtisztít
a gyermekkor
lepedékként rád rakódott rétegeitől
pedig még november sincs
meg korai fagyok
meg albioni köd
ő mégis mindig úgy tesz
és mindig csak mások kedvéért
érintésétől szivárogni kezd csontjaidból
az almabor vagy az enyv
vagy mindkettő
valami ami nem cukrozott
és ettől már elhiszed
hogy igazi
valami amit még otthon
ivott magába a tested
ott ahol még nem döglöttek úgy a rókák
ahogy itt és most teszik
elegánsan
százával ezrével naponta
ahol még volt bennünk élni akarás
lerágott lábakat hagytunk maguk mögött
hogy később elvigyen
vagy csak később vigyen el
a sebláz az üszkösödés
vagy valamilyen idétlen bakteriális fertőzés
még Pasteur előttről
még Semmelweis előttről
még azelőttről hogy minden
így elbarmolódott volna
Borítófotó: Now Books & Music
