Egy nagyjátékfilm (Para), két tévéfilm (Szabadság-Különjárat, Árulók) és TV-sorozatok (Társas játék, Fapad) rendezése után Fazakas Péter egy régi műfaj, a hangjáték keretei között mesél egy minden szempontból színes, popkulturális utalásokkal megpakolt, sci-fi, mesei és távol-keleti elemeket is tartalmazó történetet. A Bogdán István azonos című regényéből készített négyrészes Őfelsége magánnyomozója rendhagyó kávéházi premierjét követően a rendezővel beszélgettünk a hangjáték műfajáról, multimedialitásról, személyes élményekről és a szereplőválogatás szempontjairól.
KULTer.hu: Ez a műfaj mintha mostanság kezdene új erőre kapni. Nálad honnan jött az ötlet, hogy hangjátékot készíts?
Az alkotói folyamatok párhuzamosan zajlanak, tehát sok mindenen dolgozom egyszerre, de a lényeg mindig az, hogy egy történetet szeretne elmesélni az ember, aminek persze számtalan formája lehet. Ebben az esetben most egy hangjátékra volt lehetőségünk, tehát erre lehetett megfelelő forrásokat előteremteni, másrészt, ami szintén fontos, hogy én nagyon szeretem ezt a műfajt. Egészen más élmény csak hangok alapján összerakni egy történetet, megteremteni az atmoszférát vagy megragadni egy hangulatot, mint a képek segítségével, és ez a hallgatóra is másképpen hat.
KULTer.hu: Bár a hangjáték által adott élmény valóban különbözik például a mozgóképtől, az Őfelsége magánnyomozója így is nagyon filmszerűre sikerült. Megcsinálnád esetleg filmváltozatban is?
Gondolkodom ilyesmin. Amióta történetmeséléssel foglalkozom – elsősorban filmrendezőként –, azóta motoszkál bennem, hogy valamit kezdeni kellene ezzel az alapanyaggal. Azt hiszem, hogy a rádiójátékból kiindulva, ezt az atmoszférát megtartva és a meglévő anyagot képekkel kiegészítve egy gazdag filmet lehetne megalkotni, és itt elsősorban animációra gondolok, tehát animációs film volna ez, ha egyszer lenne belőle valami. Ebben egyébként nagyobb hangsúlyt fektetnék a műben megjelenő mesei elemek kidolgozására is.
KULTer.hu: Tehát fontos számodra a multimedialitás.
Igen, igazából már a hangjátékban is határozott szándék volt egyfajta multimedialitás megteremtése, hogy a lehető legtöbb forrásból kapjon a hallgató információkat a művön belül: belső monológok, narráció, a mesterséges intelligencia hangja, konkrét történések, rádióbemondó… Tehát fontos volt, hogy sok csatornán érkezzen a hallgatóhoz minden, amiből utána össze tud állni ez a különös világ.
KULTer.hu: Néhány ponton, például a mesterséges intelligencia szerepeltetésénél egyértelmű, de ezenkívül mik azok az elemek, amiket te tettél hozzá az eredeti műhöz?
Minden egyes sci-fi-szerű motívumot én tettem hozzá, a mesei elemek ugyan már megvoltak, de nem kezdett velük sok mindent az eredeti regény, így azokon is alakítottam kicsit. A könyv 1977-ben íródott, és például az akkori autók szerepelnek benne, amiket jórészt benne is hagytam a hangjáték szövegében, viszont közben nagyon izgalmasnak találtam, hogy ezek mellett a Ludóciai Királyságban mindenkinek ingyen járjon a Wi-Fi. Tehát az ilyen keveredéssel próbáltam kortalanná tenni a hangjátékot. Ezeken túl dramaturgiailag is bele kellett nyúlni a történetbe jó néhány ponton, és még így sem lett tökéletes. Például Agápia grófkisasszony sorsát megpróbáltam kerekebbé tenni, mivel az eredeti regényben ő kb. a sztori felénél eltűnik, nekem viszont fontos volt, hogy végbemenjen az ő karakterén és rajta kívül is valamiféle jellemfejlődés: Agápia jobb emberré válik a végén, a kezdetben magányos detektívnek pedig sikerül emberi kapcsolatokat kialakítania – ezek mind hangsúlyos történések.
KULTer.hu: Olyan, mintha Tarantino vagy Guy Ritchie filmjeire emlékeztető fordulatokat és narratív megoldásokat is elültettél volna a kész műben.
Ez így van, de például a James Bond-áthallások vagy a rejtői hangulat már az eredeti regényben is jelen voltak, ezek Bogdán Istvánnak is fontos minták lehettek. De az említett, Tarantinóra vagy épp John Woo-ra jellemző gondolatfüzéreket és szövegrészeket már teljes egészében én írtam bele a kész műbe, viszont például a keleti harcművész, Yeshin Mester már az eredeti regényben is benne volt, tehát valahol adta is magát, hogy ezeket a rétegeket még rápakoljam az alapanyagra.
KULTer.hu: Tehát az Őfelsége magánnyomozója nemcsak a műfaját, de stílusát tekintve is változatos, sok különféle hangvétel keveredik benne. A zeneszerző Tövisházi Ambrus kiválasztásánál szempont volt például az, hogy ő a Liza, a rókatündér esetében már egy hasonlóan sokszínű anyaghoz komponált zenéket?
Igen, Ambrust nagyon régóta ismerem és többször dolgoztunk már együtt, többek között videoklipeken, de csinált nekem zenét korábban máshoz, és emellett fontos szempont volt az is, hogy neki már voltak hasonló stílusú munkái. Mindenképp olyan zenét akartam ehhez a hangjátékhoz, ami nem tipikus filmzene: szerettem volna, ha van benne egy popos vonal, és azt, hogy legyen egy világa, ami túlmutat az alapanyagon és a kész művön. Emellett fontos volt, hogy egzotikus hangzást is vigyünk bele: a történet helyszínéül szolgáló Ludóciát én valahova Monte Carlo környékére képzelném, a kicsit keleties hangzást már teljes egészében Ambrus találta ki hozzá, és nagyon jól kezdett el működni ebben a történetben. Az üldözési jelenetekben pedig kicsit „karcosabb” a zenei aláfestés, ami szerintem megint csak sokat hozzátesz az élményhez.
KULTer.hu: Személyes kötődésed is van a hangjáték alapjául szolgáló Bogdán István-regényhez, hiszen esti mesétek volt a könyv. Akkor, amikor gyerekként hallgattad a történetet, képzeltél el hangokat a szereplőkhöz?
Amikor apukám mesélte a regényt, akkor szerintem nem jutott eszembe ilyesmi, inkább azonosulási pontokat kerestem gyerekként, és nyilván a kemény öklű, vagány, bátor, jó humorú főhőssel tudtam azonosulni, ahogy egyébként most is azonosulok vele. Ráadásul most, hogy egy kicsit a kezemben volt a főhős, úgy érzem, hogy tényleg egy kicsit én lettem Filamér: én alakíthattam a jellemét, adhattam a szájába új mondatokat, filmes idézeteket, és én választhattam ki a hangját is.
KULTer.hu: Hogyan választottad ki a Filamért alakító Szikszai Rémuszt a főszerepre?
Persze elsősorban hang alapján választunk ilyenkor, de fontos az adott színész karaktere is. Ha mondjuk ránéz az ember Rémuszra, akkor rögtön lejön, hogy ő egy ilyen vagány, „belemenős” pasi, ami nekem nagyon szimpatikus, és nagyon fontosnak tartottam ezeket a jegyeket Filamér karakteréhez.
KULTer.hu: Már az írás során is Szikszai Rémusz volt a fejedben, tehát kicsit rá írtad ezt a szerepet?
Amikor írtam, akkor még nem gondolkodtam konkrét hangokban vagy színészekben, ami lehet, hogy hülyeség volt a részemről, mert forgatókönyvek esetén gyakran szokták kérni az írók, hogy hadd képzeljenek el egy-egy színészt egy adott szerepre. A hangjátéknál nekem ez kicsit más volt: itt nem konkrét arcokat és hangokat képzeltem el íráskor, nyilván gondolkodtam rajta egy kicsit, de nem meghatározott színészekre írtam a szerepeket.
KULTer.hu: Egy ilyen hangjáték felvétele hasonlóan zajlik, mint manapság a szinkronok rögzítése? Tehát a közös jeleneteket is külön-külön vettétek fel a színészekkel?
Gyakran zajlik így a felvétel, de ezt, ahol lehetett, megpróbáltam elkerülni, persze nem mindig sikerült. Ez egyes jeleneteknél érződik is, sajnos nagyon nehéz négy-öt színészt egyszerre összehozni, pláne úgy, hogy ezért a munkáért sajnos elég kevés pénzt kapnak. De a fontos jeleneteknél, főleg, amikor ketten beszélgetnek, nagyon törekedtem arra, hogy a színészek mindenképp ott legyenek egymás mellett, tehát olyankor Fodor Tamás és Szikszai Rémusz, vagy Rémusz és Zsigmond Emőke ott voltak egymás mellett és tényleg reagáltak egymás mondataira, egymás szavába vágtak. Ezáltal tudott megteremtődni a párbeszédek igazisága, élősége, még akkor is, ha maga a szöveg azért kevéssé kapcsolódik a valósághoz.
KULTer.hu: A közelmúltbéli rendezői munkáid, mint például a Szabadság-különjárat vagy az Árulók akár parabolákként is működhettek, legalábbis könnyű volt beléjük látni akár aktuálpolitikai, akár pedig általános érvényű párhuzamokat, kikacsintásokat mondjuk a hatalom természetére vonatkozóan. Az Őfelsége magánnyomozójában is vannak hasonló megoldások, például ahogyan a trónfosztók „megpróbálják megőrizni az alkotmányosság látszatát”, miközben a király megbuktatásán ügyködnek. Szerettél volna ezzel a hangjátékkal, ha csak finoman is, de utalni aktuális politikai és társadalmi feszültségekre?
Aktuálpolitikai üzenete sem ennek a hangjátéknak, sem pedig az Árulóknak nincsen, bár az utóbbi kapcsán ez tényleg sokakban felmerült. Az Árulók mindenképp aktuális film, hiszen a fake news, a hazug propaganda, a politikai és a magánélet összefonódása vagy a pluralizmus és az individualizmus kultúrájának ütközése ma is nagyon égető kérdések. Az Őfelsége magánnyomozójában ilyen szándék viszont abszolút nem volt, éppen lehetett volna, de nem akartam ilyen irányba elvinni ezt a történetet.
KULTer.hu: A Kossuth Rádióban már lement az Őfelsége magánnyomozójának mind a négy része. Milyen további platformokon tervezitek ezen kívül terjeszteni?
Egyelőre nem tudjuk, sokféle lehetőség van. Egyrészt én kicsit felbuzdultam a közös meghallgatás alatt, így gondolkozom a gerillajellegű terjesztésben, tehát akár délelőtti szülő-gyermek előadásokat lehetne szervezni kávéházi környezetben, epizódonként, négy hétvégén át. Szóval családi programok lehetősége is benne van ebben, de akár az is izgalmas, hogyha az esti bulik előtti alapozásként meg lehet hallgatni valahol. Szerintem aki érdeklődik a populáris kultúra, a mozi vagy a képregény iránt, és nyitott az efféle, manapság szokatlan élményekre, az megtalálhatná a számításait egy-egy ilyen nyilvános előadáson. Ezeken kívül jó lenne, ha podcast formájában meg tudnánk jelentetni valamelyik internetes oldalon, vagy ha például beállna a projekt mögé egy mobilszolgáltató, akkor azt is el tudom képzelni, hogy az ő előfizetőik kapnák meg plusz tartalomként.
KULTer.hu: Volt egyébként olyan célotok, hogy a hangjáték műfaját kicsit visszahozzátok a köztudatba?
Nekem elsősorban a műhöz van kötődésem, így az az elsődleges, hogy azt ismertessem meg minél szélesebb közönséggel, aztán ha ezzel együtt megszeretik a hangjátékokat, az még jobb. Ha esetleg sikeresek lesznek a próbálkozásaink, az vélhetően más hangjátékok irányába is el tudná terelni a nézők érdeklődését.
A mű elkészítését a Magyar Média Mecenatúra Program támogatta.
A hangjáték meghallgatható itt: 1. rész, 2. rész, 3. rész, 4. rész.
