Az előző század legmeghatározóbb magyar szerzői közé tartozó, de jó ideje nem publikáló Kossuth-díjas erdélyi költő, Kányádi Sándor életének 90. évében, 2018. június 20-ára virradó hajnalban hunyt el.
Kányádi 1929. május 10-én született Hargita megyében, Nagygalambfalván. A gimnáziumot Székelyudvarhelyen, majd a Római Katolikus Főgimnáziumban és a fémipari középiskolában végezte el. Ezt követően színművészetet tanult, de a diplomáját Kolozsváron, a Bolyai Tudományegyetemen szerezte meg a nyelv- és irodalomtudományi karon.
Tehetségére először a szintén erdélyi költő, Páksándi Géza figyelt fel, az Ifjúmunkásban jelent meg az első publikációja 1950-ben. 1951–52-ben az Irodalmi Almanach segédszerkesztője volt, illetve néhány hónapig az Utunk, 1955–1960-ban a Dolgozó Nő munkatársa, 1960-tól 1990-ig pedig a Napsugár című gyermeklap szerkesztője volt.
A költőnek összesen tizenkilenc verseskötete jelent meg, műveit angol, észt, finn, francia, német, norvég, orosz, portugál, román és svéd nyelvekre is lefordították, utolsó könyvét 2002-ben adták ki Felemás őszi versek címmel. A elismert költőt 1993-ban Kossuth-díjjal tüntették ki, 2014-ben A Nemzet Művésze lett, 2017-ben pedig megkapta a Prima Primissima díjat.
A költőre emlékeznek pályatársai és barátai június 21-én 18 órától a Petőfi Irodalmi Múzeumban. Kányádi holttestét várhatóan szülőfalujában, Nagygalambfalván helyezik örök nyugalomra. A temetés időpontjáról a család később ad tájékoztatást.
Borítófotó: Thaler Tamás
