Hosszú távú memória
Másfél óra volt az út az örökkévalóságban.
Vonatzakatolás, fejek a menetszélben,
májpástétom és kolbászos paszulykonzerv a zsákban,
esőkabát, cserecipő, fényképezőgép, filmszalag rezervába.
Három alagút. Egy kurta, két hosszabb. A két hosszabbnál
Sikítás, hogy sötét van. A harmadik után leszállás.
Át a vonatsíneken, a falu földútján tovább az erdőszélig.
Onnantól befelé szent föld. Ez már mindig így marad.
Milyen hülye repedés lett a falon.
Újra kéne fotózni azt a vízesést is, megállapítani, hogy
mennyit szélesedett a patakmeder, és ehhez képest
a honvágy mennyire parttalan.
Less be a zsákba, hol a májpástétom, hol
a kolbászos paszulykonzerv, hol az esőkabát.
Most fogd meg a kezem,
Pörgess ki, és már jön is az alagút, sikítani fogok.
tavaszi áldozat
hogyan érint meg a tavasz
tétova ujjbegye lám
gyenge nárcisz sziromtapasz
sebet, ha elfed. a hám
befutja eleven szívem
nincs hát akkora baj
rutinos rohadás, kincsem
hazajár késbe a vaj
porhintés vagyok bibéden
butuló ifjúság
ragadok hozzád minden
szál ide száll, odavág
sebesült nárcisz szolidan
kikacsint tóba, ha néz
na most figyelj te hústavasz
fröcsög a sebből a méz
(El.)
Hát kipördültél. Lássátok, ez itt az örvény.
Szagoljátok a felvert por és izzadtság keverékét.
Lássátok, és miután kinéztétek magatoknak
a legkényelmesebb változatot, menjetek, vár az otthon melege.
Mi itt maradunk, amíg nézlek, ahogy a következő pillanatban
Elmozdulsz eddigi helyedről, mondjuk rendezői jobbra,
elcsúszik a párhuzamos. Szóval ekkor elvetem a
többes szám első személyt énre, terád.
Valameddig törlődnek vélt körvonalaim, és az arcom
szoros lesz. Azt mondják, ez maga a bátorság.
Azt mondom, örvény, de legalább igaz.
Hát, és most jönnek az el kezdetű szavak, kipördülsz.
Borítófotó: Collective Evolution
Hozzászólások
A hozzászólások le lettek zárva.