„A sorozatszerkesztők játszótere”

Gondos Mária Magdolna és Sirokai Mátyás közösen felelnek a Fiatal Írók Szövetsége könyvsorozatának kiadásáért, a FISZ Könyvekért. A tavasszal egyszerre megjelent verseskötetek (Katona Ágota: Kezdetben, mégis vihar; Lukács Flóra: Egy sanghaji hotel teraszán; Juhász Márió: A konyhában meg Elmore James szól; Makáry Sebestyén: Delta) sorozatjellegéről, a teendők összehangolásáról és a kiadásról is kérdeztük őket.

KULTer.hu: Hogyan történt a kiadással kapcsolatos feladatok felosztása, miben tudtátok segíteni egymást a közös munka során? Miért tartjátok fontosnak a debütkötetek megjelentetését?

Sirokai Mátyás: Tücsökkel (Gondos Mária Magdolna) már az elején egyetértettünk abban, hogy mindketten foglalkozzunk a kéziratokkal, vagyis együtt szerkesztjük a kiadványokat. Ez az eltérés a szokványos „egy könyv – egy szerkesztő” gyakorlathoz képest nyilván többletmunkát is jelent, de bízunk benne, hogy a minőség oldalán kifizetődő ez a felállás. A sorozatszerkesztői munka ennél persze jóval szerteágazóbb, sőt igazából rajtunk múlik, hogy mit hozunk ki az adott költségvetési keretből. Vagy, ahogy Tóth-Czifra Júlia, a FISZ egyik prominense mondta: a FISZ Könyvek a sorozatszerkesztők játszótere.

Gondos Mária Magdolna: Korábban irodavezető voltam a FISZ-nél, így az adminisztratív teendőket eleinte picit könnyebben átláttam. Most Matyival felváltva és iparkodva ügyintézünk egy-egy pályázathoz, vagy épp sajtóközleményt fogalmazunk, hogy a lehető legtöbb időt szánhassuk a szövegmunkálatokra. A véghajrában próbanyomatokat is kérünk a nyomdától, ezeket a költőkkel közösen, személyesen vesszük kézbe és szemügyre. Mi ilyen old school módi szerint, lassabb kiadói tempót diktálunk, hogy a szerzőinket a teljes processzusba bevonhassuk a 2-3-4-5… szerkesztési körön túl, így a könyvszakmai folyamatokkal és a jogaikkal is ismerkedhetnek.

Egy kicsit mindenki lehet minden kalamárisban toll, ez a kis, nonprofit kiadó egyik előnye.

Miért fontos a debüt? Például innen vezet a legrövidebb és az egyetlen út az irodalmi Nobel-díjhoz.

KULTer.hu: Mindkettőtöknek jelentek meg korábban írásai. Mennyiben befolyásolja az alkotói tevékenységetek a sorozatszerkesztői látásmódotokat?

G. M. M.: Mivel csak a legszükségesebbeket publikálom, nincs kötetem, de több műfajban írtam már, sok különböző saját hangon. Remélem, hogy ez befolyásolta, szélesítette a szerkesztői látókörömet. A szelekció során inkább háttérbe szorítom az egyéni preferenciáimat egy szisztematikusabb, közös gondolkodás javára, de a szerkesztésben nagyobb elánnal érvényesül az ízlésem. Itt jó az ütköztetés, az a fajta bátorság is fontos szerzői képesség, amely a szerkesztőkkel folytatott esztétikai vitához, az asszertív kommunikációhoz kell.

S. M.: Szerzőként és szerkesztőként is az a tapasztalatom, hogy segítheti a munkát, ha a szerkesztő egyben szerző is, és belülről ismeri az alkotás folyamatát. A saját köteteimnél mindkét típusú szerkesztővel találkoztam, és örülök, hogy így alakult, mást és mást tanultam tőlük.

Szerkesztőként pedig az az irányelvem, hogy belehelyezkedjek az adott szerző világába, és annak határain belül maradva segítsek.

KULTer.hu: Milyen szempontokat vettetek figyelembe a sorozatszerkesztés során a jelenlegi kötetek esetében, hogyan hangoltátok össze azokat? Vannak olyan speciális szempontok, amelyek az elsőkötetesekre vonatkoznak?

G. M. M.: A kéziratokról egyenként döntünk és bár eltérő kritériumrendszereink vannak Matyival,

még nem volt olyan, hogy ne tudtunk volna kiegyezni.

Mivel én inkább az irodalomtörténet és a művészetfilozófiák felől jövök, ezért a kísérletezőbb kuriózumokat, a rancière-i értelemben vett esztétikai-politikai összefüggésekre is fogékony, tisztánlátással megalkotott szövegvilágokat, a nyelv anyagszerű szemléletét, az interkulturálisan és transznacionálisan nyitott utalás- és motívumhálókat kedvelem. A humort is, meg a játékot. Ezek persze egy könnyed eleganciájú, minimalista nyelvben is megvalósulhatnak. Most tanulom jobban értékelni a zeneiséget, de alapvetően nincs recept. Az esztétikai nívón túl azért a tetemes olvasottság, a széleskörű tájékozottság, a lelkes munkamorál és a még több olvasás kritérium.

S. M.: Nincsenek előre meghatározott szempontok, én a minőségérzékem és a kéziratok rám gyakorolt hatása alapján döntök. Egyszerre olvasok szerkesztői és naiv szemmel, bármi jöhet, ami mozgásba hoz a színvonal-szívenüt tengelyen.

KULTer.hu: A frissen megjelenő könyvek esetében megfigyelhető az egységesség és az elkülönülés, mintha együtt és egymástól függetlenül is képesek lennének működni. Sajtóközleményetekben bátor és érzékeny kötetekként hivatkoztok a négy műre, a borítókon hasonló színvilágok és tipográfiai megoldások dominálnak. Emellett a közös bemutatókampány során mindegyikhez készítettetek egy-egy versvideót, amelyekben a szerzők saját alkotásukat olvassák fel. Mi kapcsolja össze a köteteket, mi az oka, hogy egyszerre lettek bemutatva a nyilvánosságnak? Mitől bátrak ezek a művek?

S. M.: A közös megjelenésre és bemutatásra az egyszerűbb magyarázat annyi, hogy nagyjából egyidőben készültek el a kötetek, és hosszú idő után újra lehetett offline bemutatót tartani. Egy csoportos fellépés nem feltétlenül jelenti, hogy a résztvevők művészeti csoportot alkotnak, de megvan az a praktikus előnye, hogy egymás ismerőseihez, olvasóihoz is eljutnak. A kötetek bátorsága abban áll, hogy következetesek mernek maradni a saját világukhoz és esztétikájukhoz,

egyik szerzőn sem éreztem, hogy jobban akarna külső, mint belső elvárásoknak megfelelni, mindegyiküknek megvan a saját elképzelése.

G. M. M.: A FISZ-nél hagyomány a betű alapú közösségi események szervezése, de ez a videókampány ötlet speciel Juhász Márió konyhájában fogant. Versszerkesztés közben olykor a belső hallásunkra vagy a fülünkre kell hagyatkozni, ezért tartott Márió egy rögtönzött felolvasást, de olyan átéléssel, olyan patikamérlegre tehető hanghordozással, hogy kirázott a hideg. Ezt az élményt szerettem volna megosztani a videókkal, dehát Tana Géza és a szerzők ötletei nyomán a reprezentációk burjánzásnak indultak. Ágota gyönyörű kollázsokat készített, Sebi a forgatás szüneteiben hallatlanul izgalmas növénytani tájékoztatót improvizált egy porzó fa alatt a Margit-szigeten, Flórával talán az inspiratív El Kazovszkijról vagy a dermesztő hidegről beszélgethettünk a Japánkertben. Verseket vittünk egy járványügyileg pangó turistaközpontba, a videók révén meg lehet, hogy épp gyászoló, szorongó vagy csak unatkozó otthonokba is. Így lehetett kapcsolódni.

Az egyidejű debüt jelentősége abban is áll, hogy a szakmai szolidaritást, a pályatársakkal kialakítható barátságos viszonyt erősíti.

Bátor fiatal költőket mutat be a FISZ

KULTer.hu: Emellett a kötetek témáikat tekintve is aktuálisak, valamint gondolatiságukban is összekapcsolhatók. Miben tudnak újat mondani ezek a versek, hogyan egészítik ki a bennük felmerülő érzékeny témákról folytatott diskurzust?

S. M.: Az újat mondás helyett inkább az átélhetőségre, művészi hitelességre helyezném a hangsúlyt. Egy-egy műalkotás nagy szerepet játszhat abban, hogy árnyaltabban, érzékenyebben viszonyuljanak az emberek egy-egy jelenséghez, de ezeknek a könyveknek egyike sem koncepcióból, hanem belső késztetésre, művészi indíttatásból született.

Elsősorban verseskötetek, amelyek olykor sebzett tájakra kalauzolnak minket.

G. M. M.: Borbély Szilárd szép szava jut eszembe, a szabadsággettó, mert a líratörténet nem az újdonság, hanem a feszült, folyamatos megújulás története.

A legrégibb, legáltalánosabb témákról is lehet frissen írni, gondolkodni.

Lehet nyíltan, de lehet zártan is, mintegy gettósítva. Ezekben a kötetekben még az olyan többé-kevésbé tabusított témákkal is, mint az ökológiai válság látható nyomai vagy az érzelmi bántalmazás, az elnyomás, a kirekesztettség érzése, mindegyre szembe feszül az írás adta szabadság. Tabusítás alatt persze nemcsak az elhallgattatást értem, hanem a túlbeszélést is, a szétfecsegést, a komolytalan relativizálást. Ezért tehát a szabadversnek is formája, mértéke van. Márió például a legköznapibb dolgokkal tesz csodát, mikro- és makroszintek között lazán váltogat. Flóra stilisztikája élénken szelíd, villódzó színekkel dolgozik. Nála a távoli, az idegen is testközelbe kerülhet, ismerősbe fordul át.

Ha valamire mondhatjuk, hogy hiánypótló költészet, akkor ez az.

Sebi könyvének Lanczkor Gábor volt a felelős szerkesztője, ám a kézirat engem is megfogott az érzékeny megfigyeléseivel és ezzel a különös torkolatosságával. Kívülről lassú, szépen terebélyesedő szövegfolyam, de érezni a tengerbe ömlés előtti pillanatok drámáját. Ágota könyve az ókori görög kezdetek, a romantika korabeli viharok és természetesen saját korának talapzatáról debütál, vagányság és erudíció jellemzi.

KULTer.hu: Ugyanakkor azt is hangsúlyozzátok, hogy autonóm alkotásokról van szó. Ha belelapozunk a kötetekbe, az egyes könyvek stílusát az alkalmazott tipográfia is kifejezi. Makáry Sebestyén verseit olykor különböző vonalak, prózai szövegeit pedig fotók tagolják, Lukács Flóra nagybetűs címei a nagyvárosi neonszövegeket idézik, Katona Ágota könyvében fekete-fehér képek is találhatók. Mi teszi a köteteket egyedi alkotásokká, mi jelenti a fő különbséget közöttük?

G. M. M.: Választott és kitalált hagyományaik, saját földrajzilag és társadalmilag megosztott rétegeket kontamináló nyelveik, izgalmas poétikai megfontolásaik, szóválasztásaik, más-más ívű feszültségeik és eltérő hőtérképeik vannak. Másképp bánnak az erejükkel, a figyelmükkel. Ha tetszik, másképp osztanak hideget-meleget. Egy rahedli különbséget láttam a kéziratok közt, de valójában akkor kezdtem érezni, hogy összeállnak kötetté, amikor az összefüggések, a többüket érintő tendenciák is kezdtek kitüremkedni. Ez viszont talán már a jövő irodalomtörténete.

S. M.: A kötetek grafikusa, Szabó Imola Julianna nagyszerű munkát végzett, csodás volt vele dolgozni. A négy köteten számomra hangsúlyosan rajta van az ő kézjegye is, talán ez is szerepet játszik benne, hogy egyáltalán felmerül a kötetek közötti hasonlóságok-különbségek kérdése.

KULTer.hu: A fülszövegek figyelemfelhívó, összefoglaló ajánlóként működhetnek, itt viszont egyfajta távolságteremtés figyelhető meg, mintha az értelmezési, befogadói folyamatok működésének már a fülszövegnél el kellene kezdődniük – ez akár egyfajta elitista jellemvonásként is értelmezhető. Mennyiben tudatos ez a megoldás? Kinek szólnak ezek a kötetek, kik tekinthetők elsődleges célközönségnek?

S. M.: Természetesen azoknak, akik verseket olvasnak, és azoknak, akik még nem olvasnak verseket. Lukács Flóra verseinek minden Kínába induló repülőn ott a helye, Katona Ágota könyve bármelyik kórházi váróban jól jöhet, Makáry Sebestyén költeményeit mindenképp magammal vinném egy erdei túrára, Juhász Márió kötetét pedig az ország bármelyik kocsmaasztalán ott merném hagyni.

G. M. M.: Szép ez a megfigyelés, és szomorúan kell egyetértenem azzal, hogy olyan, mintha reflexiós, értelmezői távolságot felvenni önmagában is egyfajta elitista gesztus volna. Hiba, ha egy társadalmi képzeletben a kulturális értékek alkotói vagy értelmezői valamiféle kiváltságos elitként lehetnek gettósítva. Ugyanez a befogadói oldalon. A célközönségben én nem hiszek. Szépirodalmat adunk ki, tehát semmi okunk szortírozni az embereket. Lehet, hogy álmodozó vagyok, de

több-kevesebb segítséggel és némi befektetett munkával mindenki megszeretheti ezeket a versesköteteket.

Ehhez a fülszövegek többféleképpen is hozzájárulnak. A picit idősebb, tapasztaltabb, népszerűbb szerzők az általuk fölhalmozott szimbolikus tőkét arra is használják, hogy pártfogolják és támogassák a pályakezdőket. Továbbá olyan kontextusokat hívtak be, amelyek megnyitják a könyvek terét mind az olvasók, mind a szakmai diskurzus számára. Nem hiszem, hogy Deres Kornélia, Győrffy Ákos, Peer Krisztián vagy Szilágyi Ákos ezt egy elit csoporthoz való tartozás jelzésének szánta. A kötetek világa felől nézve pedig pont a fülszövegírók közelségét érzékeltem, egy bámulatos ráhangolódást, figyelmet és mély megértést.

KULTer.hu: Összesen már több mint száz kötet jelent meg a FISZ Könyvek sorozatában. Milyen további terveitek, céljaitok vannak a sorozattal kapcsolatban?

G. M. M.: Tavaly vettük át a sorozatot. Kemenes Heni, Ozsváth Zsuzsi, Székely Örs és Urbán Bálint könyvei jelentek meg. A fiúk-lányok egyenlő aránya jó szokásunk, megtartanám. Tavaly Kopacz Kunddal, idén Szabó Imola Juliannával megfogtuk a vizuális művészeti istenek lábát, így a látványból sem adhatunk már alább. Ősztől több prózával készülünk, de leginkább csak tesszük tovább a dolgunk, ahogy eddig.

S. M.: Olyan könyveket kiadni, amelyekben szívvel-lélekkel hiszünk, és a lehető legtöbb támogatást nyújtani a szerzőknek.

A borítófotót Cser Judit készítette.