Debrecenben tanult, Budapesten kezdett karriert építeni, azóta pedig Ázsia mellett Európa több nagyvárosában is megfordult munkája révén, és rendre új, izgalmas projektekhez adja a nevét. Zahorján Ivett divatújságírót és kommunikációs szakembert kérdeztük tevékenységéről, a hazai divatipar jelenlegei helyzetéről, valamint a divat és a társadalmi felelősségvállalás kapcsolatáról.
KULTer.hu: Sokan a Rebellive kapcsán ismernek. Mesélj kicsit erről a felületről, hogyan jött létre, miben látod a jelentőségét és hogy képzeled el a jövőjét?
A 2010-es évek elején indítottam el a blogot.
Akkoriban, mikor Magyarországon is teret nyert a divatblogger/divatblog jelenség. Egy olyan felület létrehozása volt a célom, ahol színvonalas, főként divattal, életstílussal és alternatív művészettel kapcsolatos cikkek kapnak helyet napi rendszerességgel, az anyagok átgondoltak, aktuálisak és kritikai hozzáállásra ösztönöznek. Maga az írás egyébként is fontos szerepet tölt be az életemben, sokféle magazinba, folyóiratba és online platformra írtam már.
Később a különböző ifjúsági életközösség csoportok mediális jelentősége foglalkoztatott.
Majd valahogy ezzel összefüggésben – és a nyomtatott sajtó iránti vonzalmam eredményeképpen – jutottam el a niche fashion magazinokig, melyek a különböző stíluskultúrák, (alternatív) művészeti mozgalmak és a high fashion hibridizációját végzik, úgy nagyjából a kilencvenes évek óta.
Mára online magazinná vált a Rebellive, több állandó szerzővel, tematikájára pedig a kedvenc niche lapjaim sokszínűsége jellemző. Írunk magasdivatról és underground törekvésekről is, vannak kortárs művészetről, etikus és fenntartható tervezésről szóló cikkeink, de fontosnak tartjuk a társadalmi felelősségvállalás hangsúlyozását is. Anno szóltunk a CEU ügyről, a Népszabadság munkájának ellehetetlenítéséről, a MÜSZI bezárásáról, április 8-án pedig naivan kormányváltásra buzdítottuk mikroközösségünket.
Igen, ez egy pici felület, ráadásul szövegcentrikus anyagokkal.
Nehéz fennmaradni a mai médiafogyasztási trendek tükrében, főleg úgy, hogy nincs mögöttünk semmilyen támogató. Egyébként szerintem nem is kell mindenkinek médiabirodalommá válnia, nem gondolom, hogy attól, mert valami nagy és népszerű, okvetlenül releváns is szakmailag, és fordítva, attól még, hogy valami kisebb, még lehet véleményformáló, maradhat önazonos és izgalmas.
Ha szerelmes vagy a munkádba, nagy baj nem lehet.
KULTer.hu: Tavaly alapítottad a Rebellive szellemiségét továbbgondoló vállalkozásodat, a Rebelmediát. Mivel foglalkozik pontosabban ez a cég és milyen új kihívásokkal kellett szembenézned ezzel kapcsolatban?
A Rebelmedia egy miniügynökség, melyet én fogok össze, bizonyos feladatokat pedig delegálok.
Leginkább social media menedzsmenttel, online PR-rel és tartalomstratégiával foglalkozik, de akkor sem ijedünk meg, ha webszerkesztésről, arculattervezésről vagy eseményszervezésről van szó. Az első év a tapogatózásról szólt, szerettem volna kitapasztalni, mi is megy igazán. Ügyfeleim leginkább divattervezők, divatüzletek, beauty vállalkozások vagy gasztrocégek. Igen, a Rebellive ebben a szellemiségben működik, akár kisebb, de könnyen csoportosítható és megszólítható vásárlói kör kialakítására, elkötelezett leadek elérésére és megtartására törekszik, az aktuális trendek és akár külföldi példák mentén.
A márkák önelismertetését igyekszem értékteremtő, stílusos és figyelemfelkeltő megmozdulásokkal támogatni
a mai befogadási logikák és hibrid formák sokoldalúságára is építve. Sok minden nehéz volt, minden kihívást jelentett és a mai napig vannak dolgok, amik nehézséget okoznak. Hirtelen lettem szabadúszó, hamar kellett felfedeznem magamban az önmenedzselési készséget, ami az én alapvetően introvertált attitűdöm miatt okozott néhány kisebb problémát. Türelmet, empátiát, együttműködési hajlamot hozott az életembe az ügynökség, nyitottabbá és még érdeklődőbbé tett, és lassan kezdem úgy érezni, hogy megérte bevállalni.
KULTer.hu: Több egyéb projekt is kapcsolódik a nevedhez, ha jól tudom, tanítasz is és külföldi megbízásaid is voltak. Melyikre vagy a legbüszkébb?
A Rebellive nyomtatott kiadványa, a Rebellive zine egy szívemhez nagyon közel álló projekt. Immár a második számot adtuk ki. Az elsőbe Keszeg Anna és Bódi Katalin is írt egy-egy esszét, ami nagyon megtisztelő volt. A második már egy lazább szám lett, mert szerettem volna a zine műfaji sajátosságainak még inkább megfelelni. Mint tudjuk, ezek a független, hagyományosan inkább underground berkekben kibontakozó (eredetileg a punk csoportokhoz köthető), DIY füzetecskék a 21. század alternatív hordozóinak egyik legmarkánsabb trendguide műfajaihoz kapcsolódtak be ismét, az újra felfedezett printfétis égisze alatt pedig egyre több lát napvilágot szerte a világban a legváltozatosabb tematikákkal és technikákkal. A kisközösségi összekacsintás jegyében alig nyomtattam belőle párat.
Akinek megvan, az tényleg relikviaként tekinthet a példányára.
A legutóbbi zine-ben írtunk többek közt digitális költészetről (Borda Réka), a japán szexkultúra furcsaságairól (Boldov Eszter), a meleg gördeszkás csoportokról (Pál Attila Márk), Anna Uddenberg kortárs szobrairól (Zahorján Ivett). A zine különszáma a LOVE edition nevet kapta: ez egy egyedülálló interjú- és fotósorozatot hordoz, mely olyan alkotópárosokat vonultat fel, mint a Borsos Lőrinc csoport, Horváth M. Judit és Stalter György, Kormos Zsófi Anna és Karcis Gábor, Pattyantyus Dóra és Székey Kriszta, Szombat Éva és Klág Dávid.
Nagy álmom volt már régóta a tanítás is, a Mod’Art divatiskolának hála ez teljesült. Második éve oktatok divatújságírást az intézményben, rengeteget tanultam a hallgatóktól magam is, nagyon élvezem az egészet.
Büszke vagyok a Hungaria pezsgővel való együttműködésre, tavaly egy országos kampány szakmai részét bonyolítottam le velük, később a pezsgőmárka révén (is) jutottunk ki ügyfelemmel, a Faludi G-vel és csapatával Kuala Lumpurba egy rendezvényre.
Idén a Római Magyar Akadémia felkérésére egy egyedülálló divateseményt szerveztünk.
Ez a V4 országokból érkező divattervezőknek, kiegészítőtervezőknek szólt, az akadémia székhelyén egy összművészeti fesztivál keretein belül valósult meg, Puskás Istvánnal és Dusik Borival együttműködésben. Még a PS Magazinnál töltött idő alatt a Ritka és Veleszületett Rendellenességgel Élők Országos Szövetségével rendeztünk jótékonysági divatbemutatót, amely szintén országos médiafigyelmet kapott.
Büszke vagyok azokra a magazinokra, felületekre is, amiknek szerkesztője lehettem.
Így a Philosophyra, a PS kiadványaira és hajdani online felületére, a már említett Rebellive zine-ekre, és mivel a szerkesztési elveimet leginkább meghatározta, a KULTer.hu-ra. Az utóbbinál szerzett tapasztalatok és Áfra János iránymutatásai nagy előnyt jelentettek a későbbi munkáim során.
Mindezekhez persze nagyban hozzájárult ügyfeleim bizalma és az, hogy szabad kezet adnak nekem szinte bármivel kapcsolatban. Fontos megemlítenem a Debreceni Egyetem magyar alapszakján és kommunikáció minorján szerzett biztos alapokat is, melyek nélkül valószínűleg nem itt tartanék. Keszeg Anna, Bódi Katalin, Lapis József, Oláh Szabolcs, Kálai Sándor, Maksa Gyula, Szirák Péter, Bényei Péter, Rácz Anita tudása és hozzáállása meghatározó volt számomra.
KULTer.hu: Mit gondolsz a divat és társadalmi felelősségvállalás kapcsolatáról?
A mai Magyarországon a civil szervezetek munkájának segítését egy borzasztóan fontos dolognak tartom, ezért is kezdtem el együttműködni a Menedékház Alapítvánnyal, mely elsősorban nehéz sorsú családok és hajléktalan emberek reintegrációjával foglalkozik. Intézményi elhelyezést biztosít és folyamatosan megújuló programokkal próbál választ adni a felmerülő problémákra. Jelenleg az új arculatban segítek, weboldalt készítünk, a következőkben pedig figyelemfelkeltő kampányokon fogunk dolgozni.
A divat egy nagyon látványos és izgalmas dolog.
Számos nézőpontból vizsgálható, hiszen kultúrtörténeti, társadalmi, gazdasági vetülete is van, rengeteg embert érdekel és rengeteg embert érint és ér el. Éppen ezért alkalmas a társadalmi felelősségvállalásról szóló üzenetek átadására, az érzékenyítésre, ha átgondoltan van felépítve. Itthon is láthatunk egyre több céges és egyéni divatprojektet, melyek ennek szolgálatában születnek, de azt gondolom, ennél sokkal többre lenne szükség ahhoz, hogy felnyissuk az emberek szemét és segítségnyújtásra ösztönözzünk, ha már a kormány magukra hagyja az ngo-kat, sőt, ellehetetleníti a munkájukat. Magyarországon a legutóbbi ilyen látványos divatprojekt a Vedd magadra volt, mely a civil szervezetek támogatására buzdított a divatfotó médiumát kihasználva a SZJA 1%-ának felajánlása idején. Jó lenne, ha több ilyen születne!
A fenntarthatóságra törekvés és az etikus, fair trade gyártás mellett szintén rendre kiállok ilyen-olyan formában.
Sok tervező tart az ökotudatos tervezéstől, hiszen a bio alapanyagok drágák, a ruhák előállítása nehézkes, nincs technológiai háttér – itthon kiváltképp. Viszont okvetlenül szükség van rá, hogy ha csak kis lépésekben is, de elkezdjenek ilyen irányba haladni, mert tényleg katasztrófához vezethet a divatipar mai működési modellje, és ez nem csak halandzsa, tények és adatok támasztják alá.
Nagy felelősség van tehát a divatpiac gigavállalatain.
De könnyelműség lenne abban a hitben élni, hogy a kisebb cégeken nem múlik a dolog. Kollektív szemléletváltás kell. Érdemes elkezdeni tájékozódni a témában és bizonyos fázisokba beemelni a tudatosságot, nyilván magánemberként is, hiszen a jelenlegi helyzet rövid és hosszú távon egyaránt életveszélyes.
Fazekas Fanny kolléganőmmel tavaly a Design Hét alatt egy fenntarthatósági kiállítást rendeztünk magyar tervezőkkel együtt, idén Fanny viszi az anyagot a Helsinki Design Weekre. Remélem, lesz még lehetőségem részt venni hasonló projektekben.
KULTer.hu: Hogyan képzeled el a jövőd? Szeretnél Magyarországon maradni?
Nos, a jövőm kicsit kiszámíthatatlan. Lehet itthon, lehet külföldön, lehet ezen a területen, lehet másikon, igazából hónapról hónapra változnak a dolgok, projektek jönnek és mennek. Szeretnék még tanulni, jó lenne többet írni és utazni. Kialakul hamarosan.
A borítófotót Szombat Éva készítette.
